Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-177

306 177. országos ölós január 28 1883. Terhovay Gyula: T. ház! Epén az előadó ur által mondottak könnyűvé teszik helyzetemet és igy igen röviden fogok kiterjeszkedni határozati javaslatom indokolására. Az egész vita folyamán volt itt szó a jogegyenlőségről, volt sok szép eszméről, de az én határozati javaslatomat nem támadta meg senki. Ellenkezőleg, a szónokok egymásután állottak fel és valamennyi hangsúlyozta, hogy igenis szükségesek bizonyos reformok, szükségesek bizonyos intézkedések, hogy a zsidóság túlkapásai épen a nemzet egysége szempontjából mellőztessenek, eltöröltessenek. Mindjárt Irányi képviselő ur volt az, a ki az én határozati javaslatom 7 pontjából ötöt ajánlott; még pedig először a honosítási törvény módosítását, másodszor a zsidó zugiskolák kiirtását, harmadszor a váltóképesség megszorítását, a melyet mindjárt másnap Darányi Ignácz képviselő ur tizedmagával mint törvényjavaslatot nyújtott be az uzsoratörvény tárgyalásánál. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van!) Negyedik pontul javasolta Irányi képviselő ur a regalejog rendezését és a korcsmatartási jog szabályozását; ötödik pontul a zsidók vallásának szervezését és a hitágazatok közzétételét. Herman Ottó képviselő ur szintén azt mondta, hogy 8 is szükségesnek tart bizonyos intézkedéseket és a többiek között praecise felhozta a hittételek megállapításának és közzétételének szükségét és az állam fó'felügyeíeti jogának megállapítását, a hitoktatás quaíificatióját stb. Ezek is benne voltak az én határozati javaslatomban. De maga a ministerelnök ur is elismerte bizonyos reformok szükségét. így ő pl. felhozta, hogy kell igenis korcsmáztatási rendszabály, kell továbbá a mostani „szabadelvű telepedési törvények" módosítása és kell több ehhez hasonló. Mindössze azt kifogásolta, hogy nem ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hanem általánosan kívánja. Nos és a t. előadó ur most azt mondja, ismer olyan szabadelvűséget, a mely elfogadja a szabadelvüség alapelveit, de előáll egy csomó rendszabálylyal. Ergo Irányi képviselő ur és Tisza Kálmán ál szabadelvűek és csak maga az előadó ur szabadelvű. Berzeviczy Albert előadó: Nem azt mondtam! Verhovay Gyula: Kérem, szóról szóra igy mondta, feljegyeztem. A midőn ily határozottan utalnak a képviselő urak több oldalról arra, hogy szükségesek bizonyos intézkedések: akkor csodálkozom, hogy állíthatta a t. előadó ur, hogy javaslatom ellentétben áll a jogegyenlőség elvével. Berzeviczy Albert előadó: Mert csak egy hitfelekezet ellen irányul. (Zaj. Halljuk!) Verhovay Gyula: Azt méltóztatott mondani, hogy a jogegyenlőség elvével áll ellentétben határozati javaslatom. Mindentől eltekintve, nekem az én szabadelvűségem bizonyítása szempontjából nines szükségem rá, hogy az előadó úrra vagy a ház bármely tagjára hivatkozzam; hanem sokkal egyszerűbb, ha egyenesen a Szegeden i 849-ben tartott országgyűlésen az emancipatió első kimondása alkalmával történt indokolásra hivatkozom. {Halljuk!) Akkor mondották ki először a jogegyenlőség elvét és akkor az indokolásban maga Szemere Bertalan, a ki volt oly szabadelvű mint az előadó ur, (Derültség a szélső baloldalon) az a Szemere Bertalan indokolásul a következőket terjesztette elő: (Halljuk!) „A kormány alapul elfogadja azon állítást, mi a képviselőház középponti osztályának véleményében kimondva találtatik, hogy t. i.: „a legújabb törvényekben foglalt egyenlőségi elv alapján s az igazság és humanitás örök törvényei szerint, de a nemzet osztatlan egységének és erejének tekintetéből is a zsidókat politikai és polgári jogokra nézve, az ország többi lakosaival egyenlősíteni kell." „A kormány alapul elfogadja ama másik szempontot is, hogy a felszabadítás mig egyrészről a szabadság és egyenlőség eszméinek megfelelő, ugy más részről a társadalmi és nemzeties egybeforrás igényeit kielégítő legyen. A mi korlátolás a törvényjavaslatban mutatkozik, az nincs ellenmoiidásban a jogegyenlőség elvével. ilyen a bevándorolhatás. Ez olyan kérdés, melyre nézve minden ország különböző politikát követ különböző körülményei szerint. S itt az eltérés, a külöubféleség nem jogellenesség egyszersmind. Azt be kell vallanunk, hogy hazánkban a nép faj tarkaság igenis nagy s ez óvakodásra int, pusztán önfentartási tekintetben; hogy a szomszéd országokban mindenütt nyomott a zsidók sorsa, következőleg a bevándorlási vágy és tolakodás minden náiunki enyhítés által sokkal inkább élénkittetik, mint az egyéb nem zsidó szomszéd népfajokra nézve képzelhető, melyek hasonló súly alatt nem szenvednek. Azonban idő kívántatik arra is, mig a törvényesen megtelepedettek a nemzeti és keresztény élettel összesimulnak. Tehát jogszerű érdekek követelik, miképen a bevándorlási roham mérsékeltessék. Különben is a betelepedés oly dolog, mit bármely külföldi jogképen nem követelhet, hanem eugedményképen tartozik elfogadni, mert ez nem a közjog, hanem egyenesen a politika szabályainak kifolyása." Majd további részében következőket mondja az indokolás: „A zsidóság kebelében az orthodoxok és reformóhajtók felekezete naponként mérgesb gyűlölséggé fajul, ép azért, mivel ma,gában a zsidóságban nincs hatalom, mely a fej-