Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-177
304 177. országos ülés jaunár"28. 188S. lom és az állam a soeialismus ellen, mint közveszély ellen akar fellépni, akkor első sorban a zsidók elltn kell fellépnie. Ezen állítás nagyon meglepő, épen a tisztelt képviselő ur ajkáról. Hiszem, a t. ( képviselő ur ép oly jól tudja, mint én, hogy a soeialismus tulajdonképen a muaka harcza a tőke ellen. Már most a képviselő ur társai minduntalan azt han goztatják, hogy minálunk a tőke a zsidók kezében van, hogy a zsidóság monopolizálja a tőkét. Már bocsánatot kérek, ha ez igaz, a mit épen a képviselő urak állítanak, hogy azután a zsidóság épen odatörekedjék, hogy megtámadja, megingassa azt, a miben saját ereje rejlik, ez oly határtalan esztelenség volna, a mit a zsidókról, azt hiszem, még a legnagyobb ellenségük sem tehet fel. (Helyeslés jobbfélől.) Széll György: Mert a tőke nem helyettesíti a munkát! Simonyi Iván: A soeialismus negatív, romboló természetű, azért pártolják a zsidók. Berzeviczy Albert előadó: Különben, habár ebben Szalay képviselő urnak nincs igaza, egyben el kell ismernem, hogy határozott fölénye van fölöttem: (Halljuk!) ugyanis őaház asztalán fekvő valamennyi határozati javaslatot egytől-egyig elfogadta. Előbb aláirta — habár, mint mondja, csak eollegiális szívességből — Istóczy képviselő ur indítványát, azután aláirta Verhovay képviselő ur indítványát és végül elfogadta a kérvényi bizottság javaslatát. E szerint azt hiszem, hogy t. képviselő ur győzelme egészen biztos, (Élénk derültség jóbbfélöl) neki a tisztelt ház mindenesetre igazat fog adni, mert a három határozati javaslat közül — több nem lévén — egyet határozottá emelni kell. (Derültség.) Hanem ennek a némileg comicus körülménynek van egy komoly oldala és erre kénytelen vagyok refleetálni. A képviselő ur azt mondja, hogy azért jár el úgy, mert kívánja, hogy ezen ügynek megbeszélése által a kérdésben világosság terjedjen. Már én megvallom, azt hiszem, hogyha a hozandó határozat iránt már előzetesen ily forgalomzavar támad, az kevéssé alkalmas arra, hogy a kérdésben a világosságot terjeszsze. (Ugy van!) Egyébiránt belenyugszom ebbe is; nem kutatom azt sem, hogy a t. képviselő urak, kik így járnak el, ezen ellentéteket az ő meggyőződésükben miképen tudják kiegyenlíteni — lehet, hogy itt párttekintetek is működnek közre. Éles világot vetett ezen körülményre Ugron t. képviselő ur mai felszólalása; ezt a kérdést én nem akarom bolygatni. De van a kérdésnek egy oldala, a melyhez már közöm van és ez az, hogy ha mi itt azt halljuk, hogy ez meg ez a képviselő ur összeegyeztethetőnek tartja azt, hogy aláírja az Istóczy indítványát és elfogadja a kérvényi bizottság véleményét, vagy egyikmásik képviselő ur azt mondja, hogy nincs elvi ellentét a bizottság és Verhovay határozati javaslata közt — az ilyen állítások hangoztatásából valaki aztán ne deriválja magának a kérvényi bizottság határozati javaslatának olyatén magyarázatát, a mely ezen javaslat szellemével, intentiójával homlokegyenest ellenkezik. (Helyeslés.) Ez ellen nekem, mint a bizottság előadójának, tiltakoznom kell; és habár első sorban én csak örülhetek annak, ha mennél többen fogadják el a bizottság javaslatát: mégis, hogy annak értelme és szelleme sértetlenül álljon a t. ház előtt, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezen javaslat nemcsak ellentétben áll Istóczy képviselő ur indítványával, de sok részben ellenkezik Verhovay képviselő urnak indítványával is, épen azon felfogásból kifolyólag, melyet azon indítványra nézve a ministerelnök ur hangoztatott és melyet én is érintem bátor voltam. Sietek befejezni előadásomat, csak még két szónokra kell" reflectálnom. Első Herman Ottó képviselő ur, neki mindenekelőtt egy egyenesen hozzám intézett kérdésére tartozom válaszszák (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondotta, „Ha az előadó ur a jogegyenlőséget, mint eszményt értette, hogy ezen eszmény senki által meg n m támadható, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslata annak megtámadhatlanságát akarja enuntiálni, azt a magam részéről elfogadom." Beszéde végén pedig ezt mondotta í „Ha az előadó ur ezzel nem akarja kifejezni azt, hogy a zsidóság mostani állapotában absolute semmiféle reformra sem szorul, ezt nem fogadhatnám el semmiképen * stb. Erre kötelességemnek tartom kijelenteni . . . Herman Ottó (közlessói): A végét is tessék felolvasni! Berzeviczy Albert: A vége az, hogy igazi jogegyenlőség ott van, hol mindenki az állam iránti kötelességeit is teljesíti. Erre kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én a jogegyenlőség elvét, mikor arról a javaslat indokolásában szólottam, egyátaíában sohasem értettem úgy, mint egy eszményt, mint olyat, a melyet oda lehet állítani a theoriában és meg lehet tagadni a gyakorlatban, hanem értettem, mint gyakorlati és mindenek felett termékeny elvet, melynek megvalósítása és sértetlen fentartása képezi minden valódi szabadságnak és haladásnak első feltételét; és értettem úgy, hogy ott, a hol jogegyenlőség van, az oly jogok, melyeket az állam születés, nemzetiség és vallásra való tekintet nélkül minden polgárnak megad —mert csak ilyjogokrólszólaz 1867. évi XVII. t.-cz. — valakitől, csupán azért, mert zsidó, semmiesetre meg nem tagadhatók. (Helyeslés
