Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-177

300 177. országos ülés január 28. 1883. főbb elvet tekinti, annak be kell látnia azt, hogy a mi küzdelmünk ezen nagy czél érdekében nem szabad, hogy félrevezettessék egy antisemiticus mozgalom által. Az ország lakosságában fenn kell tartanunk a figyelmet s arra kell irányoznunk mindig, hogy ez az ország nem lehet boldog mindaddig, inig szabad és független nem lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha önök nem arra tanítják a népet, hogy a mi közgazdasági miseriánk az, hogy a földmívelő nép szegényedik, hogy az iparos nem élhet meg, hogy pénzügyi és nemzetgazdasági válságok közepette állunk, mely enyhítve és nagyrészben meggátolva volna, ha ezen közösügyes kiegyezés fenn nem állana. (Tetszés a szélső baloldalon.) Önök nem azt tanítják, hogy ezek taszítják kárhozatba a népet, hanem önök azt tanítják, hogy a zsidó az oka mindennek. Nem szabad megengedni, hogy a valódi okoktól félrevezettessék az ország figyelme. Fel kell ismerni az okokat, nem pedig azokat megjelölni okok gyanánt, a mik nem egyebek, mint a betegség symptomái, csak mutató jelei, kötegei. Azt hiszik-e, hogy egy oly nagy tény, milyen Magyarország önállósága és függetlensége, kivivható és megvalósítható, ha mi az országban a népnek nem legnemesebb szenvedélyeire appellálunk, ha nem az emberbaráti és felebaráti szeretetet, a jogegyenlőség elvét, mint csonkítatlanul fennálló igazságot hirdetjük. Hiszen az ország alkotmányos szabadságának egyetlen garantiája abban van, hogy ha ezen jogok kizárólagos tulajdonát képezik mindenkinek, ha minél többen részesittetnek ezen jogokban, ha minél többeknek érdekében áll az, hogy védelmezzék és fentartsák az egyéni szabadságnak legelső garantiáját a hatalommal szemben. Az által mi részeseivé válunk az ország alkotmányának, de részeseivé válunk a keresztyénség szellemének, mely annál szorosabban ftíz magához és annál hatalmasabban emel magához, minél elnyomottabbak és minél üldözöttebbek vagyunk. Vájjon Angolország alkotmányos életében előfordult küzdelmek árán a jogok megvédelmezőinek kötelessége csak ott kezdődött volna, a hol az a keresztyénekkel szemben sértetett meg és a nem keresztyénekkel szemben nem tartatott volna megvédelmezendőnek, vájjon kivivható lett volna-e azon általános szabadság, azon alkotmányos jogok elterjedése, melyet kivivtak Britanniában. Nem én mondom, hanem Kossuth Lajos, kinek szavára mégis inkább tudok hallgatni, mint az orosz Ignatiev vagy a porosz Stöcker udvari plébános vagy más efféle férfiak szavára. Kossuth Lajos mondja 1882. október 15-én kelt levelében: „A „zsidókérdés" — szégyen és botrány, hogy Magyarországonmég ez is lehetséges" „Én egyrészt azt mind politikai, mind erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy äz Önök pártja az ország polgára közt a faj, nyelv, valláskülönbség nélküli jogegyenlőség elvét megtagadhassa; másrészt azt is kétségtelennek tartom, hogy ez a nagy elv nem oly dolog, melyet a párt tagjaira nézve nyilt kérdéssé lehessen declarálni s ha volnának, a kik ez elvet megtagadnák, azokat a párt tagjainak lehessen tekinteni." Én, t. ház, azon határozat után, melyet e kérdésben és pedig ugyanazon értelemben, miként Kossuth Lajos nyilatkozatában hangzik, a függetlenségi kör hozott, kötelességemnek tartom, ugy mint Hermán t. képviselőtársam tette, egyfelől a solidaritást visszautasítani és kérem, hogy ugy e hazában, mint a külföldön ne compromittálják a függetlenségi pártot azzal, mintha az antisemiticus törekvéseket helyeselné. Legyenek meggyőződve, hogy azon nagy czél és nagy elv, a melyért e párt egyesült, annyira igénybe veszi e párt minden tagjának munkásságát, hogy ily mellékes agitatiókra nem jut, mert a munka, mely előttünk áíl, igen nagy, a mely munka az, hogy előbb Magyarország függetlenségét kivívhassuk s azután a független Magyarországot tiszteltté és nagygyá tehessük. Ha önök előtt e nagy ezé], nagy elv nem annyira szent, mint azon törekvésük, hogy itt Magyarországon a zsidók ellen harezot és küzdelmet folytassanak: akkor bírjanak annyi önzéssel, hogy mindazon dicsőséget, a melyet ez agitatio rendén szereznek, mindazon nagy elismerést, érdemet és eredményt, melyet ez országnak kivívnak, kívánják megtartani önmaguknak és ne akarják a pártot akarata ellenére annak részesévé tenni. (Élénk tetszés.) Pártolom a kérvényi bizottság véleményét(Helyeslés.) Szalay Imre: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Minthogy Ugron Gábor t. képviselő ur jónak látta azon határozati javaslatot, a melyet, a mint kijelentettem, collegialitásból irtunk alá Istóczy Győző képviselő urnak, léhaságnak nevezni, én e kifejezésre nem tartom szükségesnek reflectálni azért, mert a t. elnök ur, kötelességét tudva, ez ügyben már intézkedett: annyit azonban engedjen meg mégis a t. ház s nemcsak a háznak akarom mondani, a mit mondandó vagyok, hanem az egész országnak, (Derültség) hogy azt kérdjem, vájjon pártjának érdekeit melyikünk képviseli jobban, mi-e, kik daczára annak, hogy Ugron Gábor képviselő urnak az nem tetszik, azon pártnak régi harezosaiként meg akarunk és meg fogunk maradni ? {Egyes zajos helyeslések a szélső baloldalon) vagy pedig ki a clubban megvitatandó dolgot a ház elé tárja. (Helyeslések a szélső balon.) Herman Ottó: T. ház! Személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni, (Halljuk!) Ugron