Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-177

177. országos ülés január 28 1883. 39! Gábor t. képviselő ur akként hivatkozott rám, mintha én tegnap a párt nevében tagadtam volna meg a solidaritást. Constatálni kívánom, hogy én erre felhatalmazva nem lévén, csupäu csak a magam nevében személyesen tagadtam meg a solidaritást Simonyi Iván t. képviselő úrral szem­ben és constatálom egyszersmind azt is, hogy én részemről sohasem mernék azon párt nevében itt szót emelni, mielőtt én a párt részéről erre mandá­tumot nem nyertem. (Zajos helyeslések a szélső­balon.) Ugron Gábor: Személyes kérdésben kell megjegyzést tennem s igen rövid és érthető leszek. Felhozatott az, hogy clubba való nyilat­kozat volt, melyet én tettem. Én, t, ház, azt tartom, hogy egy párthoz tartozni nem elég annak a pártnak ügyét com­promittálni és beléletét zavarni; hanem szük­séges, hogy az az összetartozandóság érzetében és az elvek egységében nyilatkozzék. (Helyeslés.) És ha egy párt a maga körében valamit meg­vitatott, legyen minden egyes képviselőben annyi kötelességérzet, liogy saját eljárását szabja annak határozatához, vagy pedig tudja levonni azon eonsequentiát, a melyet Kossuth Lajos nagy hazánkfia levont. És ha valaki ezt a eon­sequentiát, annak daczára, hogy érthetően van kimondva, nem akarja levonni, annak szükséges ott, a hol legelső alkalom nyílik, azt ismételni. De tovább megyek. Azt mondja Herman Ottó t. képviselőtársam, hogy nem nyilatkoznék a párt nevében soha, hogyha arra külön meg­hatalmazása nem volna. Mikor a párt elfogadta azon határozati javaslatot, a melyet elfogadott és midőn ezen választ adta, az ellen tiltakozni kell. A válasz az, hogy elvárja, hogy a párt határozatának magukat alárendeljék és ezen párthatározat elfogadása után mindenki, a ki a pártnak tagja, kötelességének ismerje, hogy an­nak respectálását megvárhatja, tehát joga van mindenkinek, a kik ezen párthoz tartoznak és nem akarják ezen párttól az ország közvéle­ményét és a civilisált világ becsülését elvonni; és én azt mondom, hogy t. képviselőtársaim sokkal okosabban teszik, hogy ha el nem kényeztetve a pártnak eddigi enyhe eljárása által, a párt határozatának alárendelik magukat. [Helyeslés.) Elnök: T. ház! Én tudom azt nagyon jól, hogy a t. házra mindig kinos benyomást tesz, midőn egy képviselő személyes kérdésben kény­telen felszólalni; de Ugron képviselő urnak erre teljes joga volt, mert személyesen meg volt támadva és a többi ezen czímen felszólalt kép­viselő uraknak is, mert habár személyesen meg­nevezve nem voltak is, de mindig mintegy reá­juk lehetett mutatni, hogy bizonyos tekintetben érintve vannak. A ház gyakorlata azt hozza magával, hogy ily esetben az illetők felszólalása meghallgattassák. Egyébiránt kérem a t. kép­viselő urakat, méltóztassanak a személyes táma­dásokat, melyek ily felszólalásokat aztán ma­guk után vounak, a mennyire lehet, mellőzni. {Helyeslés.) Simonyi Iván képviselő ur kivan személyes kérdésben szólni. Simonyi Iván! Félremagyarázott szavaim helyreigazításáért és személyes kérdésben vagyok bátor egy pár szót mondani. (Halljuk!) Chorin kéjrviselő ur több izben azzal vádolt, hogy én vallási gyűlöletet szítok. Eöviden constatálom, hogy én nem vallási harezot vivők. Bizonyítja ezt legjobban az, hogy a zsidóknak egyrésze t i. az r orthodoxok sokkal kevésbé ellenségeskednek, mint a többiek, a kik szintén zsidó-érdekeket védnek, csak azzal a különbséggel, hogy az álliberalismus álezáját veszik képük elé. Másodszor nem mondtam én azt, a mint a képviselő ur állította, hogy a magyar törvény­hozás, magy r ar kormány és a tudós testületek mind­össze zsidó polgártársainkat a keresztények rovására protegálják, mindenhová beültetik. Én kivánom constatálni és egyenesen ki­jelentem, hogy én nem mondtam azt, hogy sze­mélyeket protegálnak; de hogy igenis zsidó szellem uralkodik a mi jogrendszerünkben, modern alkotmány tanunkban, irodalmunkban, a tudomány­ban névíszerint ott, a hol az élet sociális peda­gogicus és politikai kérdésekkel stb. érintke­zésbe jön, a magyar szellem kimívelődését el­zsibbasztja. Ezt mondtam és mondom most is. Herman Ottó képviselő ur szintén félre­értette szavamat. Nem azt mondtam, hogy ö az utczai demagógia árán jutott be a képviselőházba, hanem ellenkezőleg azt mondottam, hogy szo­morú dolog az, ha egy érdemes tudósnak r.em az ő szobájában folytatott csendes működése miatt adják a mandátumot, hanem mert utczai tüntetések alkalmával a közönség figyelmét magára vonta, ezért fordulnak hozzá. (Hosszas derültség és felkiáltások a jobboldalról: Hiszen ez •ugyanaz, a mit mondott!) Herman Ottó képviselő ur tiltakozott továbbá minden solidaritás ellen, mely köztem és a függetlenségi párt közt léteznék. Az igaz, hogy most felkelt és azt állította, hogy nem a párt nevében nyilatkozott, de Ugron Gábor kép­viselő ur jelentette ki a függetlenségi párt nevé­ben tiltakozását a solidaritás ellen és igy meg­lehet, hogy holnap, vagy más alkalommal ezzel szemben azt fogja mondani Ugron képviselő ur, hogy nem a párt nevében szólott, hogy fel kell egy harmadik vagy negyedik s ugyanezt teszi. (Mozgás a széhó' baloldalon és felkiáltások: Ez nem tartozik ide!)

Next

/
Thumbnails
Contents