Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-177

177. országot ÜL kozom. A budapesti törvényszéknél, mint első folyamodása bíróságnál az évenkint beadatni szokott keresetekből 95*/o esik a zsidók által folyóvá tett polgári keresetekre; a bűnügyekben pedig mint vádlottak szintén 90—95°/°-ban jelentkeznek. T. ház ! Erre hivatkozva, felhívom a ház figyelmét, hogy Magyarországon egy éven át 211,790 ingatlan birtok cserélt gazdát, a mi körülbelől 200 milliót képvisel. Ebből az iménti statistikai adatokra hivatkozva, végrehajtás utján forgalomba jött mintegy 20,000 parcella, a mely körülbelül 20 millió frtot képvisel. Az ingatlanság értéke az ily tömeges végrehajtások következtében 1875-től fogva négy éven át 1,185 fit átlagárból leszállott csaknem 700 frtra. Egy éven át a magyarországi ingatlanokra bekebeleztetik 150 millió frt új teher, négy év alatt bekebeleztetett 720 millió frt és kikebleztetett 373 millió frt. Már most ha az előbbi statistikai adatokat veszem, t. i. hogy Budapesten, de az egész országban a zsidók által a polgári ügyekben 90% peresügy tétetik folyamatba, nagyon természetes dolog, levonhatjuk azt a következtetés, hogy ebből a forgalomból 20,000 parcella birtok adatik el évenkint végrehajtások utján; körülbelől tehát annyi végrehajtást foganatosíttatnak a zsidók. Felhoztam t. ház, azt is, hogy nekik életczéljnk a kapzsi vagyonszerzés és ennek szolgálatában áll az emancipátio. Ötvenkét évvel az előtt, tehát 1830-ban jelent meg a legnagyobb magyar, az élet gyakorlati terén lánglelkü, alkotó kezű Széchenyi István grófnak „Hitel" rői szóló könyve. 0 már 52 évvel ezelőtt reámutatott a jelenlegi állapotokra a következőkben. Elmondja t. i. említett könyvében, hogy Magyarországon milyen a kereskedés, Magyarországon mennyire nincs hitele senkinek, borougó lelkében igy szólal fel: >És ez földesuraink s földbirtokosaink állapotjának vázrajza s ebből látszik, hogy inkább mendemonda teszi hitelünk létét vagy nem létét, mint fekvő jószág, ház, marha, gabna, bor, stb. Azonban ne aggódjunk ezen, tűrjük, sőt örüljünk rajta, mert ez is praerogativáink egyik szép következése, melynek a zsidó annyira örül s nevet, midőn mi felemelkedett büszke érzéssel függetlenségünkről álmodozunk, de magunkat egyszersmind általa megköttetni engedjük — hogy azt valóban inkább az ő praerogativájának mondhatnák!" Tovább „De mely kép lenne még az 8 mily fekete s vérszin kellene hozzá, ha némelyek pénz-machinátióit rendre kifesteném itt, -—kik mint a kisértet az ártatlan halandót esztendőkig követik, hogy egy gyenge pillanatban bűnbe keverjék, kik, mondom, hideg vérrel koholt plánum szerint egész nemzetségeket kirajairnár ?8. 1883. 395 bolnak s verőket vampyr gyanánt isszák. S ezt a törvény nem hátráltatja S

<£ Hogy vagyunk ma ezzel szemben, t. ház? Továbbá felhozta azt is a zsidóság ellenében vádul, hogy nyelvünket sem akarják elsajátítani, pedig jól tudjuk, nem csupán az én elvem, de a tisztességes társadalom által elfogadott elv, hogy a nemzetek nyelve, a nemzetek szive. Én t. ház, a tavaszi és őszi szép napokban, munka után kiszoktam járni a Dunapartra s ott teszem meg napi sétámat, én a fővámháztól felmegyek az akadémia palotájáig és körülbelül akkor, mikor szép nap van s a zsidóságnak ünnepe, legalább is 1000—1500 emberrel találkozom, ezek közül, mert megfigyeltem, alig találtam 25—30 embert, á ki nyelvünkön beszélt volna, a börze körül pedig egyetlenegy ember sem beszél magyarul. De tovább megyek t. ház, hivatkozom választó városomra, Makóra, melynél Magyarországon magyarabb község nincs. E városban 2—3000 zsidó lakik s egyetlen zsidó család nincs, melynek kebelében a magyar nyelv lenne a házi, ládi nyelv. Már most azt kérdem t. ház, lehet az a népfaj a magyar nemzet törvényhozó testületének tagjává, a mely sem jellem, sem nyelv, sem erkölcs, sem szokás által a nemzet testébe 1848 óta olvadni, a mikor is a magyar képviselőháztól a jogegyenlőséget megnyerte; de beolvadni ugy látszik nincs is száudékában! Mindezek következtében t. ház, igaz, hogy törvény hozatott az emancipatióra, a tény el volt döntve, de maga a jog kérdésben maradt fenn, mert azoknak a feltételeknek, melyekről oly kimerítően, oly teljes készséggel megemlékezni szives volt Irányi Dániel képviselőtársam, — mondom azon feltételeknek mai napig sem tettek eleget s azok teljesítését meg sem kísérlettek. Szerintem t. ház, a mit az 1867-iki törvényhozás elhatározott, azt ma a politika és elodázhatlau szükség megváltoztathatja. Az általam is aláirt határozati javaslatot, melyet Verhovay Gyula képviselőtársam beadott azon incidensből fogadom el, mert a birtokviszonyok rendezésére kimerítő intézkedéseket kivan. (Helyeslések szélső balfelöl.) Krisztinkovich Ede: T. ház! Igen jól jegyezte meg Irányi Dániel t. képviselőtársam, hogy a zsidó-kérdés Magyarországon nem áj kérdés, bogy a zsidókérdéssel a törvényhozás foglalkozott Szent László óta. Foglalkozott 1790-ben, 1840-ben a jogegyenlőség magaslatáig emelkedve. Mit látunk most? Látjuk, hogy mi az elmúlt férfiaknak törpe utódai olyan en miniatűré Torquemada, Arbuez Péterekké és Escobarfélékké válunk. Köztünk megjelennek és felszólalnak holmi advocätus diabolik és csörgetik kezükben a menyország kulcsát, hogy melyik vallás a jó, az, a melyik térden állva, vagy a