Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-177
296 ' 7 ^- országo* ülés melyik feltett kalappal üdvözli az istent, s melyik mehet be az örök üdvösségbet Volt idő, mikor az mondatott: a vallás az erkölcs alapja, volt idő, mikor az mondatott; a vallás a morál költészete; Eötvös József Magyarország közoktatásügyi minister, azt mondotta: a vallás a kedély dolga. Az exact tudományok azt tanítják, hogy egy dologban két igazság nem lehet és a mi az igazsággal ellenkezik, az az emberi elme tévedése. Holbank a nagy atheista, azt mondja: A vallás az a mankó, melyen az ember a siralom völgyében sántikál s ne iparkodjék senki e munkót a sántikálótól elvenni. S mi mégis daczára annak, hogy 1848ban az egyenlőség, testvériség és szabadság törvényeinek az 1848-iki törvényhozás által alapja megvettetett, daczára annak, hogy a nemzet egyik kezében e törvényt felmutatta, másik kezében pedig karddal két birodalmat rendített meg, daczára annak, hogy ezen nemzetnek vezéralakja, Istentől jó kedvében a honfi erények mythoszából teremtetett. Kossuth a washingtoni capitoliumban a szabadságról, egyenlőségről, testvériségről hirdette az amerikai nép előtt az igéket, daczára annak, hogy 1875-ben 4 millió ember egymás ellen állva, Sheridán és Grrant győzelmei keresztül vitték, hogy a rabszolgaság örökre eltöröltessék: mi ugyanazon törvényhozás utódja, mely az egyenlőség, szabadság és testvériségért 1848-ban küzdött, harminczöt év múlva azt kérdezzük: mi van ezen és azon vallásban, dogmában? vájjon a Pentateuch, a Talmud és Sulkhan-Arucbban mi foglaltatik? Azt mondjuk: mi keresztények vagyunk s ugyanazon Pentateuchért elitéljük a zsidót, mely a mi ó-testamentumunkat is képezi, mely a mai napig a vallás könyvei közt van. És azt mondjuk, hogy a zsidóság olyas valami, melynek minden izepora a kereszténység ellen van. A mi pedig a Talmudot illeti, elfelejtjük a históriát, hogy mikor a Talmud készült, a 70-ik évben, Titus Vespasian a mint elfoglalta Jeruzsálemet, egészen 220-ig, mig Jehuda rabbi ezt összeállította, addig a zsidóságnak a keresztyénséggel semmiféle rivalizáló baja nem volt. Nem volt pedig azért, mert a keresztyénség domináns religióvá, egyedül üdvözítő s azután exclusive uralkodó vallássá csak Constantin trónraléptetével 323—337-ig lett. De mennyire nem lett szükséges a Talmudban a kereszténység ellen védekezni, igen jól tudják, a kik az ókori irodalommal foglalkoznak, lám ! Renan, a ki az apostolok életét le akarta irni, megvallja s kijelenti, hogy a Talmudban oly silány adatokat talált a kereszténységre nézve, miként azokat nem volt képes használni. Nézetem szerint azt mondani nem lehet, hogy a zsidó vallás bebizonyította azt, hogy a kereszténységgel assimilálódni nem tud és mert január 28. 1883. nem assimilálódik, tehát pereat. Ma midőn alig egy pár hete, hogy az a szegény kahorsi zsidó gyerek egy golyó áldozata lett, a minek következtében Európának első nemzete a legnagyobb esélyeknek lett kitéve, ilyesmit állítani nem lehet. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gambetta nem volt zsidó! Derültség.) Bocsánatot kérek, hiszen Istóczy képviselő ur mondotta, hogy még a sógor is zsidó. (Élénk derültség.) Ha ez nem tetszik, saját történelmünkből hozok fel példát. Azt csak elhiszik önök, hogy Horn Ede és Szarvady Frigyes, tehát hazánknak két zsidófia több becsületet szerzett nemzetünknek a világ előtt, mint az itt mostanában lefolyt vita ? vagy mikor az ősi nevek az Ötvenes évek után egymásután beledőltek a cs. kir. Wiener Zeitungba, nem-e Falk volt mint a Pesti Naplónak ezikkirója, ki kéklő ajakkal csüggedő nemzetébe a hazaszeretetet, a kitartást és a jó reményt csepegteté? (Felkiáltások a szélső balfelöl: Hiszen Falk lutheránus!) Engedelmet kérek, tessék tőle megkérdezni, hogy minő vallású volt akkor. (Élénk derültség.) Midőn oly helyzetben van az ország, hogy az egyik perczben felmutathatja büntető törvénykönyvét, mely Európa bármely előrehaladott államának büntető törvénykönyvével vetélkedik és a másik perczben az emancipatió után azt mondja, hogy az egyik vallásfelekezethez tartozó polgártársak nem méltók az emancipatió által elért jogok érvényesítésére, akkor azt áruíja el, hogy nincs kellő felfogása megérteni azt, hogy a törvényhozás, ha valamely vallás államellenes czélokat követ, csakis a büntető törvénykönyv alapján indíthatja meg a repressiv eljárást. A népet tanítani, az értelem általánosítását előmozdítani kötelessége nemzetünknek, hisz csak az imént olvastam azt, hogy midőn a keresztény felekezetek e képviselőház egyik bizottságában jogaik érvényesítésére hivatkoznak, nem az országnak, nem a parlamentnek omnipotentiájától várják az ügyek eldöntését, hanem a létesített békekötésektől; ily helyzetben, vagy ezzel szemben mérlegelni egyik vagy másik vallásnak tanait, azt hiszem sokkal rosszabb, mintsem a hazafias kötelességet teljesítve, egy szivvel, lélekkel lelkiismereti szabadságot pronunciálni. Elfogadom a kérvényi bizottság véleményét. Kiss Albert: T. ház! Én nem követem az előttem szólt képviselőtársaim példáját, kik egyesek jó tulajdonságainak felemlítése által akarják netalán elfedni sokaknak hibáit, valamint nem követem azokét sem, a kik sokaknak hibáiért az azon hibákban nem részeseket vagy elitélik, vagy legalább az elitéltetésnek kiteszik. Én nem akarok itt a t. házban a zsidóság hitte'telé-
