Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-177
294 ,7 ~* országos BIcs jftnnár 38. 1883. követtem mindig. Ezt ajánlom azoknak is, kik a zsidóvallással szemben ellenszenvet táplálnak. Szeressék jobban a hazát, mint a hogy gyűlölik az ellenséget: ezt mondta a nagyemlékű Deák Ferencz. Ha vannak itt még egyesekben ellenszenvek, fegyvereztessék le azokat a hazának közös érdekei által (Tetszés) és meg vagyok győződve, hogy ezen mozgalom nem sokára ki fog küszöböltetni a magyar társadalom testéből. Ez az álláspont az, melyet én e kérdésben egészen tárgyilagosan elfoglalok. Magától értetődik, hogy elfogadom a határozati javaslatot, melyet a kérvényi bizottság elöterjesztett. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Széll György: T. képviselőház! (Zaj.) A tárgyalás alatt lévő kérvény érdemében elfoglalt álláspontom mind választóim előtt, mind a sajtó utján közzétett nézeteim ismeretesek lévén, az előttem szólt s velem egy véleményben lévő t. képviselőtársaim kimerítő felszólalásai után nem lett volna szükséges a t. ház nagybecsű figyelmét, szavazatom indokolására igénybe vennem. De mert a vita folyamán több oldalról azon nézet merült fel, mintha e nemzetünk közgazdasági viszonyaiba oly mélyen beható kérdés megoldását részint a zsidóságnak, mint vallásfelekezeti tagoknak vallásuk alapjának megváltoztatása, majd a polgári házasságnak behozatala, majd és különösen az idegen zsidóknak bizonyos ideig meghonosítása betiltásától reménylik és innen következtetik, hogy a zsidóság a magyar nemzetbe beolvad és magyarrá válik: ennél fogva én, t. ház, ezen szép föltevés ellen az élet gyakorlati terén szerzett tapasztalataimat és indokaimat következőkben terjesztem elő. Ugyanis mindenek előtt ki kell jelentenem t. ház, hogy a fenforgó kérdés megítélése körül engem sem faj, sem vallás elleni gyűlölet nem vezet. Ki kell jelentenem azon meggyőződésemet is, hogy ma már hazánkban nem zsidó, hanem egyenesen magyar agrár kérdéssel állunk szemben. Azért tehát itt részint a vallási alap feltétele, megváltoztatása, majd a polgári házasság behozatala reményében experimentálni legalább is nem látom czélszerü dolognak és nem lehet szerintem ettől várni a viszonyok kedvező alakulását. Mert jól tudjuk t. ház, hogy az emancipatió feltétlen megadása a nagy hangzású szabadelvűségre való hivatkozással azon reményben történt, hogy a zsidók részint nyelvi, részint erkölcsi, részint társadalmi szokásaikra nézve a nemzettel egybeolvadni fognak. A tapasztalás igazolja t. ház, hogy mindez hiú ábránd volt eddig és jövőre sem remélhetni mást, mint a mit a zsidóság életfeltételül, czélul eddig kitűzött. Herman Ottó képviselő ur hivatkozott Molnár Aladár elhunyt képviselőtársunknak a zsidó seminárium kérdésében tett tanulmányaira és pedig mondhatni, beható tanulmányaira. Ő elmondta élőszóval azon tanokat, azon alapos tanulmányozási adatokat, melyek épen ez állításaim igazolására szolgálnak. Én hivatkozhatnám mit ő élőszóval elmondott, de a közvetlenséget óhajtván ezúttal követni, bátorkodom a t. ház nagybecsű figyelmét néhány passus igénybe vételével felhívni. Ugyanis a többek közt ezt monda: „Ezen idézetek eléggé mutatják, menynyire igazam volt, midőn azt mondám, hogy ezen párt törekvése, a zsidókat minél inkább elszigeteltségben tartani a haza többi polgárai irányában, mert minden közeledés miatt a beolvadástól félnek. Ezért akarják a „vallás" czíme alatt is minden áron elkülöníteni hitfeleiket, hogy azok ne csak külön hitfelekezetet, de egyszersmind külön kasztot képezzenek." Továbbá idézi azt, hogy két osztályra szakad a zsidóság, egyik a neológ, másik az orthodox. Erre nézve a következőket mondja: „Az általam most felmutatott irányokat, törekvéseket is nekünk mint politicusoknak figyelmen kivül hagyni nem szabad. Ezekből érthető az is, mién kárhoztatják ők oly erősen a rabbiseminárium felállítását első sorban bármely párt részére; másodszor kárhoztatják, hogy valamennyi számára közös intézet legyen „mert ők az ő jesiváikban ilyen Hillel-féle rabbikat akarnak nevelni." Es t. ház, az a Mocsáry Lajos, a ki a függetlenségi párt nevében és képviseletében, azzal a mit fel fogok olvasni, közelebb ellenkezőt mondott, a min felette csodálkozom s ép azért idézem Molnár Aladár beszédére tett azon megjegyzését, hogy t. i. „a neológ zsidó is csak olyan, mint többi." T. képviselőház! A baj főoka tehát a faj eddigi élet ezéljamak alapfeltételeiben, az ezzel karöltvejáró és ennek szolgálatában álló emancipatióban keresendő. Előbb hivatkoztam t. ház, hogy ma már nem zsidó-hanem agrár-kérdéssel állunk szemben. Elnök: Kénytelen leszek a képviselő urak közül azokat, a kik beszélgetnek, név szerint megszólítani. Ily zajban a szónok nem győzi hanggaL Széll György: A t. elnök urnak felhívása következtében:kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én eddig különösen a jobboldalon ülő képviselő urak beszédét mindig figyelemmel hallgattam s előttem volt úgy az illem, mint a házszabályok rendelkezése: ugyanazért kérem a túloldalon lévő képviselő urak közül azokat, a kik fenhangon beszélgetnek, szíveskedjenek engem is türelemmel meghallgatni. Nem soká fogom igénybe venni türelmüket. (Ralijuk!) Ismétlem t. ház, ma már Magyarországban nem zsidó-, hanem agrár-kérdéssel állunk szemben. Ezt igazolandó, statistikai adatokra hivat-
