Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

IH. országos illés jannár 2?. 18S3. cjj?*) Budapesten, annyi lármát csapnának a lapok, hogy ime Budapesten már építik a máglyát, melyen a nemkatholikusokat elégetik. A kis képes lapok hoznák a különféle kinzó eszközöket és a „Pester-Lloyd", mint nagy politikai lap, ha ezeket nem is hozná, nem tagadná meg magától azt, hogy legalább az inquisitionális épületnek tervrajzát ne hozná, a mely öt-tíz év múlva itt építtetni fog. Nem tartozom a jezsuitákat védeni, volt nekem bátorságom őket megtámadni és a törvény alkalmazását rájuk kérni, akkor, mikor a kormány az ilyen felszólalástól visszariadt. Most is a törvény alkalmazását kívánom. Ámde egy kérdést akarok a t. házhoz intézni. Tudjuk, hogy a mai korban majdnem minden nemes a durva, piszkos materialismusba sülyedni készül; vájjon többet kell tartanunk egy olyan egyházi rendtől, a mely figyelmezteti az embert, hogy ezen földön kivül még létezik valami; avagy nem veszélyesebb-e egy olyan osztály, a mely bálványnyá emelte az aranyborjut és a sikert? Pedig nem képletek ezek. Nem fektetek súlyt a dolog közgazdasági oldalára. hiszen a mai jogrendszer, melyet a t. jogtudósok a túloldalon mint Teleszky, Apáthy, itt is oly lelkesülten védelmeznek, ezen jogrendszer szerint igen sok furcsa dolog nem volna lehetetlen. Vegyük, hogy egy zsidó-consortium, pl. Rothschild-féle, Magyarországon a földbirtoknak egy harmadrészét megvenné, ha ezen harmadrész a kezökben volna, igen könnyű volna nekik a másik harmadrészre baisset előidézni és akkor igen olcsó áron azt magukhoz venni. Ha egyszer a kétharmadrész a kezükben van, akkor bizonyos, hogy ők a megyékben és az országházában többséggel rendelkeznének, akkor módjuk volna azt mondani: mit, ti magyarok — vagy közületek egy — minket Palestinába akartatok küldeni? Várjátok, most már mi mutatjuk meg nektek az utat Ázsiába, mars ki Ázsiába! keressétek ott hazátokat. (Derültség.) Ámbár nem emelkedhetem azon magas ideális álláspontra, mint Irányi t. képviselőtársam; de mégis talán nem sülyedtem egészen a materialismusba, én is megőriztem valamit az idealismusból s merem mondani, hogy ezen közgazdasági baj még nem a legrosszabb. Baj, ha a nép elszegényedik, baj, ha a vagyonpusztulás mutatkozik mind a közép-, mind az alsóbb osztályokban. De még ez nem a legnagyobb baj. A legnagyobb baj a zsidóknak társadalmi, egyenesen politikai befolyása. Tegyük fel egyszerűen azon kérdést: minő factoroknak köszönik tulajdonképen a zsidók az ő nagy befolyásukat, domináló állásukat? A felelet erre az, hogy azért oly befolyásosak, azért oly hatalmasak ők, mert a kornak rósz factorait a legnagyobb kiméletlenséggel kiaknázni, kizsákmányolni tudják; sőt, a mi több, hatalmasan segédkeznek hozzá, hogy a kornak rósz factorait uralkodó tényezőkké tegyék. Alig szükséges mondanom, hogy ez alatt nem értem én a tőkét magát. Ott van Francziaország, a milliárdnyi megsarczolás daczára gazdag, viruló ország, nem azért, mert Parisban egy pár bankár ül —- van ilyen Bécsben is, Magyarországon is és Magyarország mégis koldus-ország — hanem mert Francziaországban legnagyobb azon középosztály száma, a kik keresetük, üzletük, forgalmuk által maguknak egy középnagyságú vagyont tudtak szerezni és az oka, hogy Francziaország a porosz háború daczára virul, hogy ott a szellemi munkás, az iró, a művész nem kénytelen koplalni ugy, mint nálunk Magyarországban. Hogy solid kereskedés a mai társadalmi viszonyok között, a mint azt a sooial-democraták akarják, nem lehet, azt alig szükséges bizonyítanom; sőt meg vagyok győződve, hogy a mai társadalmi viszonyok közt annyi visszaélésre adna alkalmat, hogy ahhoz képest még jobbak a mostaui kereskedési viszonyok. Értem én azon rendszert, azon üzérkedést, mely mások gyengeségének, tudatlanságának, szegénységének kizsákmányolására fekteti a fősúlyt; értem azon hosszú sorát az üzelmeknek: a hamis bukás, a czégváltoztatáatól egészen az actionáriusok kijátszásáig ; értem azon rendszert, de igenis az iparcikkeket olcsóbbá tette aránylag a régi idővel, de selejtesebbé is egyúttal, mely a miatt fő élelmi szükségletek: élelem, lakás, faizás felette drága és mindig drágább lesz; értem azosi rendszert, a mely midőn ezen életszükségleteket olcsósította, e mellett mégis a középosztályú polgár, a földmívelo pusztul; értem azon rendszert, mely a börzét egy óriási szivacsosa tette •— s ez szintén készlet — mely magához szívja a productiv társadalmi osztályok szorgalmának gyümölcseit, a minek folytán a társadalom nemsokára igy fog kinézni: lesz egy pár dúsgazdag bankár, a többi pedig: hivatalnok, tanár, tudós, iparos, munkás mind proletárrá fog sülyedni. Azonban ennek sincs csupán közgazdasági befolyása, ennek mély erkölcsi, politikai, sociális hatása van. A létért való küzdelemben az ily formában nem a becsületes, nem az erősebb, a mint mondani szokták, a győztes; hanem ÍZ. cl ki először több tőkével rendelkezik, a ki rosszabb, ügyesebb, kíméletlenebb, a ki netán jobban tud a hatalom előtt hajlougani. Ezen küzdelemben a becsület, az adott szó, a barátság stb. legföllebb mint a steeple chase akadálya jelentkezik, melyet egy ügyes versenyző elkerül vagy átugrat, hogy versenytársa mögött elmaradni ne legyen kénytelen. T. ház! Nem akarok ezen tárgyról hossza| san értekezni, csak röviden jelzem, hogy ezea