Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

280 176- oruntfot Mól január 27, 1883. rendszer minket, a kik nem rendelkezünk Francziaország nagyszerű műveltségével, a kiknek nincs oly nemzeti productiónk, mint Angol- vagy Francziaorsaágnak, hogy ez minket okvetlenül egy oly byzantinismusba fog vinni, melyhez képest nem túlzás, ha azt mondom, hogy a későbbi görög és római császárok kora, még mint a férfi erények kora jelentkezik. A miért én elitélem a zsidókat és a miért küzdeni fogok ellenök folyton, ez az, hogy ők ezen byzantinismust tervszerűen és öntudatosan előidézik. Kezükbe kerítették ők a sajtónak 95%-át, nem csupán nyereség miatt, áldozatokat is hoztak, fáradoztak tervszerűen. A jámbor honpolgár azt hiszi, hogy van mindenféle lap, van kormánypárti, balközépi, van két függetlenségi párti, minden árnyalat képviselve van, tehát érdekeinket csak valahogy fel fogják karolni, a vitákból majd megtudjuk, mi a jó. Pedig uraim, ezen lapok nem küzdenek másért, mint a zsidó érdekért. Igaz, hogy különböző formában teszik azt. Az egyik inkább a zsidó pénzarisíocratia érdekét tartja szem előtt és teszi azt finomabb módon, talán a régi táblabírák hangján, a másik a democrata köpenyegét ölti fel, a harmadik talán a függetlenségi párt zászlóját tűzi ki, de a legelső a zsidóérdek, melynek minden más érdek alá van rendelve. Uraim, én a színfalak mögött állottam, magam is journalista vagyok, tapasztalásból beszélek. De még ez sem volna a legnagyobb baj. Nagyobb baj az, hogy az ő uralmukat csak akkor hiszik biztosítottnak, ha a nemzsidót megrontják. Emlékezzenek vissza a sajtónak a harminczas években való működésére. Mit tett ezen sajtó szivesebben, mint ha arról volt szó, valamit gúny tárgyává tenni, a mi szent volt előttünk? Mit tett szivesebben, mintha a bizalmat valamely auctoritas irányában megingathatta? Semmit sem tett szivesebben, mintha a bizalmat megrongálhatta, a kötelékeket, a melyek még fennálltak meglazíthatta, ha reá uszíthatta a katholikust a protestánsra, a katholikust a katholikusra, az egyik pártot a másikra, az egyik embert a másikra. Legszívesebben nyújtott kezet ahhoz, ha hozzájárulhatott, hogy egy pártban szakadást idézzen elő. Elég naivak voltunk ezen üzelmeknek, melyek zsidóforrásra vezethetők vissza, felülni. Igaz, hogy a módszerben változtak; ügyesek voltak és hatalmas eszközük volt a közöny. Abban a perczben, a mint észrevették, hogy egy vallásban a türelmesség határain belől bizonyos consolidálás jön létre, hogy saját érdekeiket óvni akarják, gúnynyal, dialecticával, ügyességgel közönyt igyekeztek ébreszteni és jelenleg is | leginkább halljuk a jajveszéklést, hogy a vallások békéje meg fog zavartatni. Türelmességet prédikálnak, ők, kik programmjuk keresztülvitelében a legtürelmetlenebbek. Arra hivatkozott Jókai t. képviselő ur, hogy a zsidók velünk küzdöttek negyvennyolczban, sebeket kaptak, vérzettek. Igaz uraim, nem tagadjuk, magam mondtam közbe, hogy igenis ugy van. De meddig és miért küzdöttek ? Addig és azért, mig a fennálló társadalmi intézményeket lerombolni kellett. Addig voltak ők küzdői a negyvennyolczas eszméknek, mig negatív téren mozgott, addig küzdöttek mellettök és addig tartották fenn azokat. Azon perczben, ha valamikép positiv térre lépünk bármely irányban, a zsidók egyszerre reactionariusokká válnak. Csak addig kell nekik szabadság, egyenlőség, mig a börze virágzik. Azért kaczérkoduak, sőt visznek döntő szerepet a socialismusban, mert a socialismus nagyobb része negatív, romboló. Azon perczben, ha eljön az idő, hogy talán a socialismus positiv térre is átlépjen, át fognak csapni a nihilismusba, ép ugy, mint tény az, hogy Oroszországban a nihilismust a zsidóság elősegíti. Reactionariusoknak csúfoltak, szidtak bennünket. Látjuk, hogy a zsidóság legnagyobb ellensége a haladásnak. A mint észreveszik, hogy a szabadság nem az ő malmukra hajtja a vizet, conservativekké, reactionáriasokká válnak. Tervszerűen feloszlatják a factorokat, szétforgácsolják az erőket, crizist csinálnak. Jelszavuk és sibolettjök az, hogy a dolgoknak minél szabadabb folyást kell engedni, hirdetik, a laissez aller, laissez fairé elvét, így minden sikerül nekik ezen szépen hangzó jelszó alatt. A magyar embernek az a jó tulajdonsága van, hogy mindig tisztelte a szabadságot és igy sikerült a zsidóknak zsidó szellemet bevinni a keresztény világba. Meglehet, hogy igen furcsán hangzanak ezek, de megjön az idő, a midőn azt fogják önök mondani, hogy igazam volt. Sikerült a zsidó szellemet behozni politikánkba és jogi életünkbe. Nagyrészt zsidó szellem az, mely tudományos intézeteinkben honos. Egy hires auctoritas mondta nekem, hogy a magyar tudományos akadémia és az egyetem tökéletesen elzsidósodik. (Egy hang a szélső halon: Nem engedjük! Derültség.) T. ház! Jókai képviselő ur

t ha jól emlékszem, ugy állította oda a dolgot, hogy ha a zsidók kivonulnának Magyarországból, hogy ha érvényre jutna az, a mit mi akarunk, vége volna Magyarországnak. Ezen hangzatos phrasksal végezte beszédét. Méltóztassanak a külföld ítéletére tekinteni. Nem mondom én, hogy a külföld Ítélete döntő, a nemzet haladjon a maga útján. De 1848 előtt ismerte a külföld a mi patriarchális, | nehézkes rendszerünket és gáncsolta azt; de a