Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

276 17G. országot illés január 27. 1883. hogy mért voltam én mégis bátor ezen férfiak után feliratkozni, kérem a t. házat, méltóztassék engem most is részesíteni abban az elnézésben, a melyben már többször részesíteni méltóztattak szónoki tehetségem hiányossága daczára és ne várjanak tőlem oly fényes, kitűnő, átgondolt beszédet, a minőt Hermán képviselő úrtól hallottak. Ha én ezen férfiak után szónoki és egyéb fogyatkozásaim daczára bátor voltam felszólalni, annak oka a következő. Mint méltóztatnak tudni, volt alkalmam az úgynevezett zsidókérdéssel gyakorlatilag is foglalkozni. (Élénk derültség.) Talán el fogják hinni, ha én azt mondom, hogy nem rösteltem a ^fáradságot, hogy gondolkoztam is a tárgy felett, szóval, hogy én ezen kérdésre nézve — ne vegyék ezt szerénytelenségnek — tökéletesen tisztában vagyok. Talán nem is vagyok egészen elfogulatlan e kérdésben. Én nem vívok személyes harczot. Tudják ezt t. képviselőtársaim, tudja ezt még a zsidóságnak egy része is. Hiszen nemcsak hogy egy pár esztendő előtt egy zsidó polgártársam arra szólított fel engem, hogy komája legyek, mikor fia az izraelita ritus szerint az izraelita szövetségbe felvétetett: hanem még pár nap előtt is ugyanezen megtiszteltetésben részesültem. Egy zsidó polgártársam t. i. hozzám fordult ezen szavakkal: Mi tudjuk uram, hogy neküuk nagy ellenségünk, de ismerjük 30 esztendő óta, tiszteljük nyilt fellépését, jobban mint azokat, a kik barátságosan szólnak hozzánk, de bennünket gyűlölnek, öu nem vív személyes harczot és azért arra kérem fel, hogy fiam körülmetéltetése alkalmával komám legyen. (Élénk derültség.) Én tehát bátor vagyok magamat ha nem is épen mint 13 próbás, de legalább is mint kétszeres, dupla tiszteletbeli zsidót bemutatni a t. háznak. (Derültség.) Tisztában lévén a kérdés iránt, feszült érdeklődéssel, sőt mondhatom, a legnagyobb kíváncsisággal lestem, hogy vájjon mit fognak az általam tisztelt vezérférfiak felhozni. Az igaz, hogy megkaptuk a magunkét. A függetlenségi kör, mely mindenesetre auktoritással bir, kijelemette, hogy eljárásunkat a »jogegyenlőséggel és szabadsággal" ellentétesnek tartja; a kör. t. elnöke, Mocsáry Lajos képviselő ur nem csak egyszer., de két ízben „reactióvaF, sőt ha jól emlékszem „sötét reactióval" vádolt bennünket; a ministerelnök ur szintén azt monda: fél attól, hogy ezen programmunk folytán a „vallási béke" háboríttatni fog és szintén a „visszaesés" szót alkalmazta reánk. „Rövidlátás", „elfogultság", „igazság- és állam veszélyellenes", „nemzeti becsületet érintő", igy zúgtak Irányi képviselő ur ajkairól ellenünk a vádak, mint a záporeső. Tudja a t. ház, hogy ezen vádakat már huzamosabb idő óta amúgy istenigazába accompagnirozza az összes sajtó, melynek, mint tudjuk, 98 századrésze a zsidó kézben van. Miután az eddig egy ideig következetesen folytatott agyonhallgatás nem vezetett czélhoz, a sajtó minden hangnemben zengette a hymnust, hogy mi a legszentebb, az emberi méltóság és bumanismus ellen vétünk és páriákká akarjuk alacsonyítani zsidópolgártársainkat, kik ép oly gyermekei a hazának és a mindenhatónak, mint a kereszténynek és kik nem tehetnek arról, hogy véletlenül zsidóknak születtek. T. ház! Körülbelől másfél éve annak, hogy bátor voltam itt azon merész állítást koczkáztatni, sőt mondottam is valamely 3—4 év előtt szintén, hogy Magyarország tönkre fog menni a phrasisok uralma miatt. Engedje meg a t. ház, hogy még az általam személyesen annyira tisztelt oly tekintélyes férfiakkal szemben is, mint Irányi, Mocsáry és Jókai képviselő urak, ezen állításomat ma teljes mértékben fentartsam. Engedjék meg, hogy ezen túlmerésznek látszó állításomat bebizonyítsam (Halljuk!) Az igaz, hogy nem tudok azon ideális magaslatra emelkedni, mint Irányi képviselő ur. 0, mint tudjuk, évről évre ugyanazon törvényjavaslatokat terjeszti a ház elé; van köztük olyan, melyért iránta csakis tisztelettel és köszönettel lehetünk, de tudjuk azt is, hogy az 8 nyugalmát, ugy látszik, nem zavarja az, hogy e törvényjavaslatok túlnyomó többségéből még sem lesz törvény. Megtörténhetik, akad egy-egy eset, hogy egyik javaslatát, mint pl. a polgári házasságot, 3 évvel ezelőtt megszavazta a ház és ezen javaslat sem lett testté és vérré. Ugy látszik, hogy ez sem zavarta Irányi képviselő urat olympusi nyugalmában; mert midőn ezen s egyéb hasonló incidensre utalva, kimutatom, hogy a parlamentarismus tiszta komédia, hogy változtassunk valahára gyökeresen az egész választási rendszeren, a nélkül, hogy okaimat ismerte volna, mintegy a felhőkből rám szavalta, hogy meg kell maradni a régi rendszernek, nem szabad javítani, mert az ellenkezik a szent egyenlőség és szabadsággal. Igaz, hogy nekem okom is van a dolgokat egy kissé a practicus oldalról tekinteni. Irányi t. képviselőtársam nem házas, én az vagyok, Irányi t. képviselőtársamnak legalább tudtomra nincsenek gyermekei, (Derültség) Jókai képviselő urnak is, mint tudom, csak egy fogadott lánya van, engem a mindenható számos, hat gyermekkel s köztük négy fiúval áldott meg. (Derültség. Éljen!) Én tehát, mint talán minden családapa, sokszor törtem a fejemet azon, melyik pályára szánjam fiaimat. Miután önök közt, a mint tudom, számosan vannak családapák, fejtegetésem talán nem lesz