Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

176. országos ttlé* január 27. 1883. 275 illusträlására mondott. Erre nézve ugy helyesebbnek, mint a magam részérő] teljesen elégségesnek tartom azon keretet, melyet a személyes kérdésben való felszólalás joga nyújt. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt a német példabeszédet idézi reám, mint politikai működésem fejlődési irányát, talán azt az irányt, melyet ő óhajt, hogy: „Die Todten reiten sehnell". De úgy látszik, hogy neki ezen nyargalás tempója nálam nem elég gyors és ezért a jelenlegi vitát föl akarta használni arra, hogy ezt a tempót gyorsítsa. Nem hiszem, hogy ez neki sikerült legyen. Mert midőn jónak látta nem az általam ez alkalommal felhozott nézetekkel, de egész politikai egyéniségemmel szemben egy rendszeres támadást intézni, a mire neki, mint bárkinek, teljes joga van, azt hiszem, hogy nem helyesen választotta meg a támadás alapját. (Ugy van! a haloldalon) nem helyesen a támadás sikerének szempontjából. Mert az általam kifejtett nézeteket czáfolni, azoknak tarthatatlanságát kimutatni, arra mindenki fel van jogosítva és ez — miután nem tartom magamat tévmentesnek, ez sok esetben sikerülhet. De ha valaki a támadást ellenem azon az alapon intézi és abból kiindulva, hogy egész működésemnek és az abban felmerült minden egyes phásisnak subjectiv és erkölcsileg megrovás alá eshető indokot tulajdonít; ha abból indul ki, hogy mindaz, a mit én különböző alkalmakkor mondok, legyen az helyes, vagy nem helyes, ő szerinte nem az én meggyőződésemnek, hanem ezekkel, vagy amazokkal való kaezérkodásnak és önző törekvéseknek kifolyása: akkor azt hiszem, nem helyes alapra állott és pedig nem a magam szempontjából — mert megvallom, minden szerénytelenség nélkül, hogy engem az ily támadások nem érintenek — de a támadás sikerének szempontjából. Mert nézetem helyességéről lehetnek különböző ítéletek; de azt hiszem, hogy azon egynéhány éven át, a melyet a politikai pályán töltök, elég bizonyítékát adtam annak, hogy nem a közvetlen siker legkönnyebb elérhetésének szempontja vezet. (Élénk helyeslés.) Mert ha e szempontból akartam volna kiindulni, minden hosszas körút nélkül, mindazon labyrinthieus tévjárkálások nélkül, a melyeket Helfy Ignácz t. képviselő ur és nem az éu álmodó zásaim tártak a ház elé, nagyon olcsó áron elérhettem volna, talán már több évvel ezelőtt, (Élénk helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogyha Helfy Ignácz t képviselő ur, vagy bárki más, azon szempontból intéz ellenem támadást, hogy az én működésem, legyen az érdemileg helyes, vagy nem helyes egyes phásisaiban — nem meggyőződésemben, hanem subjectiv sikereknek minden áron vaíó elérésében s akár tömegekkel, akár felfelé való kaczérkodásokban leli magya| rázatát: akkor a tényekkel oly homlokegyenest és világosan ellenkezőt állít, hogy hiteire, merem állítani, pártkülönbség nélkül, sem e ház körében, sem azon kivül, nem talál. (Élénk helyeslés.) Helfy Ignácz: Félreaiagyározott szavaim helyreigazítása czéljából kérek szót. (Halljuk!) Mindenekelőtt kijelenteni kívánom azt, hogy a t. képviselő ur félre értette szavaimat — mert tudom, hogy félremagyarázni nem akarta — a midőn azt állítja, hogy én oly valamit mondtam volna, hogy ő nem belső meggyőződése szerint cselekszik, hanem nem tudom minő indokokból. (Zaj balfelől. Halljuk! a szélső halon.) A mikor én reá mutattam a módokra és eszközökre, a melyekkel ő dolgozik, csak azt jeleztem, hogy ő ezen utakat választja azért, hogy diadalra juttassa azon politikát, mely az ő meggyőződése szerint helyes, de a melyet én elitélek. (Felkiáltások halfelöl: Most csüri-csavarja !) Hogy én oly valamit mondtam volna, hogy a t. képviselő ur bizonyos irányt követ, a mely erkölcsileg megrovandó: ez ellen határozottan tiltakozom Én senkivel szemben nem szoktam így nyilatkozni, a képviselő úrral szemben pedig beszédem folyamán ismételve őszinte tiszteletemet fejeztem ki; nem értem tehát, hogy mivel érdemeltem ki ma, t. képviselő ur részéről azon nagy támadást. Mert, ha én a jelen alkalmat megragadtam arra, hogy nem csak azt támadjam meg, a mit ezúttal e tárgyra vonatkozólag mondott, hanem hogy összes működését vegyem bírálat alá: arra ő ép beszédével szolgáltatott alkalmat, a melyben oly elméletek találtattak fel, melyek nem csak szorosan e kérdésre vonatkoznak, hanem egy egész társadalmi rendszert involválnak. Miután én ezen társadalmi rendszerben veszedelmet látok, a melytől hazámat megóvni óhajtom, azért tartottam kötelességemnek most felszólalni. (Hehjeslés a szélső' balon.) Elnök: T. ház! Azt hiszem elérkezett az idő, a melyben a t. ház határozata szerint a napirend első tárgyának megszakításával, a kérvények tárgyalását kell felvennünk. Ennél fogva következik a 22. sorjegyzékben 31. folyó szám alatt foglalt kérvénynek tárgyalása. Szólásra ki következik? Fenyvessy Ferencz jegyző: Simonyi Iván! (Halljuk! Halljuk !) Simonyi Iván: T. ház! Érzem én teljesen helyzetem nehézségét, midőn felszólalok oly ünnepelt parlamenti vezérférfiak, hires és érdemdús férfiak után, a kikkel én — hogy egyebet ne mondjak — szónoki képességben még csak távolról sem mérkőzhetem. (Egy hang a szélső' baloldalon: Igás! Élénk derültség.) Midőn bátor vagyok annak okára térni, 35*