Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

^70 ,76- orsiágos filé* január 27. IMS. Elnök: A módosítvány még egyszer fel fog olvastatni. Rakovszky István jegyző (olvassa). Helfy Ignácz: T. ház! Neui leszek sem oly kegyetlen, sem oly ízléstelen, hogy a vita jelen stádiumában belebocsátkozzam a kamatmaximunj, a kereslet és kínálat th';oreticus fejtegetésébe. Felesleges munka volna ez annál is inkább, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha e tekintetben a ház minden tagja teljesen kimerítőleg elmondaná nézeteit, egyetlen új érvet sem volna képes felhozni akár pro, akár eontra azon óriási irodalomhoz képest, mely hosszú századok óta felhalmozódott e kérdésekre vonatkozólag. Két ok az t. ház, a mely engem a felsaólalásra bir. Egyik az, hogy a szőnyegen levő szakaszhoz módosítványt óhajtok benyújtani, mely felfogásom és reményem szerint, ha nem is lesz alkalmas tán arra, hogy teljesen kiegyeztesse — a mi lehetetlenség — a felmerült nézeteltéréseket, legalább is nevezetesen közelíteni fogja azokat egymáshoz. A másik ok gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam tegnapelőtti felszólalása. És ezen felszólalással tüzetesebben foglalkozni nemcsak jogom, hanem mintegy kötelességemmé is vált azért, mert t. képviselőtársam, mint méltóztatnak tudni, ezen beszéde folytán bizonyos esetben a tendentiát is a büntethetőség sorába vette fel; miután pedig az ő összes parlamenti működésének tendentiáját épen ezen osztályba sorozom, kénytelen vagyok vele foglalkozni. Az eddig lefolyt vita folyamán egy mozzanat merült fel, mely első pillanatra meglepőnek látszik, de ha közelebbről vesszük szemügyre, lehetetlen azí természetesnek nem találni. Ugyanis, mig a törvényjavaslat általánosságban csaknem egyhangúlag, pártkülönbség nélkül elfogadtatott az egész ház által, a mint az első részlethez jutottunk, rögtön megbomlott e kedves egyetértés és nemcsak hogy pártok szerint nem, hanem úgyszólván a hány felszólaló, annyi különböző nézet nyilvánult. Első pillanatra ez meglepőnek látszik, pedig távolról sem az. Ez csak az uzsoratörvény történetét tükrözteti hiven vissza. A mióta a társadalom fennáll, mindig igy volt ez. A világ összes törvényhozásai, elkezdve a végi romai forumtói, átmenve a legújabb parlamentekig — mindig érezték szükségét anuak, hogy az uzsorának véget vessenek s ki is mondták azt általánosságban, de mihelyt paragraphisálni akarták és szabatosan körülírni törekedtek a módozatot, melylyel a czélt elérjék, a gyakorlat minden elméletet meghiúsított. Nem lehet felállítani a kamatláb meghatározásának és az uzsora fékezésének oly módozatát, melyre már törvényszerinti példa ne léteznék a törvényekben. Elkezdve a régi Rómán, melyben 12/o-ban volt megállapítva Justinianig, midőn fokozat szerint állapíttatott meg 4%-ban az uri, 6%-ban a kereskedői osztály és 8%-ban a magánosok számára; s hazai törvényhozásunkon át elkezdve Verbőczy hármas könyvének I. részétől, hol a földbirtok-uzsora ellen szükségét látta erélyes intézkedést hozni, mely uzsora akkor csere alakjába burkolózott: mindenre tüntet fel példát a régi törvényhozás; de a tapasztalás mindig azt bizonyította, hogy nincs az a kigondolható kamatláb meghatározás, mely az uzsorának végét ethesse, Már a mit sok ezer évi tapasztalás oly frappánsan megezáfolt, hogy azzal mi még foglalkozzunk, hogy ma újabb kísérletet tegyünk, megvallom, valami nagy veszedelemnek ugyan nem tartanám, de valóban olyan haszontalan kísérletnek, melynek én eredményét nem látom. A mai korban, midőn ott van a világot szabályozó tőzsde, melyről igen helyesen mondta Németh Albert t. képviselőtársam, mindazt, a mit mondott, mert nincs az az erélyes, az a kárhoztató szó, mely ez intézményre rá ne illenék, ámde én azt hiszem, íegkevéshbé áll Magyarország hatalmában azt megszüntetni — mondom, a mai korban, midőn a tőzsde szabályozza a pénzpiaezot, hogy egy ország akarja ennek befolyását a kamatláb meghatározásával ellensúlyozni : az lehetetlenség. A mai világban, midőn itt vannak az óriási vállalatok, vasúti, csatornázási munkák, melyek száz és száz millióra mennek, ha nem léteznék a tőzsde, a vállalkozók, a kormányok megteremtenék azt. Mert milyen módon szerezzék be ezen óriási összegeket? Nincs más mód, mint a szerteszórt kis tőkéket egy központon egyesíteni. Tehát mondom, a tapasztalás az ez irányban való intézkedés czélszeríítlenségét bizonyítja és ez előttem elég ok arra, hogy ne járuljak egy újabb haszontalan kísérlet tételéhez. De nemcsak czélszerűtlen ez, hanem jogilag olyan igazságtalanságokra vezetne, melyeket lehetetlen kikerülni. Komjáthy t. barátom kiemelte, s szerintem is igen helyesen, hogy az előterjesztett törvényjavaslat szerint megtörténhetik az, hogy a város egyik negyedében a biró igy fog itélni, a másik negyedében pedig amúgy. Ez bizony baj, hanem ha behozzuk a kamatlábat, akkor biztosítjuk az igazságtalanságot. Mert ha teszem, megállapítjuk azt 7%-bao, akkor az ország szélén ép úgy 77° legyen a kamat, mint Budapesten, a hol ez már tényleg uzsora? Ez lehetetlenség. Emlékeztetem t. barátomat arra, hogy Francziaországban 1862-ben egy óriási enquéte tartatott e tárgyban, különösen hogy megvitat-