Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-176
176. arszágos ülés január 27, 1883. 267 a kölesönvevőnek a vagyoni romlását előidézik, víigy^legalább elősegíteni képesek. Ha a törvényhozás 1868-ban a többi európai törvényhozások példájára — legyen szabad e részben különösen Belgiumra utalni — az uzsora-törvények eltörlésével egyidejűleg megbüntetni rendelte volna azt, a mi e javaslat szerint az uzsora tényálladékát képezi, nekem teljes meggyőződésem, hogy az uzsora-törvények eltörlése nálunk sohasem vált volna oly veszélyessé, a mint az tényleg vált; pedig a törvényhozás e tekintetben annál inkább intézkedhetett volna, mert az iránt kétsége nem lehetett, hogy az, a ki másnak a szorultságát felhasználja, megvetendő és büntetendő cselekvényt követ el. Olyan cselekményt, a mely nemcsak az egyesek, nemcsak a családok existentiáját semmisíti meg, hanem a közállomány gazdasági alapjaiban egyenesen a közjólét ellen irányul. Hogy az ilyen értelemben vett uzsorát meg lehet és meg kell büntetni, az az emberi természetben gyökerező meggyőződés, mely sok esetben a tolvaj és a rabló részére is talál mentséget ; mig ellenben az uzsorástól, a kinek az üzletét a kerítés mesterségével egyenlőnek tekinti, megvetéssel és utálattal szokott elfordulni A most mondottak után, azt hiszem, nem szükséges bővebben fejtegetnem azt, hogy az 1877: VIII. törv.-czikknek mért nem volt és mért nem lehetett a várt sikere. Az 1877: VIII. törv.-czikk ép oly kevéssé rendeli büntettetni a jelzett értelemben vett uzsorát, mint az 1868: XXXI. törv.-czikk. A törvényhozás 1877-ben is abból indult ki, hogy az uzsora, gazdasági fogalom, melynek a hatását gazdasági értelemben vett eszközökkel kell és lehet ellensúlyozni; a minek azután szükségképen! következménye az lett, hogy az 1877: VIII. törv.-czikk az uzsorát nemcsak meg nem szüntette, hanem annak a pusztító hatását az által fokozta, hogy a 8%-nál magasabb kamattól a jogvédelmet különféle formában megvonta; tehát az uzsorást az adós helyzetének fokozottabb kizsákmányolására ösztönözte. Ha ezek után azon kérdést teszem föl magamnak, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat, illetőleg azon felfogás, mely annak alapjául szolgál és a mi abban van kifejezve, alkalmatos-e arra, hogy az uzsora pusztításainak gátat vethessen; habozás nélkül és teljes meggyőződéssel merem azt mondani, hogy igen, habár nem vonakodom elismerni, hoíiy az uzsora teljes megszűnését sem a szőnyegen lévő, sem más törvényjavaslattól, bármiként szerkesztetnék is az, nem remélem, nem azért, mert nem tudok magamnak olyan büntetést vagy olyan törvényt képzelni, mely az emberekben a bűnözési hajlamot teljesen elfojthatná. A mire én reményemet, a törvényjavaslat üdvös hatásáról való meggyőződésemet alapítom, az az, hogy a javaslat nem ismétlése az eddigi sikertelen kisérleteknek ; hogy a javaslat az uzsorát a büntetőjogi, tehát azon oldalról támadja meg, a melyről azt megtámadni kell és a siker reményével megtámadni lehet, A javaslat fentartja az Í877:VIÍL törv.-czikkben megállapított korlátozással a felek szerződési szabadságát; de védelmére kell a megtámadott szerződési szabadságnak; védelmére kell gyámkodó intézkedéseivel azoknak, a kiknél a gyámkodás ethicai és jogi szempontból egyaránt indokoltnak tekinthető. De sikert várok én a törvényjavaslattól azért is, mert ha a törvényhozás büntetésre méltónak jelenti ki azon eljárást, mely a javaslat szerint az uzsora-vétségnek a tényálladékát állapítja meg, mintegy szentesíti és megerősíti a közvélemény kárhoztató ítéletét; és azokat, a kiket a becsületérzés a büntetésre méltó cselek vényektől visszatart, az uzsorás ügyletektől is távol fogja tartani. (Helyeslés jőbbfeläl) T. képviselőház! Én nem tagadom azt, hogy az 1. §-nak szerkezete bizonyos tekintetben aggályokra adhat okot. Mindenekelőtt elismerem azt, hogy a törvényjavaslat 1. §-ában foglalt azon kifejezés: „hitelez 0 , több irányban tág magyarázatra szolgáltathat alkalmat. Elismerem továbbá azt is, hogy ezen 1. §. első bekezdésének második dispositiója talán sok esetben túlszigorúan, a törvény intentióján túl fogna alkalmaztatni. Én tehát részemről t. képviselőház azt hiszem, hogy minden irányban meg lehetne nyugtatni a kedélyeket, ha ezen első §. az általam jelzett irányban módosíttatnék, ha tehát a szakasz szövege körülbelül a következőleg állapíttatnék meg: „A ki másnakszorultságát, könnyelműségét, vagy tapasztalatlanságát felhasználva olyan kikötések mellett ad kölesönt, vagy fizetéshalasztást, melyek a neki, vagy vagy egy harmadiknak engedett túlságos mérvű előnyök által, az adósnak vagy kezesnek anyagi romlását előmozdítani képesek, alkalmasak: az uzsora vétségét követi el, stb. Ha a szakasz ekként szerkesztetnék, azt hiszem, sok tekintetben elesnének az aggodalmak, melyek a szerkezet miatt támadtak. Én részemről a szakaszt az igazságügyi bizottság szerkezetében, esetleg ezen módosítással vagyok hajlandó elfogadni. (Helyeslés jóhbfeUl.) Bhorer Viktor: T. képviselőház! Tudom, hogy a vita meglehetősen ki van merítve, tudom, hogy a t. ház türelme iránt még nálamnál gyakoroltabb és kedveltebb szónok is tekintettel tartozik lenni. Hogy ennek daczára felszólalok és rövid időre igénybe veszem a t. ház becses figyelmét, oka abban keresendő, hogy én meggyőződésem szerint sem a jogügyi bizottság által beterjesztett szövegezésben, sem az ehhez 34*
