Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-176
268 176 országos ülés január 27. 1883. beadott módosítások és indítványokban megnyugvást találni nem birok. Abban mindnyájan egyetértünk t. ház, hogy az uzsorának és a káros hitelügyleteknek megfékezésére törvényt kell alkotni. Ezen meggyőződés él e házban és e házon kivül; talán csakis a társadalom söpredékének, az uzsorásoknak szivében nem fogjuk feltalálni azt. A mint a kérdés a jelenben áll, a t. ház valószínűleg azon két egymással ellentétben álló elv felett fog dönteni, vájjon kamatmaximumot kiván-e az uzsoratörvényben meghatározni, vagj r pedig a kamatmaximum mellőzésével az uzsorát, mint ilyent, a törvény szövegében körülírni. Én, t. ház, mindenekelőtt kijelentem, hogy a kamatmaximum meghatározását az országra nézve hátrányosnak tartom. Ennélfogva nem fogadhatom el sem Komjáthy t. barátom, sem gr. Apponyi idevonatkozó indítványát, nem fogadhatom el annál kevésbbé, mert még ha élne is bennem azon meggyőződés, hogy a kamatmaximum meghatározásával is bírunk a bajon segíteni, egyúttal tudom azt, hogy ezen indítványok által a bajt még sem sanálhatjuk, mert ha ezen törvényszakasz az indítvány értelmében a jogügyi bizottsághoz fogna visszautasittatni, akkor az általánosan érzett szükségen azért nem volna segítve, mert az uzsoratörvényt legalább ezen képviselőház tárgyalni nem fogná. Én, t. ház, a jogügyi bizottsígot egy szakférfiakból alakult testületnek tekintem. Azt hiszem, hogy a jogügyi bizottság a törvényjavaslatot hosszú időn át igen szakavatottal) vitatta meg : nem tudom tehát elképzelni, hogy most a t. ház határozatára a jogügyi bizottság hozzá fogjon a kamatmaximum megállapításához és képes legyen eddigi álláspontjától eltérni és azzal homlokegyenest ellenkező indítványnyal fellépni. Mi lenne tehát az eredmény ? Az, hogy a jogügyi bizottság azt fogná a háznak kijelenteni, hogy ő e feladatnak megfelelni nem bir, nem akar s uzsoratörvényünk nem lenne. Komjáthy Béla: Nem akar? Az furcsa lenne. Rhorer Viktor: A jogügyi bizottság nézetem szerint nem mesterember, a ki megrendelésre dolgozik, hanem egy elvet állított fel, azon elvet védeni is köteles. Komjáthy Béla (közbeszól): Azt védi is. Bhorer Viktor: Én nem akarok t. ház, az uzsora pusztításáról beszélni, ámbár igaza van gr. Apponyi Albert t. képviselő urnak, hogy ez igen hálás feladat lenne. Mindnyájan elismerjük a baj fennlétét és óhajtjuk annak orvoslását. Nem akarom ezen bajt fennálló törvényeink egynéme lyikében keresni, nem akarok rámutatni a váltótörvény szabadelvű és épen azért nagyon is veszélyes szakaszai egynémelyikére; nem akarom felemlíteni a honosítási és községi törvény némely szakaszait, nem akarok mutatni azon óriási ellentétre, mely sok tekintetben nálunk a törvény okos szigora és az azt végrehajtó közegek lanyhasága közt van. Megemlíteni kívánok csupán egy körülményt, mely azt hiszem, hogy nálunk az uzsora terjedéséré eddig is birt némi befolyással és azt ezentúl is istápolni fogja. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a magyar kir. zálogházak egyik főfészkéül tekintendők legalább is a fővárosban pusztító uzsorának. Ha mi a kamatmaximumot meg akarjuk állapítani és azt mondjuk, hogy az uzsorás ne merjen 8—10%-nál többre adni, nem vesszük figyelembe, hogy az uzsorás tulajdouképen mindig a személyes hitellel áll szemközt. 0 midőn uzsorakamatokat szed, az illetőnek személyében bízik, a zálogházba azonban mindig ellenértéket kell vinni, még pedig kettős értékű ellenértéket, mégis a ki rászorul a hitel ezen nemére, azt éri el, hogy mindezek daczára 12°/o, tehát oly kamat mellett kaphat kölcsönt a magyar állam közbejöveteléve], a mely kölcsön más tekintetben mindenki által uzsorának tekintetik. Még nagyobb a baj t. ház, a zálogintézet-tulajdonosoknál. Ezeknek a kamatmaximumát az 188í-ki törvény a helyhatóságok ajánlatára a kormány által tartja megállapítaniónak. Az a szegény ember, a ki talán, hogy egy falat kenyeret szerezzen övéinek: nejének, gyermekeinek füléből az utolsó ékszert veszi ki, talán az utolsó darab ruháját viszi zálogházba s a kormány jóváhagyásával 86°/o-ra kaphat csak kölcsönt. Hogyan büntessük meg az uzsorást, ki a maximum tűihaladásával talán 10—127°-ra ad kölcsönt, még pedig minden fedezet nélkül, mikor állami garantia mellett ilyen jelenséget találunk, mely, azt hiszem, az uzsorának legnagyobb mértékét képezi. Igaza van gr. Apponyi Albert t. képviselő urnak abban, hogy a könnyű hitel szerzése is bizonyos tekintetben veszélyes. Én, t. képviselőház, osztom ezen nézetet, egy példával is tudnám illustrálni. Ismerek egy várost, mely egy évtizeddel előbb virágzó iparral és kereskedelemmel birt. Ezen városnak volt egy jóhirtí takarékpénztára; a takarékpénztárban nem uzsorakamat' tal, de a körülményeknek megfelelőleg adatott kölcsön mindenkinek, még pedig igen könnyű módon, mert az ott levő igazgatóság és egyéb tisztviselő-személyzet az egész várossal jó ismeretségben volt. A ki jött, csak azt kérdezték, hozott-e váltót és ha a váltót bemutatta, a pénzt is megkapta. A könnyű hitelszerzés ezen módja azt eredményezte, hogy azon városban az emberek nyakrafőre adósságot csináltak. Ma a takarékpénztár megbukott, igazgatói bűnvádi kereset alatt állnak
