Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

líti, országos ülét jaunár 27. 18SS. I6§ 1868. törvényhozás az életre alkalmazott, mért I nem vezetett és mért nem vezethetett a kellő sikerre. Egyelőre annak a kijelentésére szorítkozom, hogy én a magyar törvényhozás felől sokkal jobb véleménynyel vagyok, mint a képviselő ur: mert bizton remélem, hogy a magyar törvényhozás jövőre sem fog a tudomány vívmánya elől elzárkózni és intézkedéseit nemcsak a gyakorlati élet szükségeivel, hanem a tudomány követelményeivel is Összhangba hozandja. (Helyeslés.) Áttérve a szőnyegen levő 1. §-ra, mindenekelőtt kijelentem, hogy én az e szakaszhoz beadott módosítások egyikét sem fogadhatom el. A mi különösen azon módosításokat illeti, melyek az uzsora fogalmát valamely formában a kamatmaximummal kívánják összeköttetésbe hozni, megjegyzem, hogy ezen kérdés a vita folyamában különféle szempontból lett illustrálva. Legyen szabad, t. ház, nekem e kérdést olyan szempontból vizsgálat tárgyává tenni, a mely, legalább mint én emlékszem, eddigelé tüzetesen megvitatva nem volt. A fölött, t. ház, hogy a javaslatnak 1. §-ában letett álláspontja, mely az egésznek sarkkövét képezi, vagy pedig azok álláspontja helyes-e, a kik az uzsora fogalmát a kamatmaximummal kívánják összeköttetésbe hozni, ítélhessünk, véleményem szerint tisztában kell lennünk a hallottakon kívül egyrészről azon okokkal, a melyek a törvényhozást az 1868: XXXI. s az 1877: VIII. t.-ez. megalkotásánál vezérelték, másrészről azon okokkal, a melyek miatt azon alkotásoknak sikere nem volt és sikere nem lehetett. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a törvényhozás az 1868. XXXI. t.-cz.-et megalkotta, midőn az uzsora-törvények eltörlése mellett a korlátlan tőke, illetőleg kamat- és szerződési szabadságot szentesítette : nemcsak egy akkor teljes diadalt ünneplő gazdasági áramlatnak hódolt, hanem engedett egy kényszerítő szükségnek, a mely a tárgyalásokbúi kivehetőleg az volt, hogy úgy az akkori német szövetségben, miut a Lajtántúl az uzsora-törvények eltöröltetvén, attól lehetett tartani, hogy a külföldi töke a hazai piaczokról, a melyeken csak akadályokkal, nehézségekkel és veszélyekkel találkozik, lassankint ki fog vonulni, sőt attól is lehetett tartani, hogy a belföldi tőke az eltorlaszolt hazai piaczokról, az eltorlaszolt hazai mederből lassankint áttér azon mederbe, a melyben az szabadon és akadály nélkül mozoghat előre. De eltörölte a törvényhozás az uzsoratörvényeket azért is, mert anomáliának tartotta volna azt, hogy mig a kereset, a munka és a szorgalom minden eredményének az árát a szerződő felek szabad akarata határozza meg, a pénz, mint általános értékmérő, a felek KÉPYH. FA.PLÓ 1881—84. IX. KÖTET. akaratán túl bármiféle korlátozásnak legyen alávetve. A törvényhozás továbbá azt remélte, hogy az uzsora-törvények eltörlésével a tőkepénzesek azon része is szívesen fogja pénzét a hitelkeresőknél elhelyezni, a melyet addig részint a törvények iránti tisztelet, részint a büntetéstől való félelem a hitelezéstől visszatartott; a miuek a törvényhozás nézete szerint a tőkepénzesek tisztességes versenyére s azzal együtt a kamatláb alászállítására kellendett vezetni. Ezt várhatta tisztelt ház, a törvényhozás, eredményeként azon theoriának, melyet az uzsora-törvények eltörlésével és az 1868. évi XXXI. t.-cz. megalkotásával, a gyakorlati életre alkalmazott. Azonban nem sok idő, csak néhány év kellett ahhoz, hogj^ az alkotáshoz kötött remények hiú ábrándoknak bizonyuljanak és hogy a törvény, a mely az elavult és a károsoknak proclamált uzsora-törvények eltörléséből eredő bajok orvoslására készült, újabb, eddig nem ismert bajok forrásává váljék. A remélt tisztességes verseny elmaradt s a kamatláb oly magasságot ért el, a miről azelőtt a legvakmerőbb uzsorások sem mertek álmodni. Ezenkívül t. ház, az uzsorás a maga foglalkozását többé titkolni kénytelen nem lévén, a mig egyrészről a "törvény védelme alatt igénybe vehette a bírói segélyt s a bírótól követelhette, hogy őtet uzsorás követelése érvényesítésében a törvény által engedett kényszereszközökkel támogassa, más részről igénybevehette a jelzálogfedezet minden képzelhető nemét, a minek azután az lett az eredménye, hogy 200°/«-es bekebelezések nem tartoztak többé a ritkaságok közé, 30-— 50% osok pedig mindennapi dologgá váltak. Ezenkívül t. ház, miután az uzsoráskodás mindenféle formájában megengedettnek volt tekinthető, az uzsoráskodásban azok is résztvettek és ezen baj a társadalom azon rétegeiben is elharapódzott, melyeket, mint jelezni szerencsém volt, azelőtt részint a törvény tiltó intézkedései iránti tisztelet, részint a büntetéstől való félelem, a hitelügyleteknek uzsorás nemétől távol tartott. A dolgok ezen állásában nem lephetett meg senkit az, hogy úgy a kormányhoz, mint a képviselőházhoz egész özöne érkezett be a petitióknak, melyekben nemcsak egyesek, hanem a testületek ép úgy, mint aimtóságok, részint az 1868: XXXI. t.-cz. egyszerű eltörlését, részint annak megfelelő módosítását sürgették. Hogy ezen jelenségekkel szemben a kormány tétlenül nem maradhatott, az ép oly természetes volt, mint az, hogy az el nem titkolható baj okait és orvoslásának a módjait komoly megfontolás tárgyává kellett tennie, mielőtt a törvényhozás elé concrét javaslattal léphetett volna. 34