Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

264 176. országos Bl<is január 27. 1883. szerint ezen sértés visszautasítását Qgy másik épen jelen nem lévő képviselőre, reám hárítani helyesnek tartotta, megütközésemet fejezzem ki és kijelentem, hogy ha én is épen azon hibába akarnék esni, melyet a képviselő ur elkövetett, akkor ki kellene jelentenem, hogy Veszprémmegye választói nagyot hibáztak akkor, mikor ilyen sértő és imparlamentaris nyilatkozatot tenni képes képviselőt választottak. Elnök: A napirend előtt még Polónyi képviselő ur kivan szólani. Polonyi Géza: T. ház! Tapasztalnunk kellett már a múlt ülésszak végén, de a jelen ülésszak elején is, hogy alig múlik el szombat, hogy a zsidókérdés napirenden ne lenne, már majdnem jogosult vagyok azt mondani, hogy a képviselőház a szombatot ritualiter megünnepíi. (Derültség.) Kétségtelen, hogy az ily vitáknak, melyeknél csak a szenvedély mérkőzése van egymásra utalva, sem az államra, sem az állampolgárokra hasznot hozniok nem lehet. Erős meggyőződésem t. ház, hogy helyesebben cselekszünk, ha a helyett, hogy a közvéleményt minden szombaton ezen egy vallásfelekezetre mindenesetre kényes kérdésben felcsigázzuk, felkorbácsoljuk, azt valahára a napirendről leveszsziik. (Helyeslés.) Miután ma a kérvények tárgyalásánál ismét e kérdéssel kell foglalkoznunk s tudtom szerint e kérvényhez sokan vannak felirva, hosszabb vitára lehetünk elkészülve s azért helyesebbnek tartanám, ha a helyett, hogy a tegnap kitűzött uzsoratörvény tárgyalásához fognánk, e kérvény tárgyalását tűznők napirendre és tárgyalnék, mig a vita befejeztetik. Egyébiránt, ha azt méltóztatnak kívánni, hogy az uzsoratörvény tárgyalásához fogjunk, akkor 12 órakor tán megmegkezdhetnők a kérvényeket Simonyi Iván: Én részemről elfogadom Polónyi képviselőtársam indítványát, de miután az elnök ur által az mondatott ki, hogy 12 után, vagy 1 órakor fognak tárgyaltatni a kérvények és miután látom, hogy azok közül, a kik felirva vannak, mint pl. Széll György képviselőtársunk is nincs jelen, kérem, méltóztassék kimondani, hogy V2I2 órakor kezdődik a kérvények tárgyalása. (Felkiáltások: 12 órakor!) Csanády Sándor: T. ház! Legczélszerübb lesz, ha 12 órára tűzetik ki a kérvények tárgyalása. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Nagyon bajos határozottan kimondani azt, hogy melyik perezben lehet elkezdeni a tárgyalást, azonban azt gondolom, leghelyesebb lenne azt mondani ki, hogy ha valamelyik szónok 12 óra közül befejezi, akkor a kérvények tárgyalása fog kezdődni. (Helyeslés.) Az iránt, hogy mi történjék ezen ügygyei, legczélszerübb lesz az ülés végén határozni, mikor már látjuk, hogy mennyire haladtunk. (Helyeslés.) Következik az indítvány és az interpellátiós könyv felolvasása. Rakovszky István Jegyző: Sem az indítvány-, sem az interpellátiós könyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik az uzsoráról és káros hitelüzletekről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Apáthy István: T. képviselőház! Mielőtt a szőnyegen levő szakaszhoz s az arra vonatkozó módosításhoz hozzá szólanék, legyen szabad röviden azon souverain elitéléssel foglalkoznom, melyben Komjáthy t. képviselő ur legutóbbi beszédében a tudományt és annak képviselőit részesíteni szükségesnek tartotta. Ha a t. képviselő ur arra szorítkozik, hogy bizonyos theoriákat illetőleg, bennünket saját nézetével megismertet, bizonyára nem szólalok fel, mert én senkitől, tehát a t. képviselő úrtól sem vitatom el azt a jogot, hogy magának az egyik vagy a másik theoriára nézve meggyőződést alkosson s ezen meggyőződésének bárhol is kifejezést adhasson. De ha a t. képviselő ur itt az ország szine előtt azt állítja, hogy a törvényhozás üjabbkori alkotásainak sikere, eredménye azért nem lehetett, mert azok a tudomány pressiója alatt keletkeztek : lehetetlen ki nem jelentenem, hogy az ilyen elitélést a törvényhozás reputalójával összeegyeztethetőnek nem tartom. Én tisztelettel hajlok meg az úgynevezett practicusoknak az egészséges észjárása előtt; elismerem a practicus ismeretek fontosságát az egyes intézmények gyakorlati jelentőségének a megítélésénél: de azt hiszem, hogy a művelt világ nem igen kedvező vélekedéssel volna az olyan törvényhozás felől, mely alkotását csak a praxis prizmáján át tekintené, mely a tudomány tisztító és rendszeresítő befolyása elől mereven elzárkóznék. (Igaz!) Elismerem — hisz együgyűség volna tagadni — azt, hogy a tudomány tévedhet, hogy az egyes theoriák tévedésen alapulhatnak, de viszont a t. képviselő urnak is meg kell engednie azt, hogy nem lenne helyes a theoriát vádolni tévedésről akkor, hogy ha a hiba a tudomány vívmányainak a helytelen alkalmazásában keresendő. Minden theoriának megvannak a maga természetszerű és épen azért szükséges feltételei *, meg vannak kérlelhetlen consequentiái. A ki a theoriát ezen feltételek nélkül és a consequentiákra nem reflectálva akarja a gyakorlati életre alkalmazni, csak magának tulajdoníthatja, ha alkotásai nem a várt, hanem épen az ellenkező eredményre vezetnek. Lesz alkalmam előadásom folyamán kimutatni azt, hogy azon theoria, melyet az