Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

175. OMÉROS tlóí jannér 26. 1883. 255 azt hiszem, hogy ezen definitió szempontjából indokolják a kamatmaximumot is. És nem népszerű dolog azt mondani, hogy ne legyenek az illetők könnyelműek, ne legyenek tapasztalatlanok, ne legyenek szorult helyzetben. Azaz kimondani, hogy szorult helyzetben ne legyenek, elismerem, nem lehet, hanem vizsgálni azt, hogyan jutott szorult helyzetbe, nem-e könnyelműségből, vagy tapasztalatlanságból, könnyelmű családalapításból, könynyelmű üzletalapításból és különösen könnyelműen elpazarolt pénz miatt. En azt hiszem, hogy helyes volna erre is reá irányozni a figyelmet. Ezt ugyan nem lehet törvénybe iktatni, nem is szükséges és nem is népszerű. De hangoztatni, azt hiszem, szükséges. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T ház! (Malijuk! r Halljuk !) Sok elmondatott ma részint Pulszky Ágost, részint Hegedűs Sándor képviselő ur által, a minek ismétlését kerülni akarván, remélem, röviden fogok nyilatkozhatni. (Halljuk!) De oly fontos kérdések emiittettek meg ezen törvényjavaslat vitatása közben, hogy én is, lehető rövidséggel ugyan,némelyek iránt nyilatkozni majdnem kötelességemnek ismerem. (Halljuk!) Mindenelőtt bátor vagyok a t. házat kérni, méltóztassék megengedni, hogy egy kis visszapillantást tegyek igen röviden a régibb korszakra, mert ugy veszem ki, legalább azt gondolhatná az ember a nyilatkozatok legnagyobb részéből, mintha mielőtt az uzsoratörvény 1868-ban eltöröltetett, uzsora nem is lett volna; mintha mielőtt a váltó behozatott, a birtokososztály pusztulása ismeretlen valami lett volna. Pedig ha valamely rendszabálynak értékét meg akarjuk határozni, nem egyedül a tudomány, de a gyakorlati élet szempontjából is nem elég azt nézni, mik történtek, mióta az a rendszabály niegalkottatott: de tudni kell azt is, mi történt azelőtt, mert csak igy birálhatjuk meg, mit okozott ez a rendszabály és mi keresendő más okokban. 1848 előtt t. képviselőház, hiszem, hogy lesznek itt, a kik tudják, én részint saját észlelésből, részint, mert érdekelvén, a kérdés után tudakozódtam, mondhatom, hogy nem egyes, kis összegekre, nem egyes esetekben, de meglehetős széles terjedelemben uralkodott az ország bizonyos vidékén a földbirtokosokkal szemben, kik talán meglehetős könnyelműség folytán pénzzavarokba jutottak, egy kamatláb, mely nem volt kevesebb, mint az akkori 60 kros forint után minden hétre, ha jól ment, 1 krajczár, ha pedig rosszul ment, minden hétre 1 garas és pedig nem egyes elszigetelt esetekben, hanem általában. Hogy ez .meglehetős takaros uzsora, pedig az uzsora-törvény életben volt, ezt, azt hiszem, mindenki meg fogja engedni. He nemcsak a birtokosok közt, hanem a nép között is volt azon időben egy módja a kölcsönzésnek, a hogy egyik magyar földműves a másiknak kölcsönzött, még pedig kölcsönzött M nem üzérkedett és nem fuvarozott, mert talán arra is emlékeznek némelyek, hogy akkor némely vidéken az volt az úrbéres gazdák egyik életmódja télen, hogy a közlekedési eszközök hiánya miatt nagyon különböző árakkal biró piaczok közül az olcsóbb piaczon megvették a gabonát s a drágábbra elfuvarozták s eladták. A népnél akkor a rendes kamatláb 20 garas atán egy garas volt egy héten. Hogy ez uzsora-e, azt méltóztassanak megítélni, pedig életben volt az uzsora-törvény és hozzáteszem, hogy ne kelljen erre visszatérnem, hogy ezen irtózatos kamatláb mellett azon emberek sokszor megvagyonosodtak. Miért? Mert azon összegeken, a melyekre azon rövid idő alatt szükségük volt, czélszerűen felhasználva, jóval többet nyertek s ez által senki sem károsodott. Ezeket azonban nem azért hozom fel, mintha az uzsorát védeni akarnám, hanem illustrálásául annak, hogy az uzsora nagymérvű s majdnem még nagyobb mérvű volt, mint most, akkor, mikor az uzsora-törvény teljes virágában volt s részben azon időben, midőn még váltó Magyarországon nem is létezett. Tovább megyek, méltóztassanak elhinni, azon sajnos eredmények, melyeknek tanúi voltunk az utolsó pár évtizedben, hogy a birtokos s különösen a középbirtokos osztály sok vidéken pusztul óba jött, vagy elpusztult; kezdő gyökere nem 1868-ból eredt, mikor az uzsora-törvényt eltörültük, hanem igen sok helyütt, illetőleg az eseteknek talán nagyobb számában még az 1848 előtti, még azon időből datálódik, a melyben az uzsora-törvény egész erejében érvényben állott, sőt sok helyütt azon időből, midőn még a földbirtokos osztálytól némelyek által most egészen megvonni szándékolt váltóhitel nem is létezett. (Helyeslés jóbbfelől) Méltóztassanak elhinni, hogy igen sok azon közbirtokosok közül, a ki — mint mondám — elpusztult, ha akkor, midőn néha egy 24 órai könynyelmííség, vagy egyetlen elemi csapás hitelre kényszerítette, élhetett volna oly viszonyok közt a hitellel, minő ma van, midőn az uzsora-törvény 1868-ban eltöröltetett és midőn váltóra is kaphatnak pénzt, igen nagy része ezeknek nem jutott volna a pusztulás torkába. Nem lehet tehát oly bajokért, a melyek ezelőttléteztek, nem lehet oly szomorú következményekért, a melyeknek rugója azon időből származott még, felelőssé tenid oly törvényes intézkedéseket, a melyek később keletkeztek. De t. ház, azt mondhatná valaki, hogy hiszen mégis maguk azok, a kik most perhorrescálják a kamatinaximum megállapítását, büntetőjogi hatályát, a kik, ugy látszik, egyáltalában minden kamatmaximum ellenségei, 1877-ben megállapítottak egy kamatmaximumot.