Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

252 175. orsiágoi ttléc j»nn«r 26. 1S85. sam az én igénytelen nézetem szerint, mely tévedés oly sikamlós térre vezeti őt, melyen igen könnyen megállani nem lehet egész a communismusig. (Ellenmondás balfelöl. Helyeslések.) Nézzük meg, én nem akarok tovább menni a következtetésben, mint a mire jogosít az alaptétel, melyet t. képviselőtársam felállított. De ha én azt mondhatom a magánhitelnek, hogy csak igy és igy szabad jövedelmezned: akkor mért nem szabad nekem azt egyszersmind expropionálni ? Ha megcsökkentem a jövedelmet, akkor megcsökkenthetem a tőkét is. Ha t. képviselőtársam állításainak súlypontját arra fektette, hogy a morális ethicai alapot kell keresni s ezt abban fejezi ki, hogy a mi „a társadalom felvirágzásának alapjai ellen van", az mind büntetendő: azon esetben bátor vagyok figyelmeztetni, hogy ez alapon bírálat alá veheti minden egyesnek magángazdaságát, mert bizony történik ott pazarlás, fényűzés, mely pedig nem mozdítja elő az állam, vagy a társadalom felvirágzását. Tehát akkor szóljunk bele, szabjuk meg, hogy éljen az ember és akkor azon szempontból lekövetkeztethetjük azon alapszabályokat, melyek Fourier „Phalansterei"-jában meg vannak irva. Ha azon szempontból indulunk ki, hogy ami a társadalom virágzását elő nem mozdítja, az mind az állam által coreertivummal ellátandó, esetleg büntetendő, azon okoskodáson vagyunk, melyen az a socialista, ki Zürichben egy fogyasztó egyesület sütő kemenezéjéből akarta reformálni az egész társadalmat, t. i. a sütő kemencze a társulatnak igen jól működött, sok fűtőanyagot megtakarított és igen sok olcsó kenyeret előállított és erről az a socialista, ha jól emlékszem, Bekérnek hívták, egy egész könyvet irt, melyben azt mondja, hogy mindennel igy kellene eljárni, ki kellene ezen sütödék működését az egész országra terjeszteni, más gazdasági tényezőket is ilyen módon kellene szervezni és akkor mennyit meg lehetne az államnak takarítani, mi által a közjólét felvirágoznék, de akkor az egész társadalmi rendszerünk, egész közgazdasági viszonyaink, mindaz, a minek a mívelődés legalább részben köszönhető és a mire alapítva van az újabbkori haladás, az mind felforgattatik, halomra dől. Azt mondja t. képviselőtársam, a hol a monopólium mutatkozik, ott mindenütt közbe kell lépni. Bocsánatot kérek, itt a monopóliumot, a mint ő egész szabatosan kifejezte, nem értjük ugy, hogy abban egy ember uralkodik és parancsol, hanem ugy, hogy a versenynek a helyzettel és viszonyokkal számolva bizonyos korlátoltsága, hogy ne mondjam, nagyon szűk körre való szorítása keletkezik s igy természetesen némely tényezőknek bizonyos mértékű, sőt talán absolut uralkodása áll elő. De ha ez áll, — és a mint veszem észre, jól magyarázom a t. képviselő ur szavait — abban az esetben egyszersmind méltóztassék figyelni egy példára — tovább nem akarok kiterjeszkedni — nézze, hogy a földjáradék theoriájával mit csináltak a socialisták? Azt mondják a földjáradékra, hogy az, a mi a forgalmi központhoz való közelségből, vagy a mi a vasutak építéséből, vagy a földnek természeti jóságából és piaczhoz való közelségéből a földbirtokos tulajdonát növeli, gazdagítja és a távolabb vagy rosszabb helyzetben lévőkkel szemben előnybe helyezi, az a társadalomé, azt a társadalom számára confiscálni kell, az a társadalomnak lekötendő, vagy, a mint a képviselő ur magát kifejezi, az a társadalom felvirágzására szükséges. Vagy még csak egy példát, hogy ne untassam a t. házat. (Halljuk!) Nem-e a monopólium egy neme Budapesten, a ki a belvárosban bir házat, azzal szemben, a ki a külvárosban bir? Nincs-e ottan a lakbérnek egész természetes fejlődése folytán, a kik oda vannak kötve azokhoz a boltokhoz üzletük által, nem állanak ezek ezen monopólium zsarnoksága alatt'? Kell-e abból következtetni, hogy némely házi ur monopóliuma ellen lépjen fel az állam correctivum által? Azt hiszem, hogy nem. Nem azt állítom t. ház, hogy gr. Apponyi Albert ezen okoskodásokat el fogja fogadni, sőt állítom, hogy nem fogadja el. Gr. Apponyi Albert: Helyes! Hegedűs Sándor: De egyet állítok, hogy azzal szemben, a mit felállított, szigorú logicával és természetesen következik ez és ha ez következik, akkor az a csepp olaj, melyet a múltkor említett, egy tengerré fog változni, a mely elfogja borítani az Összes közgazdasági viszonyainkat. Azonban igen t. ház, térjünk hát el atheoriáktól, mert különben még Komjáthy t. barátom neheztelését fogom magamra vonni. Nézzük a gyakorlati megoldást. Én, t. ház, először is igen röviden a kamatmaximum azon módjával foglalkozom, melyet Komjáthy t. képviselőtársam indítványozott, de legalább fix-téteíben nem javasolta és ez igen gyanús körülmény, mert ha ő, a ki annyira át van hatva ezen eszmétől és annyira tudja mérlegelni, hogy melyik mértéke a kamatnak uzsora és igy árt közgazdasági viszonyainknak, ha ő maga nem állhat elő positiv javaslattal, hogy ez ahatár, a hol kezdődik az uzsora és a hol megszűnik, hanem másokat kér fel tanácsadásra és indítványozza, hogy egy enquete-ben tärgyaltassék, ez igen gyanús körülmény. És én ezt dicséretére hozom fel t. képviselőtársamnak; t. i. ő lelkiismeretes ember, érzi a bajokat, azonban hirtelenében észre veszi, hogy az általa javasolt orvosság esetleg igen könnyedén beadva, veszedelmekkel járhatna, tehát más orvosokat is akar meghallgatni s e tekintetben, t. ház — és azt hiszem — hogy helyesen teszem, nem szabad és nem lehet tisztán a mi monarchiánk viszonyaiból kiindulni. Én minden fegyvert akarok szolgáltatni a kamatmaximum híveinek