Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

246 175. orsíágeg iíét január 26. 18SS juttatja, hogy a megvesztegethetéssel legyen vádolható egyrészről, másrészről pedig részrehajlósággal, vagyis a közönség balvéleménye, a popularis aura iránti túlságos kedvezéssel. Elismerem én azt, hogy ebben áll ezen törvényiavaslatnak gyenge pontja és részemről minrlen intézkedést, a mely talán e szempont ellenében a birói függetlenség biztosítására épen ezen vádakkal szemközt vezethetne, szívesen elfogadok. Ha tehát arról íesz szó, hogy esetleg ilyen, vagy talán más ezekhez hasonló esetekben az esküdtszéki szervezet némi alakját talán alkalmazhatjuk, természetesen nagy óvatossággal, nagy óvatossággal különösen azért, mert itt ezen esetben a birói utasítás jogát mindenesetre nagyon szigorúan meg kellene határozni, mert különben nagy baj származhatnék, vagy ha azon irányban történnék indítvány, hogy a birót fizetésének absolut lefoglalhatlansága által az uzsorások részéről való megtámadás ellen biztosítjuk, vagy esetleg az uzsorások részéről a könnyű megvesztegethetőségnek gyanúját róla elhárítjuk, mondom, én részemről igen szívesen fogok ilyen indítvány tekintetbe vételéhez járulni. Mert megvallom, hogy mindezek tekintetében véglegesen magamat elhatározni képes nem vagyok, különben is ennek discussiója más időre, más alkalomra tartozik. De hogy azon szempontból, hogy a birót ezen vádak ellen, illetőleg a közönséget a birói arbitriumnak ezen veszélyeztetése ellen megóvjuk, oly defmitiót fogadni el, a mely meggyőződésem szerint a törvény hatályának feltételeivel és a helyes törvényhozásnak e tekintetbeni alapelveivel ellenkezik, a kamatmaximum definiálásának, szabályozásának szempontjából, ez annyit tenne, minta beteget megölni azért, hogy hosszasabban ne szenvedjen, mely eljáráshoz csodálkozásomra hasonló indítványt hallottam tegnap. Ugy emlékszem, hogy pár hónap előtt egy hóbortos angol indítványt köröztetett a lapokban, hogy mivel a betegek igen sokat szenvednek és az a rokonokra nézve nagyon terhelő, mikor a betegek gyógyíthatlanokká válnak, minden szenvedést megszüntető és ártatlan módon méreg adassék be a betegnek, hogy a rokonok a további bajoktól megmenekedjenek. Megvallom, e tanácshoz egészen hasonlónak találtam azt, a mit Ápponyi képviselőtársam a desperát hitelezőkről mondott, kiket indítványával azért akart hirtelen kivégeztetni, nehogy másokat is magukkal ragadjanak a bajba és romlásba. (Derültség.) Meglehet, hogy gyarló okoskodás, de azt hiszem, hogy azon elv védelmezői és pedig nem hiszem, hogy más védelmezői legyenek e házban, azon elv védelmezői, mely szerint inkább tiz bűnös meneküljön, mint egy ártatlan szenvedjen és a kik közé t. barátomat is számítom, mondom, nem hiszem, hogy ezek okoskodásom igazságát tagadják. Ha veszszük a kérdés közgazdasági oldalát, itt mindenekelőtt azon feltűnő jelenséggel találkozunk, hogy azok, kik a kamatmaximumot elfogadják, két ellenkező álláspontból igazolják e theoriát. Komjáthy Béla jképviselőtársam azt hozta fel, hogy itt első sorban a hitelkeresők érdekét kell megvédeni, iparkodni kell, hogy hitel éspedig olcsó hitel szereztessék. Apponyi Albert t. barátom felszólalásának egyik okoskodása az volt, hogy a hitelkeresők egyik kathegoriáját mindjárt kezdetben kirekeszti a hitelképesek sorából. És ha meggondoljuk azt, hogy az egyéni szabadságot korlátozó minden törvény múlhatatlanul bizonyos monopóliumra vezet — a monopólium szót azon értelemben véve, melyben az tegnap használtatott, akkor kétségtelen az is, hogy épen az uzsora-törvény bizonyos monopolisticus irányt mozdít elő. Előmozdítja kétségtelenül a nagy tőke cursusát, a nagy tőke nemzetközi hatalmát — és nem azon hatalmat értem, a melyre tegnap Németh Albert képviselőtársain hivatkozott, hanem azt, a mely azon természettel bir, hogy helyről-helyre átvándorol 8 ennélfogva azt uzsora-törvénynyel elzárni képesek nem va,gyunk, de képesek vagyunk más foglalkozási irányba terelni, illetőleg teljes visszavonulásra birni a kis tőke bizonyos fajait és igy a kis tőkét kizárnák a piaczról annyiban, a mennyiben kizárnák a verseny alkalmát a nagy tőkére vonatkozólag és innen származik azután az a tapasztalat, a mely szintén tegnap felszólalt egyik képviselő ur által említtetett, hogy minden kamatmaximum hajlammal és tendentiával bir kamatminimummá válni. Magában ez nem áll, nem áll számos körre vonatkozólag, de annál inkább áll, minél szigorúbbak az uzsora-törvények és minél nagyobb térre terjednek ki. Ha pl. az uzsora-törvényeket oda terjesztenők ki, hová ma nem akarják kiterjeszteni, a nagy forgalom érdekeire : akkor kétségkívül beállana azon következmény, az t. i, hogy a kamatmaximum egyszersmind minimummá válnék. De a monopólium azon fogalmának megállapítása, melyet t. barátom tegnap felhozott, melyre azon kifejezést használta és az ez alapon való argumentatio analógiája utján való haladás, szerfelett veszedelmes. Es pedig azért, mert ha e fogalmat apróra elemezzük, azt fogjuk találni, hogy annak határa egyátalában nem állapítható meg, mert akkor nem csak a tőkéről kell mondanunk és nem csak a kölcsönt kereső tőkéről, hogy a vidéken monopóliummal bir, hanem ugyanezt kell mondanunk a kereskedésről is. Mert épen ugy, mint a vidéken, az 50 frtos kölcsön szükségkép drágább, mint a fővárosban az 50 ezer frtos kölcsön: épen ugy, a ki két gyertyát, fél font ezukrot, két rőf kelmét vesz, szükségkép drágábban kénytelen megfizetni, még pedig aránylag sokszor drágábban, mint a ki a fővárosban az első kézből