Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

244 17ő. országos lili-a janiár 26. 18S3. teremteni s a hitelszervezetet s a forgalmat folyvást azután is vezérelni. És t. ház, ha meggondoljuk, hogy az állam mi mindent tehet, mi mindent tehet a pénzügyi igazgatás terén is, a forgalom és hitelszervezet tökéletesebb irányzatba való terelésére, ha meggondolj uk azon befolyást, melylyel a takarékosságra bírnak az adók, bir pl. a lotto-intézmény, a sorsjátékok intézménye, akkor az állami tevékenységnek a hitel és forgalom s a gazdaság terén is megfogjuk kellő és hivatott feladatait találni, oly feladatait, melyek mindenesetre ép oly fontosak és sok tekintetben azokat meghatározók, melyeket az államnak már ma e tekintetben tulajdonítani kivannak. Itt is tehát a progressió törvényének mulhattatlanul meg kell lenni. Az állam azon mértékben elegyedhetik mindinkább e kérdésekbe, a mely mértékben a társadalom megizmosul és legtöbbet tehet e kérdések helyes irányba terelésére akkor, ha a társadalom megizmosodását elősegíti. Ez az, a mit az államtól követelek első sorban, ez az, a minek kiemelését kötelességemnek tartottam akkor, midőn az állani másnemű tevékenységét e téren, nevezetesen a kamatmaximum megállapítása tekintetében részemről egyáltalán helyesnek nem tarthatom. És t. ház, épen ezért ne feledjük el, hogy mindezen tekintetek felhozása e törvény tekintetében igenis fontos akkor, ha e törvény közvetett hatását vesszük tekintetbe, mely e törvény szövegének megállapításánál vajmi csekély fontossággal bir, mert hosszú idő fog eltelni, mig e feladatok megoldatnak, önök pedig legkevésbé akarnak várni. Hiszen t. barátom épen tegnap kifejtette ezt és azt mondta, hogy nem várhatunk e téren, hogy intézkedésre, sürgős intézkedésre van szükség Bizonyos részben elfogadom, csakhogy nem tagadhatom azt, hogy ott, hol a sürgős intézkedés azután magának az intézkedés czéljának rovására történnék, gyakran károsabb, mint semmi intézkedés ; és hogy ha az egyik államférfiúi tulajdonság kétségtelenül az, hogy a kitűzött czél érvényesítéséhez folyton és határozottan ragaszkodjék, a másik ezt kisérő államférfiúi tulajdonság, mely nélkül amaz hiába való, kétségkívül a türelem, mely meglatolja, mikor és mennyiben jött cl a cselekvés ideje és mely nem kedvetlenedik el és azon meggondolással párosul, mely nemcsak a rendszabályok közvetlen, hanem végleges eredményét is számba veszi. S épen ezen tekintetek meglatolása szempontjából igen fontos azon megkülönböztetés, mely tulaj donkép a jelen vitának egyik sarkpontját képezi és melyet Darányi t. képviselő ur és ma Literáty t. képviselő ur felemlített, a eivilis és a büntető kamatmaximum közt. A civilis kamatmaximum theoriája egyszerű. Az állam számba vette átlag — épen t. barátomnak azon átlagtheoriája szerint, melyre később leszek bátor megjegyzést tenni — azon nyereségi viszonyokat, melyek az ország productivätásában fennállóknak vélelmeztetnek és ehhez képest szabta meg a civilis kamatmaximumot, mint olyant, melyen felül már nem tartotta méltányosnak a civilhatóság közbelépését, az állam védelmét. Nem anynyit tesz ez uraim, hogy ezenfelül kamatot venni nem szabad, még annyit sem tesz, hogy ezenfelül kamatot szedni erkölcstelen. Miért ? azért, mert az egyes esetekben kétségtelenül igen számos alkalom fordulhat elő, mikor nemcsak a pénz kikölcsönözése, hanem általában a tőke bárminemű felhasználása alkalmával nagyobb nyereség áll elő az egyesre és a társadalomra nézve is. Ez esetben pedig a hitelforgalmat teljesen megakasztani az állam nem tarthatja magát igazoltnak. Senkisem mondhatja, hogy egy feltaláló, a kinek pénzre van szüksége, minő hasznot fog esetleg találmányából húzni. S az állam igen bölcsen nem is tiltotta el azt, hogy személyes hitelre magasabb százalék mellett kölcsön adassék, a nélkül, hogy a hitelező az állam védelmét egyáltalán igénybe venné. Tehát ezzel nem tiltotta meg a magasabb kamatvételt. Épen ezen esetek tekintetbevételével és ezen körülmények szempontjából is az általános viszonyokból merítve, megállapította a 8 százalékos civilmaximumot. A lehetőség tehát a hitelszükség szempontjából és az esetleges nagyobb haszon mértékének szempontjából magasabb kamat vételre mindig fennáll. De a büntetés feltételei, a büntetőjogi sanctio egészen más természetű és mindenekelőtt gondoljuk meg, hogy mi ezen büntetőjogi sanctio értelme. A büntetőjogi kamatmaximumot vagy igen magasra állapítanók meg ; s ekkor ezélt tényleg nem érünk, ezélt nem érhetünk azért, mert az uzsorára nézve megállapított kamatmaximum oly magas, hogy azok, a kik a maximumot megállapittatni kívánják, visszariadnak tőle. Vagy pedig nagyon alacsony; és ekkor ezélt azért nem érünk, mivel hatálytalan. A biró nem képes összeegyeztetni meggyőződésével azt, hogy elitéljen, a mint a múltban is a praxis azt mutatta, hogy az ilyen törvény nem alkalmaztatott. A múlt században és a jelen század első felében az ily törvényekkel egyáltalán nem értek ezélt, mert a kamatmaximum tilalma a biró meggyőződésével szemben hatálytalannak mutatkozott. Bocsásson meg a t. ház, ha theoretieus kifejezést használok. A büntetőjogi maximum fogalmát más szempontból sem fogadhatom el és pedig a büntetőjog szempontjából sem. Arra, hogy büntetendő cselekményt lássunk valahol, hogy büntessünk, arra subjectiv és objectiv tényálladék szükséges. Egy merőben objectiv tényálladék, ott hol semmi kárt okozni szándékozó akarat nem forog