Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

245 1?5 emágos ülés jantuír 26. 1883. szöveget, mely az igazságügyi bizottság jelentésének 1. §-ában foglaltatik. Correctnek és helyesnek tartom annyival inkább, mert azt a német birodalomban és Ausztriában a gyakorlat már igazolta és helyesnek mutatta ki. De annak daczára, hogy azon nézetben vagyok, nem tartózkodom annak kijelentésétől, hogy b. Kemény János indítványához hozzájárulok. Hogy miért teszem ezt, azt leszek bátor röviden indokolni. (Sálijuk!) A t. képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése szerint az uzsora vétsége nem csak pénzkölcsönökre, hanem a hitel minden nemeire ki van terjesztve. Arról győződtem meg, hogy a t. ház nagy többségénél ezen általános kifejezés igen sok aggodalomra szolgáltatott alkalmat s hogy ők kívánatosnak tartanák, hogy az uzsora vétsége kizárólag a pénzkölcsön-ügyleteknél constatáltassék. Hogy ezen aggodalom elosztassék, miután ezen momentumokon a b. Kemény János képviselő ur indítványában már segítve van, azt elfogadhatónak tartom, elfogadhatónak annyival inkább, mert a criminalisticus momentumokat figyelmen kivül nem hagyja, azokat szintén felkarolja és igen helyesen — minta német birodalmi uzsora-törvényben foglaltatik — nem csak akkor tekinti az uzsora vétségét elkövetettnek, ha valakinek szorultsága, tapasztalatlansága vagy könnyelműsége kizsákmányolásában annak vagyoni romlása idéztetik elő, hanem igenis büntethetőnek tekinti akkor is, hogyha a kamat az eset körülményeihez képest aránytalannak látszik. Ennek igen messzeható, erkölcsi alapja van t. ház, ennek erkölcsi alapjában fekszik, hogy nem vagyunk képesek, nem engedhetjük meg erkölcsi szempontból azt, hogy helyes legyen, hogy valaki 20—30—40°/o-ot szedjen kölcsön után, bár az adóst nem is tette tönkre; hogy azt uzsorának ne tekintsük és a törvény az ily erkölcstelenséget ne bélyegezze. Ezen indokokat tartva szem előtt, elfogadhatónak tartom b. Kemény János indítványát és ahhoz magam részéről hozzájárulok. Komjáthy t. képviselőtársamnak javaslata, mely szerint a jelen törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz azért utasittassék vissza, hogy szakértők meghallgatásával a kamatmaximum iránt azt újabban szövegezze, az általam kifejtett okoknál fogva el nem fogadhatom. De még kevésbé fogadhatom el gr. Apponyi t. képviselőtársamnak indítványát, a mely tulaj donképen irányát veszítvén, egy czéltalan tévelygésnek tűnik fel előttem. Ezen indokoknál fogva én b. Kemény János indítványához hozzájárulok. (Helyeslés.) Pulszky ÁgOSt: T. ház! A tegnapi napon e helyről történt utolsó felszólalás után bocsásson meg a t, ház, hogy miután abban, valamint azon körülmény folytán, hogy Komjáthy igen t. képviselő úr indítványa is, a mely az általános tárgyalásnál beadatott, ezen szakaszra lett, mint eldöntés alkalmára utasítva, hogy ha általában bátor leszek reflectálni azon tekintetekre, melyek ezen törvényjavaslatot egyátalán illetik, de a melyek megannyian ezen szakaszra alkalmazhatók, mint a mely valóban egy törvénynek foganatát képezi. És szabadjon még egyet kérnem a t. háztól s ez az, hogy mint a tegnapi napon e helyről felszólalt t. barátom megjegyezte, ez csakugyan oly kérdés, a mely nem politikai természetű azon értelemben, a melyben a pártok ittpolitikai jelleggel bírnak. Ha tehát ezen kérdés tekintetében talán olyanok is, kikkel különben számos politikai kérdésre vonatkozólag egyet értek, polémiába vagyok kénytelen bocsátkozni, azt kérem a t. háztól, hogy ezt ne méltóztassék úgy tekinteni, mintha személyes éllel birna, hanem csupán ugy, mint a mely a kérdés objectiv oldalára magára vonatkozik. Mielőtt a kérdés további taglalásába bocsátkozom, szabadjon egyszersmind csak egy szóval reflectálni azokra is, melyek itt a theoria és a praxis viszonyát illetőleg hozattak fel. Nem akarom részleteiben kimutatni azt, hogy a theoria általában úgy sem egyéb, mint az évszázados praxisnak lényege. Nem akarok abba sem bocsátkozni, hogy tulaj donképen az, a mit gyakorlati szempontoknak nevezünk, az ily vitákban gyakran nem egyéb, mint nyers és épen alakuló félben lévő theoria. De miután itt a házban előforduló vitáknál mindig azt tapasztaltain, hogy azon nézetet, a mely nekünk nem tetszett, theoreticusnak voltunk hajlandók bélyegezni; gyakorlatinak pedig mindig azt szokták az emberek tartani, a mi saját nézeteikkel megegyezik, ezen esetben pedig azok nézetét tekinti mindenki gj^akorlatinak, a kik panaszkodnak, ennélfogva valóban e megkülömböztetést a jelen törvényjavaslatra vonatkozólag annál kevésbbé vagyok hajlandó súlyosnak tartani, mert azt hiszem, hogy Komjáthy t. barátom is kevésbbé fog már a theoriáktól irtózni, miután kétségkívül Apponyi t. barátomnak leleményes theoriája folytán nem ő ellene, hanem ő mellette hozhatók fel; itt tehát egyenlő alapon állunk. Theoriákkal találkozunk itt, találkozunk ott, a kérdés az, hogy melyik theoriát fogjuk a gyakorlati élet követelményeivel megegyeztethetni, hogy melyikben leljük meg az igazságot nemcsak azon tekintetben, hogy nagy auctoritások által vannak támogatva, hanem a tekintetben is, hogy az életben alkalmazhatók. És engedje meg a t. ház, hogy ezen ötletből én a valódi theoreticus alapokra hivatkozzam; egy oly theoreticus alapra, mely, megvallom, kissé mélyebben fekszik, legalább meggyőződésem szerint, mint a szabad kereskedelem, mint az ellenkező theoria, ez pedig olyan felfogás, mely soha semmi körülmények közt sem fogadható el politikai kérdés megvitatásánál, mely vonatkozik az