Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

175. ersüásros ülés január 26. 1883 241 kéken megvan ugyan a tökére nézve a keresletben a concurrentia, de a kínálat nem létezik; igy tehát indokolt az, hogy kamatmaximum állapittassék meg. Hát t. ház, nálunk a kamatmaximum megvan állapítva. Meg van állapítva magánjogi tekintetből akképen, hogy a 8%-on felül haladó kamatösszeget jogos segélyben nem részesíti. Ezen intézkedése a törvénynek elégséges arra, hogy a kínálat teljes hiányán segittessék és absolute nem indok arra, hogy criminalistieai szempontból állítsuk oda a több kamatot és criminalistieai szempontból üldözzük a kínálat hiányából származó túlkapásokat. Az tény t. ház, hogy a 8%-os kamatláb nálunk törvényileg meg van állapítva s törvény útján magasabb kamatot érvényesíteni nem lehet. Ennek következtében határozottan kijelenthetjük azt, hogy a 8% kamatlábon alul szedett kamatjövedelmek megrovás alá nem eshetnek. Más tekintet alá jön a 8°/o on felüli kamatösszeg. Ezt, tekintve annak különböző scalait, a melyeken keresztülfut a legmagasabb percentuatsóig, többé helyeselni nem lehet. De hát ha mi büntetőjogi szempontból bizonyos kamatot meg akarunk bélyegezni, akkor nekünk mindenesetre a 87i,-on felüli kell gondoskodnunk, mert 87u-ig már törvényt hoznunk felesleges. De t. ház, a kamatmaximum megállapítása más szempontból is lehetetlen. Méltóztatik tudni, hogy a pénznek különböző vidéken különböző értéke van, sőt t. ház, ugyanazon vidéken levő különböző emberekre nézve is különböző értéke van. (Helyeslés.) Most egy egységes kamatmaximum megállapításáról szólani teljes lehetetlen, mert a mi igazságos lesz A-ra nézve, az kétségtelenül igazságtalan lesz B-re. Erezte is ezt gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, mert bizonyos fokozatokat kívánt felállítani. És honnan indult ki? Az osztrákmagyar bank kamatlábjából, megkülöntöztetve azt & pénzintézekre és a magánosokra nézve. Engedelmet kérek t. ház, ez roppant nagy tévedés. Méltóztassék felvenni, hogy mi fogja akkor meghatározni a kamatmaximumot. Meg fogja határozni egy bizonyos osztálya a társadalomnak, melynek közvetlen hitelképessége van az osztrák-magyar banknál, mely osztálynak hitelképességéhez viszonyúi legnagyobb részben a bank kamatmaximuma, így tehát tért engedünk egy bizonyos osztálynak arra, hogy a kamatmaximumnak iniképen alakítását hazánkban uralja, már pedig ennek hazánkat ki nem tehetjük. (Helyeslés a jobboldalon.) De ha megállapítanék a kamatmaximumot, annak igen szomorú következményei lehetnének; és legyen szabad felemlítenem, hogy ezen szomorú következések leginkább épen a népnél lesznek érezhetők. Tudjuk t. ház, hogy a szegény nép aratás időszakában kisebb és rövid lejáratú kölcsönökre szokott szorulni, 30—40, sőt ritkán 50 frtig terKÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. IX, KÖTET. jedő kölcsönt vesz fel, hogy egy-két hónap múlva azt visszafizesse. Ha kamatmaximumot találunk megállapítani a törvényben oly joghatálylyal, hogy annak átlépése büntetőjogi ismérvnek tekintessék, megbüntettessék és megbélyegeztessék, akkor attól félek, hogy a szegény nép szorult helyzetében nem lesz képes kielégíteni hitelszükségletét. Mert méltóztassanak megbocsátani, magában theoretice nagyon szép dolog a kamatmaximum meghatározása, de vájjon fog-e a hitelező egy magában hitelképes szegény embernek 30 frtot kölcsön adni csak azért, hogy majd jogosítva legyen két hónapra azért 20 kr. jövedelmet szedni ? Ilyesetetnem is lehet képzelni. Ne ámítsuk magunkat t. ház, kétségtelenül az lesz a következés, hogy a szegény nép, mely rászorul, a hiteltől meg lesz fosztva. A kamatmaximum megállapítása igen tetszetős kérdés első pillanatra és megengedem t. ház, hogy azokat, a kik e kérdéssel behatóan nem foglalkoztak, egy pillanatra ezen hangoztatással, hogy ne mondjam phrasissal, meg lehet ingatni; de biztosíthatom a t. házat, hogy mihelyt egy kissé mélyebb gonddal fogja a kérdést felkarolni, meggyőzni nem fogja egyiköket sem senki arról, hogy a kamatmaximum helyes és megengedhető. Eu e momentumokat szem előtt tartva, a kamatmaximum megállapítását lehetetlennek tartom s kénytelen vagyok kijelenteni, hogy oly törvényhez, mely a kamatmaximum megállapítását czélozná, hozzájárulni nem tudnék. Egy körülményre kívánok még csak reflectálni, melyet mélyen tisztelt képviselőtársam gr. Apponyi említett. 0 nevezetesen az igazságügyi bizottság jelentésének 1. §-ában szövegezett uzsoravétséget bűntettnek kívánná minősíteni. (Halljuk!) Nem tudom, vájjon lehet-e ennél olyan momentumokat megállapítani, melyek a bűntett kellékeit fognák szolgáltatni. Tagadhatatlan, hogy ez a kihágás és bűntett között egy közép valami bűncselekményt képez, melyet alig lehet másképen qualiíicálni, mint vétségnek, akár a kamatmaximum, akár büntető-jogi ismérvek alapján határoztassék meg az uzsora fogalma. Ez oknál fogva én ahhoz, hogy az 1. §-ban foglalt uzsora-vétség bűntettnek qualificáltassék, nem járulhatnék. De bátor vagyok kérdezni, minek fogják az esetben azon minősített uzsora-vétségeket qualiíicálni, melyek a törvényjavaslat 2. §-ában foglaltatnak? Akkor ezek egészen törvényen kívüli állapotot képeznének, mert ezekről törvényünk nem intézkednék. Ha tehát lehet szó arról, hogy bűntettnek minősíttessék az egyik vagy másik szakaszban említett uzsoravétség, talán csak ez utóbbiakról lehetne szólani; de én még ezen nézetben sem fognék osztozni, mert egyenkint véve az mind külön vétséget képez, a nélkül, hogy a bűntett feltételével birna. Én tehát egészen e orré étnek tartom azon 3t