Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

^40 17s «>*Sí4sros ülés január 26. 1883. azon elharapódzott uzsor&skodäs szolgál, mely ma már a közmegbotránkozást hivja ki maga ellen. De min botránkozott meg a közvélemény ? Azon talán, hogy 9, 10, 15, vagy még magasabb kamatokat vesznek ? Nem ezen botránkozik meg, hanem megbotránkozik igenis azon, a mikor a közönség látja, hogy egyesek másoknak tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy szorult helyzetét kihasználva, azok vagyoni tönkretételére irányult ügyleteket létesítenek. Nem lehet azt kétségbevonni t. ház, hogy az képezi a morális indokot, a mely a közvéleményt felháborítja, maga ellea kihívja. Ennek következtében első sorban a törvénynek ezen indokkal kell számolni s ezen indokot nem mellőzheti akkor, a mikor az uzsora vétségének fogalmát meghatározza. Ahhoz, vájjon kamatmaximum vétessék-e fel a törvénybe, vagy főkép és talán kizárólag a criminalisticai momentumok állíttassanak előtérbe: ehhez pro és eontra igen sokat lehet beszélni; hanem bocsásson meg a t. ház, az ezen törvényjavaslat tárgyalása közben ezen szakaszhoz indítványokat benyújtott t. képviselőtársaim felszólalásai, ha lett volna is nekem valami kételyem az iránt, hogy a kamatmaximum czélszerüen meg nem állapítható, ezen t. képviselőtársaim benyújtott indítványai és az ezek motiválására felhozott indokok teljesen meggyőztek arról, hogy a kamatmaximumot megállapítani absolute nem lehet. Itt van Komjáthy Béla t. képviselőtársam indítványa. Mit akar ez'? A kamatmaximum megállapítását a törvényben kívánatosnak tartja; de a helyett, hogy egy concret indítványnyal lépne elő, kijelenti, hogy ezt szakértők által kell megvizsgáltatni és általuk megáll api ttatni azt, hogy minő kamatmaximum állapítható meg, az ország viszonyait tekintetbe véve. Ez első kijelentése annak t. ház, hogy a kamatmaximumot oly könnyen megállapítani nem lehet, Itt van gr. Apponyi Albert t. képviselő urnak indítványa. Ez még fényesebben igazolj a azt, hogy kamatmaximumról nálunk beszélni képtelenség. De ő még tovább megy és mintegy önkényt érezve, hogy a kamatmaximum nem azon egyedüli criterium, a melynek alapján az uzsora vétségéről beszélni lehet, azt mondja — legyen szabad sorait felolvasnom — (olvassa): .Én ezen szakasz ellen Írattam fel magamat; de ezt nem ugy kívánom értelmeztetni, mintha az ezen szakaszban foglalt rendelkezést nem helyeselném. Megmondom mindjárt most felszólalásom elején, hogy az uzsora vétségeinek egyik ismérvéül , vagyis tökéletesen kielégítő ismérvéül is a törvény által megállapítandó egy bizonyos kamatmaximumnak átlépését tekintem. De ezen nézetemnek kifejezésével nem akarom ezt az ismérvet azoknak helyébe állítani, melyek e törvényjavaslatban foglaltatnak; hanem cumulálni kívánom. " T. ház! Én bátor vagyok ezen enunciátióval szemben először is azon kérdést felvetni: lehet-e ezt a kettőt cumulálni ? Az én igénytelen nézetem szerint nem lehet. E kettő, t. i. a kamatmaximum és a criminalisticai ismérv oly ellentétes valami, hogy azokat összekeverni, a nélkül, hogy valóságos mixtum compositum ne legyen belőle, lehetetlen. Méltóztassék megfigyelni t. ház, az 1. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint. Ez az általam imént említett momentumokkal számot vetve, részint a theoria által, mely a tapasztalat és a gyakorlat utján fejlett ki, a theoria által megállapított elvek nyomán, számot vetve a mindennapi élet követelményeivel, első sorbanisazon erkölcsi visszaélések vétettek tekintetbe, a melyek a közvéleményt méltán felháborították. Ezen oknál fogva, a mint azt a német birodalmi s az osztrák uzsoratörvényben is meghatározva látjuk, a mások könnyelműségének, tapasztalatlanságának, szorult helyzetének kizsákmányolását állította előtérbe, mert tagadhatatlan az, hogy azt tulajdonképen, a melyben az uzsoráskodás erkölcsileg oly tény, a melyet lehetetlen nem kárhoztatni; de az, mint már egyszer szerencsém volt kiemelni, hogy V2°/o-al több vagy kevesebb kamat szedessék, ez magábanvéve büntető jogi ismérvvel nem bir. Ezek azon körülmények, melyek a törvényjavaslatban foglaltatnak. Tehát vagy büntetőjogi ismérveket állítunk fel az uzsora vétségének meghatározására — és ez esetben lehetetlen kamatmaximumról beszélni, a mely ezzel a legcsekélyebb közös vonással sem bir: vagy felállítjuk a kamatmaximumot, de akkor ne beszéljünk criminalisticus momentumokról. Azt mondják t. ház, hogy a kamatmaximum felállítása igenis ajánlatos, mert ez által az uzsora vétségének meghatározása fölötte meg van könynyítve. Igen t. ház, hogy ha pusztán a kamatmaximum az, a melyet figyelembe kell venni, akkor nagyon könnyen megmondhatjuk, hogy mi az uzsoráskodás, de az uzsorás is nagyon jól fogja tudni, hogy csak ezen egyszerű momentummal kell számolnia. Már pedig méltóztassanak megengedni, ezen egyetlen momentumot, a mely minden criminalisticus ismérvet nélkülöz, sokkal könnyebben lehet az uzsorásoknak kijátszani, mintha oda állítjuk a büntetőjogi ismérveket és ezek alapján nem a kölcsönadási és a kamatszedést, hanem az ő üzeiineiket vesszük megbélyegzés alá. így áll Í! dolog t. ház s ebből méltóztatik belátni, hogy a mit gr. Apponyi t. képviselőtársam állított, miszerint ő ezt a két momentumot cumulálni kívánja, magában véve is képtelen dolog. De gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam tovább megy. 0 a kamatmaximum jogosultságát egyedül abból kívánja levonni, hogy némely vidé.