Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

174. orsjrágos ül nagyobb részére nézve, t. i. mindazokra nézve, a kiknek nincsenek összeköttetései a forgalom nagy központjain: fennáll a concurrentia a kereslet részén, ne nem létezik a concurrentia a kinálat részén, a tőkekinálat, legyen a tőke akár pénzintézeté, akár egyes emberé, itt a természetes monopólium helyzetében van. (ügy van! balfelöl.) Merem állítani t. képviselőház, hogy minálunk is, daczára a Hodossy Imre által felemlített és egészben nem tagadható relativ javulásnak, az ország vidéki pénzintézeteinek legnagyobb részénél, annál inkább a privát kölcsönadók legnagyobb részénél uralkodó túlságosan magas és semmi által nem indokolt kamatláb, nem az adós megbízhatatlanságából, vagy szorult helyzetéből, szóval nem az adósnál mutatkozó kedvezőtlen, hanem inkább a hitelezőnél meglevő túlságos kedvező körülmények kifolyása. (Ugy van! balfelöl.) Én azt tartom t. ház, hogy a törvényhozás semmiben sem sérti meg a nemzetgazdaság organismusának és a pénzforgalomnak szükségképeni és természetes törvényeit és hogy másrészt egy, hasonló esetekben mindig igénybe vett szükségképeni hivatást gyakorol akkor, midőn nem csupán hogy ugy mondjam, a legszorosabb értelemben vett uzsorát vagy a zsarolási kamatlábat, hanem egyszersmind ezen monopolisticus kamatlábat is iparkodik megfékezni. (Helyeslés balfelől.) Tudom, hogy a monopólium itt nem vehető a szó szoros betűszerinti értelmében, hogy t. i. a kínálatnak oldalán csak egy kináló áll, mint az állam a dohánymonopoliumnál, hanem veendő tág értelemben, midőn nem jelent egyebet, mint állandó, a dolog természetében fekvő aránytalanságot a kinálat és a kereslet közt. (Helyeslés balfelől.) Ezen értelemben szólok én tényleges monopóliumról a hitelkinálókra nézve, mely a hitelkinálók javára, a hitelkeresők hátrányára az ország legtöbb részében fennáll azokra nézve, a kik a forgalmi központokkal szoros összeköttetésben nincsenek. É^ ezen tényleges monopólium alapján veszem igénybe a törvényhozásra nézve nemcsak azon jogot, a mit senki sem tagadhatott, de azt az elvi jogosultságot is, hogy a kamatláb szabályozásával ezen tényleges monopóliumot, mint minden más monopóliumot megtörni igyekezzék. (Élénh helyeslés.) Ezen általam ecsetelt és kétségbe alig vonható helyzettel szemben más orvoslás is ajánltatik. Ajánltatik különösen a hitelszervezetnek oly módon való kiépítése, amely ezen tényleges monopólium megszüntetését előidézi, a mely pénzintézeteket, hitelszövetkezeteket létesítsen lehetőleg az ország minden, még a legelmaradottabb és legelrejtettebb helyén is és a mely ezen utón minden más szabályozó tevékenységet az állam részéről feleslegessé tesz. Ezen nézetet t. ház, én tökéletesen osztom és minden ily egészséges alapokra fektetett hitelis január 25. 1883. ggg szervezet létesítésére czélzó törekvés senkiben buzgóbb pártolót, mint bennem, találni nem fog. (Helyeslés.) Többet mondok: azt hiszem,hogy egy hitelszervezetnek keresztülvitele, az uzsora nyomorának és a monopolisticus kamatlábnak, hogy ezen kifejezésnél maradjak, sokkal hatályosabb eszköze lesz, mint ezen vagy más uzsoratörvény meghozatala. De t. ház, nem is említve azt, hogy más, e tekintetben előbbre haladott országok példája szerint tökéletesebb hitelszervezet mellett is talál az uzsora magának mindig fészkeket, melyekből azt kiküszöbölni majdnem lehetetlennek mutatkozik, egyszerűen hivatkozom arra, a mit gr. Károlyi Sándor igen t. barátom tegnapi felszólalásában mondott, t. i. arra, hogy egy ily kielégítő hitelszervezetnek megalkotása nem egy, nem is két, de igen sok év munkája. (Ugy van!) Hiszen a tapasztalás, melyet e tekintetben a kisbirtokosok földhitelintézete működése körében tett, az az óriási, majdnem legyőzhetetlen nehézség, melylyel — nem mondom városokban és iparosok közt, de falvakban, földmívelők közt, — a hitelegyletek alakítása ütközik, ez mutatja azt, hogy mennyi küzdelemre, mennyi felvilágosodott magán initiativára és mindemellett mennyi időre lesz még szükség, hogy ezen hitelszervezetek megalakulhassanak. Már pedig, t. ház, az a baj, melyre én utaltam, ily sokáig a maga orvoslására nem várhat. Én nem osztom e tekintetben azt a felfogást, melylyel találkoztam — nem tudom, vájjon e vita körében is, de találkoztam gyakran magánbeszélgetésekben, mikor nekem azt mondták, hogy ők egy kamatmaximumra fektetett uzsora-törvény megalkotásába beleegyeznének, ha ezen hitelszervezet már meg volna alkotva, de addig veszedelmesnek tartják. Én ellenkező felfogásban vagyok. Én inkább azt hiszem, ha ezen hitelszervezet már megalkottatott volna, sokkal inkább nélkülözhetnénk egy törvényt, mely hatályos és ezélszerűen megállapít egy kamatmaximumot, mint ma, midőn ideig-óráig és alkalmasint még hosszú éveken át kénytelenek leszünk a jelenlegi igen tökéletlen hitelszervezettel beérni. Hisz épen ennek tökéletlen működése, ennek kinövései miatt főleg szükséges az oly intézkedés, melyet én ezélba veendőnek tartok. A kamatmaximum megállapításának mikénti módjára nézve t. ház, sokféle nézet uralkodik. Megvallom, hogy nekem kamatmaximumnak egy fix, soha nem változható, vagy csak új törvényhozás által megváltozható tételben megállapítása iránt erős aggodalmaim vannak. Nem mondom, hogy semmi körülmények közt nem járulnék hozzá, de aggodalmaim vannak és azért keresném a kamatmaximumnak más módját, melyet röviden elmondok a tisztelt háznak, nem mintha azt indítvány alakjában 30*