Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-163

18 163. országos ülés január 12. 1883. vádat visszautasítom; egyébiránt a tárgy ki lévén merítve, én egyszerűen oda nyilatkozom, hogy a bizottság véleményét elfogadom. (Helyeslés jóbbfelől.) Irányi Dániel: Ugy Baross Gábor, mint Gáli József képviselő ur félreértette szavaimat, a mennyiben azzal gyanúsítanak, mintha én & mai bíróságot részrehajlósággal vádoltam volna. Én csak a régi példákra hivatkoztam és a mostani bíróságról egyedül azt mondottam, hogy annak lehetősége nincs kizárva, hogy esetleg a mai bíróság is részrehajló ítéletet hozhasson. Én a bíróságokat eddigi eljárásuk folytán nem vádoltam, csakis a részrehaj lóság lehetőségét engedtem meg. Nem gondolom, hogy a képviselő urak azon helyzetben legyenek, hogy mindenesetre biztosíthassanak minket arról, hogy ilyen eset soha semmi körülmények között nem fog előfordulni. (Helyeslés a szélső halon.) B. Prónay Dezső: Az immunitás kérdését oly fontosnak tartom, hogy az eszmék tisztázásának szempontjától legyen szabad nézetemet röviden elmondani. Meggyőződésem szerint az immunitás fogalma nem áll egyébből, mint hogy biztosítékot képezzen arra nézve, hogy a törvényhozók törvényhozói tisztük gyakorlásában nem akadályozhatok és hogy személyes szabadságuk sérthetetlen legyen. Az immunitás fogalma tehát a személyes szabadság korlátozásának fogalmával szorosabban függ össze. Az immunitás kérdése mindannyiszor felmerül, valahányszor felmerül a személyes szabadság korlátozásának esete. Az első esete a személyes szabadság korlátozásának az, ha vád emeltetik valaki ellen és a bíróság az idézést rendeli el, mert az idézés fogalmában benn • rejlik a kényszer. (Helyeslés balfelöl.) Az, a ki meg van idézve és meg nem jelenik, karhatalommal állíttatik a bíró elé, tehát a személyes szabadság már az idézés alkalmával egy bizonyos mértékig korlátozást szenved. Ennél fogva már az immunitás fogalmából következik, hogy a képviselő, törvényhozó meg nem idézhető a ház engedélye nélkül. Ennél fogva, ha a bíróság vizsgálatot kivan megindítani és e miatt szükséges egy törvényhozót megidézni, ki kell kérni ehhez a törvényhozás engedélyét. (Ugy van! balfelől.) A törvényhozás pedig maga én szerintem minden egyes esetben, hogy úgy mondjam, quasi mint jury jár el, vagyis minden egyes törvényhozó saját legbensőbb lelkiismerete, meggyőződése szerint szavaz és itél, hogy ezen egy esetben szabad folyást engedjen az igazságszolgáltatás menetének, abban pedig nem és eme verdictjét, hogy ugy mondjam, indokolni, nem tartozik. (Ugy van! balfelől.) Épen ugy mint vannak egyes esetek, a hol nincs meg a kötött bizonyítá rendszere, hogy egy jury valamely bűntényt beizoyítottnak lát, a tárg yi, a lányi tényálladék megvan, pl. gyermekgyilkosság esetében s mégis azt tartja, hogy habár jogilag igenis el volna ítélendő, de erkölcsileg felmentendő és a a jury fel is menti, a mint efféle esetekre Francziaországban nem egy példa van; ép ugy ezen analógiát alkalmaznám a törvényhozásra is, hogy a törvényhozó egyszerűen azon meggyőződésből kiindulva az egyik esetben szabad folyást enged az igazság szolgáltatásnak, más esetben nem. Ezen álláspontból kiindulva szavaz minden egyes törvényhozó és a maga egészében itél és mondja ki verdictjét a képviselőház, illetőleg a főrendiház. (Helyeslés balfelöl.) Egy másik stádium a vizsgálat folyamában, a mely az egyéni szabadság korlátozását képezheti, a vizsgálati fogság elrendelése. Az én meggyőződésem szerint, ha valamely esetben ki is adta a képviselőház az illető képviselőt, de például a bíróság helyét látja a vizsgálati fogság elrendelésének, külön ki kell kérni, vagyis arra nézve ismét a mentelmi jog felfüggesztését kell kérnie. (Halljuk! Halljuk!) Engedjen meg a t. ház, a dolog igen fontos, mert a vizsgálati fogságnak tartama nincs is szabályozva. Azt igen is tudjuk, hogy ha valaki el van marasztalva, egy bizonyos időtartamra el van Ítélve, vagy speciális esetben élethossziglan, de mégis az ítéletnél ott már praecisirozva van a szabadságvesztés büntetése. De vizsgálati fogságnál az nincs meg. Valamely csekély ügyért, pl. a hol elmarasztaltatnék az illető 8 napi fogságra és a bíróság megindítja a vizsgálatot és — habár én nem akarom feltenni bármely bíróságról, de végre is theoretice, absolute véve a lehetőség fenforog — a vizsgálati fogság elhúzódik 6 hónapig, az országgyűlés egész tartama alatt és akkor utóvégre felmentetik az illető és el van érve a czél, (Igás! Igaz! balfelöl) az illető nem gyakorolhatja képviselői kötelességét és a választó nincsen képviselve a törvényhozásban. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) A harmadik momentum most már az egyéni szabadság korlátozására nézve az Ítélet, a marasztaló ítélet. És ha már a vizsgálati fogságra nézve, meggyőződésem szerint arra, hogy az illető törvényhozó személyes szabadságában korlát oztassék, újra ki kell kérni a ház engedélyét, xigy hiszem, külön bizonyításra nem szorul, hogy ez a marasztaló Ítéletre nézve is fennáll. (Helyeslés balfelöl.) Szorosan, formailag tekintve a dolgot, midőn a bíróság a fenforgó concrét esetben közli az Ítéletet, ha a mentelmi bizottság jelentése ezzel szemben csak annyit tartalmaz, hogy az ítélet tudomásul vétetik, ezt tulaj donképen nem lehetne ellenezni; ha nem forogna fenn azon aggály, hogy azután a tudomásvétel ugy fog magyaráztatni, hogy most már az ítélet foganatosítható, végrehajtható. Miután ezen aggály felmerült, én szükségesnek tartom igenis, hogy a ház határozata praecis legyen, praecisnek csak azon határozatott tekinthetem, melyet Győry Elek t. képviselőtársam benyújtott,