Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

173 orsíágos ttlés jatmár 24. 188Í. .}Úi napokban adtak be a képviselőházhoz a magyar országi pénzintézetek kérvényt, a melyben rámutatnak arra, hogy oly takarékpénztárakban., a hol négy—öt, legfölebb 6 százalék kamat fizettetik, jelenleg is 347.000,000 frt van évenként elhelyezve. Mi ellenkezőleg épen a becstelen tőke ellen akarunk védelmet keresni s méltóztassék elhinni, ez egyúttal a becsületes tőkének a védelme leend. (Htlyeslés a szélső baloldalon.) A szigorú uzsora-törvény, igaz, hogy elriaszthat némely tőkéket, de csak olyanokat, a melyekre Perczel igazságügyminister még az 1877. VIII. t.-cz. alkalmával azt mondotta és nagyon helyesen mondotta : „Sokkal jobb, ha elriasztjuk, mert sokkal jobb, ha birtokos osztályunk nem kap kölcsönt, mint ha olyant kap, a mely az ő tönkrejutását bizonyosan elő fogja segíteni". Mert méltóztassanak nekem elhinni, hogy bár rendes viszonyok között a hitelintézetek és takarékpénztárak áldásai szoktak lenni az országnak, itt Magyarország nagyon sok vidékén a takarékpénztárak ellenkezőleg nem üdvös, hanem nagyon is káros hatást gyakoroltak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi uraim, egy nagy bajjal állunk szemben földbirtokos osztályunk pusztulásával. A földbirtok értéke úgyszólván a minimumra szállott. A birtok a gyakori forgalom által csaknem ingóvá lett és senki sem gondolván a javításra, az tökéletesen kizsákmányoltatik. Ily körülmények közt uraim, nekünk kötelességünk ott keresni a védelmet, a hol talárjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ha mi továbbra is megengedjük, hogy itt örökös experimentatiókra használják fel jogainkat és törvényeinket, akkor, ha majd csakugyan eljöttnek fogjuk látni az időt a segítségre, akkor a magyar állam ez alkotó eleme már egészen a tönk szélén fog állani és bukása menthetetlen leend. A kamatmaximum meghatározása esetén csak azon hitelezés törvényes, a mely egyúttal becsületes is. Hisz ma is minden ember becstelennek tartja az uzsoráskodást, de mert a hatvannyolczadiki törvény által eltörültük az uzsora-törvényt, a tőkét szabaddá tettük, tudják mindnyájan, pártkülönbség nélkül a t. ház tagjai, hogy valóságos mánia lett az uzsoráskodás, a legfelsőbb köröktől a legalsóbbig akadtak uzsorások, kik azt üzletszerííleg folytatták s magukat mégis becsületes, tisztességes embereknek tartották, mert semmikép sem tudták felfogni, mikép lehessen valamely cselekmény becstelen, midőn a törvény nem tiltja meg, miért lehetne az becstelen, midőn a képviselőház tudományos tagjai annak még védelmére is kelnek. (Űyy van! a szélsőbalon.) T. képviselőház! A tőke vagv annak képviselője, mint az előbbi munkásság és megtakarítás eredménye, megkövetelheti azt, hogy midőn tuKÉPVH.'KAPLÓ 1881—«4 IX. KÖTET. lajdonosa által másnak használatára bocsáttatik, ezen használatért bizonyos előnyben részesittessék. De a tőkének nem lehet az a hivatása, hogy rombolóvá váljon, azaz hogy használatáért oly viszonszolgáltatást kössenek ki, mely sokkal nagyobb, mint a hitelre szorultak azon előnye, melyet felhasználása által magának megszerezhet. Ha tehát romboló a tőke és az ország nemzetgazdasági viszonyai nem olyanok, hogy a tőke rombolásának az alapon ellentálmi lehessen, akkor a becsületes államnak kötelessége igazságügyi rendszabályokkal is odahatni, hogy a tőke rendes hivatásához visszatérjen. (Ugy van! á, szélső baloldalon.) Az államnak különben léte sincs igazolva, mindenkor kötelessége a gyengébbet az erősebb ellen védelmezni. (Ugy van! a szélső balon.) És ha a mostani állapotot meghagyjuk, akkor a szegény hitelre szorult polgárokat a gazdagnak, a tőke hatalmának szolgáltatjuk ki. Nálunk t. ház, még a tőkeszabadság hívei is elismerik, hogy tekintve a mi közlekedési eszközeinknek részben hiányosságát és drágaságát, tekintve földünk termőképességét, melyet a climaticus viszonyok és az árvizcsapások nagyon is problematieussá tesznek, hogy Magyarország birtokos osztályának fizetési képességét már 4 százalék kamat is fölülmúlja. Különösen ezt fejezte ki a hetvenhetediki törvény tárgyalása alkalmával Hegedűs Sándor képviselő ur, a ki akkor világosan kijelentette, hogy ha nem volna meggyőződve arról, hogy a kereslet és kínálat elveinek érvénybe lépte a kamat magasságát helyesen fogja szabályozni, kötelességének tartaná a 6 százalékos kamatmaximum meghatározását indítványozni, mert csak igy lehetne a törvényt hatályossá tenni. És most, midőn a bizottság is elismeri, hogy e tőkeszabadságnak épen ellenkező az eredménye, mint t. barátom várta, mert magának is el kellett ismernie, hogy az ő elvei csakis a könyvekben igazságok, reménylem, hogy velem egy irányban fog szavazni. Ha a kamatmaximum meghatároztatik t. ház, akkor mindazok a tőkék, melyek most rombolólag hatnak, mint productiv tőkék fognak felhasználtatni; mert xxgy fognak elhelyeztetni a hitelre szorultaknál, hogy azok biztosítják ugyan a becsületes hasznot, de magukat se tegyék tönkre, vagy ipar- és egyéb vállalatokban fognak e tőkék elhelyezést keresni. Mert attól, hogy a forgalomból elvonatnának, nem tarthatunk, mert az első sorban magát a tőketulajdonost sújtaná s arról egyáltalán beszélni sem lehet, hogy ki fog vándorolni a tőke, mert külföldön, fájdalom, nagyobbrészt sokkal jobb és egészségesebb közgazdasági viszonyok vannak mint nálunk és ott a tőke kevésbé magas kamatokat hoz mint nálunk; a hol pedig uraim roszabb közgazdászati és hitelviszonyok vannak mint nállnnk, ott bizonyára a jog20