Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

200 173. országos ülés ja:inár 24. 188S. Véleményem szerint, ha helyes törvényt akarunk alkotni, mindenekelőtt azon ez élt kell megállapítanunk, a mit elérni akarunk, mert csakis a czélnak szabatos meghatározása után lehet az annak keresztülvitelére alkalmasnak mutatkozó módozatok bírálatába bocsátkozni. Meggyőződésem szerint, ha süketek nem akarunk lenni a közvélemény kívánsága előtt, csak az lehet a jelen esetben az elérni óhajtott czél, hogy a magyar nemzetnek hitelre szorult részét mentsük meg az uzsorásoktól, vagyis a végpusztulástól. Mert az én czélom ez uraim, akkor, mikor az uzsora ismérvét akarom megállapítani, én nem fordulok a nemzetgazdászati tudomány igazságához, hanem alapul veszem a hitelre szorultak fizetési képességét és ehhez viszonyítva állapítom meg azon kamat vagy ellenszolgáltatás mérvét — mint a bizottságmagát kifejezi — a melyen túl már a kitűzött czélt veszélyezteti az uzsora. E javaslat, mint volt szerencsém mondani, az általános büntetőjogim omentumon kivül, akkor is megállapíthatónak tartja az uzsorát, ha a hitelezésnél, vagy a fizetési meghosszabbításnál a szolgáltatás és a kikötött ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik. Ez nagyon csínos csoportosítása a szavaknak, de nem hiszem, hogy legyen bíró, a ki épen a defmitió határozatlanságnál fogva, ezen alapon az uzsorát valaha megállapítani képes legyen; és annyi bizonyosan be fog következni, hogy a különböző bírói felfogások és határozatok a judieatura egyöntetűségét lehetetlenné teszik és lehetővé fogják azt tenni, hogy két cselekmény, a mely minden körülményeiben megegyezik, egyszer törvényesnek, máskor törvénytelennek fog ítéltetni, a minek következése lesz, hogy az állampolgárok nem lesznek azon helyzetben, hogy saját cselekményüket előre megbírálják, mert az ő cselekményük a bíró szeszélye, esetleg felfogása szerint lehet egyszer törvényes és becsületes, lehet másszor törvénytelen és becstelen. Ezen defmitió nagyon ingatag, mert ha a szolgálat és ellenszolgálat közötti aránytalanságot meg akarjuk bírálni, nekünk mindenekelőtt annak értékével kell tisztába jönni. Ha nemzetgazdászati szempontból akarjuk az értéket meghatározni, akkor aránytalanságról szólani nem is lehet, mert a nemzetgazdászatnak alapelve az, hogy mindennek értékét annak megszerzési nehézsége állapítja meg, azaz a kereslet és kínálati viszony lép előtérbe; ha pedig a tényleges körülmények alapján akarjuk az aránytalanságot meghatározni, akkor a hitelre szorultak fizetési képessége az irányadó, vagyis azonnal élőt 'rbe lép a kamat-maximum meghatározásának szükségessége. T. ház! Vagy a kamatszabadságot kell proponálni, vagy a kamat-maximumot kell meghatározni: mindegyiknek megvan a maga előnye, mindegyiknek megvan a maga hátránya; a középút, a melyet itt a bizottság követ, mindkét rendszernek csak hátrányait egyesíti, de előnyeit nem. Véleményem szerint egy jó törvénynek egyik elutasíthatlan kötelessége az, hogy mindenki megértse, mindenki irányában egyforma legyen, az igazságtalanságot mindenkire nézve megtorolja. Ha a kamat-maximum meghatározása nélkül fog létrejönni e törvény, akkor, a mint már mondám, akár a nemzetgazdászat elveiből indulva, akár a tényleges viszonyokból kiindulva, akarja a bíró az uzsorát megállapítani, ha lelkiismeretesen jár el, nem fog biztos alapra találni, melyre marasztaló Ítéletét építhesse és meg fog történni — a mint már mondtam is — hogy mind lényegére, mind körülményeiben tökéletesen egyenlő esetet egyszer a biró törvényesnek, máskor törvénytelennek fog kimondani. Ha a t. ház többségét czél vezérli, a mely engem, akkor a kamat-maximum meghatározásától visszariadni még a professorok, az elmélet embereinek ellenzése daczára sem fog. A törvényes kamatok meghatározása esetén csak az a hitelezés lesz az uzsora, a mely a törvényes kamatoknál magasabb kamatokhoz van kötve, ekkor mindenki meghatározhatja saját cselekvénye törvényességét vagy törvénytelenségét és a biró pedig minden esetben tudni fogja, hogy mi a törvénytelen, tehát becstelen cselekmény. Ha a kamatláb meg nem határoztatik, akkor az uzsora ezen ingatag defmitió alapján bíróilag megállapítható lesz, hogy az 507o-os kikötés törvényes és becsületes; és bíróilag megállapítható lesz, hogy a 90/o-os kikötés törvénytelen és becstelen. Igaz, hogy ha büntetőjogi fogalmakból akarjuk ezt megbírálni, akkor lehet ezt indokolni; de a gyakorlati téren tökéletesen helytelen az, ha oly törvényt alkotunk, a melynek alkalmazása teljesen a birói szeszélytől függ, melynél a bírói szeszély határozza meg, hogy a vádlott becsületes-e vagy becstelen és e szerint fog esetleg a becsületesség gazságnak és a gazság becsületességnek decretáltatni. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A kamatláb meghatározása ellen elismerem, nagyon sok érvet lehet felhozni és kijelentem egész határozottan, hogy ha mindazon előfeltételek megvolnának, a melyek azon nagy gondolkodók agyában megszülettek, a kik arra építették következtetéseiket, én is a kamatszabadság mellett volnék. Ha nekünk helyes közgazdasági politikánk volna; ha mi olyan kereskedelmi politikát űztünk volna előzetesen, a melynek gyümölcseit most már élvezhetnők; ha igazságszolgáltatásunk jó, gyors, kielégítő volna: én is azt mondanám, hogy az uzsora ellen igazságügyi rendszabályokkal tenni semmit sem lehet. A kamatmaximum ellenzői azt állítják, hogy ez által a becsületes tőke a forgalomtól elriasztalak. Ezt én nem hiszem. A be csiiletes tőke most sem uzsoráskodik; hiszen ép a