Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-173
173. országos ülés jftnuAr 24. 1883. 199 jelenlegi igazságügyminister a szakbizottságban netalán felhozott minden ellenvetésre rendesen, kivétel nélkül a fordítás hűségének védelmezésével válaszolt. Elválasztottuk' a közigazgatást az igazságszolgáltatástól a legalsóbb fokig, mert ez a külföldön is ugy dívik és a tudomány hivei helyeselték. Kiterjesztettük a váltóképességet, mert a tudomány férfiai e mellett lándzsát törtek. Pedig az igen t. ház nagy többsége mélyen érezte, hogy ezen intézkedéseknek mily messzeható hátrányai vannak. Szóval t. ház, az alap megvetése nélkül raktuk fel az épület falait és tetéztük be. így történhetett az is, hogy mikor 1868. október 10-ikén Horváth Boldizsár akkori igazságügyminister az uzsoratörvény eltörlése mellett egy nagyszabású beszédet mondott el, a képviselőház egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot, pedig a nagy többség akkor sem helyeselhette azt, de azért senki sem támadta meg; a kik felszólaltak a részleteknél, nem azért tették, hogy talán valami gyakorlati eszmét érvényre emeljenek, hanem azért, hogy igazolják, hogy a nagy nemzetgazdászati elvet ők is ismerik. Elmondhatjuk t. ház, hogy a tudományos elméletnek elismerést szereztünk, államunk törvényhozásának modernségét igazoltuk; de egyúttal megteremtettük azt, hogy az ország egy nagy része a tönk szélére jusson. Megteremtettük azt, hogy a nemzetnek nagy része bizalmatlansággal tekint a képviselőházra és méltán, mert a népnek nem modern, nem tudományos eszmék és elvek kellenek, hanem jólét és annak védelmére hatályos intézkedések. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat véleményem szerint a létező bajokon nem fog segíteni. Hogy azonban ezen bírálatom merésznek ne tűnjék fel, kötelességein az újabbkori törvényalkotásokat az uzsora-törvény körül felsorolni. 1868-ban eltöröltük az uzsora-törvényt a jogegyenlőség, a szabadság, a szabad forgalom és a szabad verseny nevében, miként magát Horváth Boldizsár akkor kifejezte. No hát uraim, hogy mi lett a következmény, azt tudjuk,tudjuk,hogy nem hogy bekövetkeztek volna azon aranynapok, melyeket akkor a kereslet és kínálat közti viszony hívei oly kétségtelennek mondottak, sőt ellenkezőleg oly óriási mérvben terjedt el az uzsoráskodás és oly magas fokra hágott az erkölcstelenség, hogy az országos közvélemény mint egy ember követelte, hogy vettessék gát az uzsora pusztításainak. Alig volt e hazában törvényhatóság, mely ne kérte volna a képviselőházat, hogy egyszer végre-valahára a tudományos elmélet nevében rablók és fosztogatók ellen hozzon törvényt, mely őket a rendes, a becsületes útra visszautasítani képes legyen. Noha nálunk t. ház, nem igen szoktak a közvéleményre hallgatni és a törvényhatóságok kérvényezési joga — a mint legalább az eddigi tapasztalatok mutatják — a papirgyártásnak volt hasznára, mert csak annyi eredménye volt,hogy többpapirt fogyasztott el, mint különben, mégis 1877-ben az akkori igazságügyi minister kénytelen volt az uzsora korlátozására törvényjavaslatot terjeszteni be. A minister akkor ezen törvényjavaslat indokolásában, az igazságügyi és központi bizottságok pedig jelentéseikben világosan elismerték azt, hogy az uzsoratörvény eltörlése által a bajt orvosolni kell. Elismerték az uzsoráskodás becstelenséget és elismerték azt, hogy a magyar nemzet zömének, különösen pedig a birtokos osztálynak fizetési képessége már a nyolczas kamatot sem birja meg s mégis egyik részről sem tétetett oly indítvány, mely a létező bajokat orvosolta volna, nem tettek, mert féltek a tudomány elveit, melyeket ők fennen hangoztattak, megsérteni; s az eredmény az, hogy csakis a jogsegélyt tagadták meg a 8°/o-on felüli kölcsönöktől, de egyúttal lehetővé tették azt, hogy épen azoknál, kik leginkább igényelték volna a védelmet, a 8°/o-os kamatláb minimummá vált. Előre látható volt, hogy az 1877: VIII. t.-cz. nem fogja azon eredményt előidézni, mit a közvélemény várt és csakugyan újabb sürgetések, újabb kérvények érkeztek az uzsora-törvény megalkotása tárgyában. Ezen sürgetések eredménye a mostani törvényjavaslat. Az igazságügyi bizottság véleményem szerint a jó utón ismét tovább haladt, mert mig az 1877 : YTII. t.-cz.tárgyalásánál még egész mereven ragaszkodott a kereslet és kínálat közti viszonyhoz, ma már jelentésébe]i a következőket mondja: „Az 1868: XXXI. t.-cz.-ben proclamált kamatszabadság nemcsak nálunk, de másutt sem vezetett az óhajtott sikerhez; ellenkezőleg a tapasztalás azt tanúsította, hogy az e részbeni korlátlan szabadság sokkal veszélyesebb, mint bármely más téren". Daczára azonban, hogy a bizottság ezen elismerést tette,azért még sem mert egyenesen a kamatláb meghatározásával előlépni, hanem igyekezett a középutat megtalálni, mit a következő kifejezésben találunk, hogy: „Az uzsora vétsége akkor is megállapítható, ha a hitelezésnél adott szolgáltatás és kikötött ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik." Ha e törvényjavaslat ugy fog elfogadtatni, mint a hogy szövegezve van, akkor ezentúl is törvényesnek, becsületesnek fog vétetni azon kamatkikötés, mely a birtokos osztályt csakugyan tönkre teszi, azaz mondjuk ki nyíltan, ezen törvényjavaslat elfogadásával ismét csak féírendszabály fog alkottatni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha már egyszer törvényt akarunk alkotni, mely a közvélemény kívánalmának megfelel, mely a nép érdekét képviseli, akkor az elméletileg helyesnek igazolt elvekkel szakítva, rá kell lépni azon térre, melyet a gyakorlat igazol helyesnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon)
