Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

198 173. orsaágos Ülés január 24 1883. nal azt látjuk, hogy az alkotott törvények leg- I nagyobb részben nem annyira a gyakorlati élet követelményeinek kielégítésére, mint inkább, sőt kizárólag elméletileg felállított egyes elvek érvényre emelésére irányulnak. Magam részéről készséggel meghajlok a tudomány és az elmélet által felállított elvek előtt. Örömmel mozdítom elő azok érvényre emelését, de csak akkor, hogy ha ezek az elvek az előre kitűzött ezél megvalósítására képesek, hogy ha a tényleges viszonyokból és körülményekből merített tapasztalatok az elmélet által igazolt igazságokat a gyakorlat terén is igazolják, mert én a tudományos elmélet elveit nem önmagukért, de egy öntudatos czél szolgálatában, mint eszközöket óhajtom és akarom felhasználni. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Mint gondolkozó egyén, a tudomány által felállított irányeszmék és elvek előtt meghajlok, azoknak tisztelettel adózom, de mint törvényhozó, azoknak a törvénybe való felvételére csak annyiban érzem magamat kötelezve, a mennyiben ezek a kitűzött czél megvalósítására alkalmasak, sőt szükségesek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezeket t. képviselőház, azért láttam szükségesnek előre bocsátani, hogy igazoljam, hogy ezen felszólalásom nem azon nemzetgazdasági és büntetőjogi elvek tagadását jelenti,melyeket a javaslat érvényesíteni óhajt, hanem csak is azt, hogy a mi sajátos viszonyaink közt ezen elveknek a gyakorlati életben nem lesz meg azon hatásuk, a melyet azoknak a tudomány szempontjából sokan tulajdonítanak. Különben oly elméletet, különösen pedig közgazdasági igazságot, mely hatásában is mindenkor annak igazolja magát, nem ismerek. (Ugy van! szélső balfelől.) A tudomány egye* elavult eszméket állithat fel, de a gyakorlat emberének csak annyiban és ott szabad azokat alkalmazni, a mennyiben és a hol azok a gyakorlati életnek megfelelnek. (Ugy van! a szélsőbalon.) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat noha világosan nem mutat rá, sőt az előadói székből részben czáfoltatott is, azon általánosan elfogadott nemzetgazdasági elvből indul ki, hogy a kamat nagyságát kizárólag a kereslet és a kinálat egymáshozi viszonya szabályozza. Noha ezen elv természetes következményekép elejtette a kamatmaximum meghatározását és nem abban találja az uzsora vétségét, hogy ha a hitelezésnél magas kamat köttetik ki, hanem abban, hogy ha a hitelezésnél az általános büntetőjog fogalmai szerint oly cselekmény követtetik el, a mely büntetésre méltó: mégis legalább szerény véleményem szerint mind a két alapul felvett elv kizárásával és mellőzésével a törvényjavaslat az uzsoravétséget az esetben is megállapíthatónak mondja ki, ha a hitelezésnél az adott szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik. A bizottság az alapelveket tehát hitem szerint önmaga megingatta és ha azokat én akár | I nemzetgazdasági, akár büntetőjogi fogalom szerint teszem bírálat tárgyává, azok helyességét megtagadni képes nem vagyok. Oly igazs5gok ezek, a melyeket mindenki kénytelen elismerni, a ki akár nemzetgazdasággal, akár büntetőjoggal, mint elméleti tudományokkal foglalkozott. De elismerem azt, hogy az elméletnek nagyon, de nagyon sokat köszön az emberiség, de csak ott, a hol azon elméleti igazságok már mint gyakorlati igazságok nyertek érvényesítést. Hazánkban azonban, bár talán kissé merész is véleményem, kimondom, hogy az elméletnek a törvénykönyvbe való felvétele által sokkal többet ártottunk, mint a mennyit használni akarunk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A jelen törvényjavaslat sem fogja azon eredményt elérni, a melyet elért volna akkor, hogy ha azt a gyakorlat igényei szerint fogalmazták volna azok, akik a nemzet kivanságát és a helyzet szomorúságát ismerik. Nálunk t. ház, mint már beszédem elején is megjegyeztem, az igazságügy terén való újabb törvényalkotásoknál kizárólag tudományos elméletek vitték a főszerepet. Azok nevében mondattak el itt a házban sok nagyszabású beszédek, azok nevében hallgattattak el a gyakorlat férfiak Azaz mondjuk ki nyíltan, hogy a képviselőház tagjai a tudományos elméletek terrorismusa alatt állottak, minden az elmélet nevében javasolt intézkedést elfogadtak, féltek ellene szólani, nehogy az által olyanoknak tüntessék fel magukat, kik ezen nagyeszméket nem ismerik ; (Igaz! a szélső baloldalon) egyrészről uraim, a mély tudományosságban való otthonosság tetszelgése, másrészről az álszemérem teremtette meg azt, hogy a gyakorlati élettel szakítva, törvényhozásunkat kiszolgáltattuk a theoretieus és a gyakorlatot nem ismerő professoroknak és a compillatiók által nevelt tudósoknak, hogy azok kedvük szerint experimentáljanak. (Igaz! a szélső baloldalon.) Számos oly törvényt volnék képes felhozni, a mely az azt alkotó többség véleményével határozottan ellenkezik, a melyet a tapasztalat tökéletesen elkárhoztat és mégis azok tárgyalásánál alig hangzott el valami ellenvetés és az, a ki netalán mint gyakorlati ember, gyakorlati szempontból felszólalt — visszaemlékezhetnek önök — annak osztályrészéül nagyobbrészt csak a gúny jutott. Noha tudom, hogy talán engem is ez fog érni némelyek részéről, azért mégis kötelességemnek tartom nézeteimet elmondani. Mi, t. ház, valódi lázas sietséggel igyekeztünk minden idegen törvényt átültetni. Nem kutattuk mi, vajj'on a mi viszonyainknak megfelel-e az; nem néztük, vájjon a létező bajoknak orvoslására fog-e közreműködni, mert mi nem saját jól felfogott érdekeinknek, hanem a tudományos elméletnek szolgálatában hoztuk törvényeinket. Igazságügyi mi | nistereink fordító közeggé váltak és különösen a