Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

|92 !7:j ©rorágos ftlés Tehát csak azt kívántam Szalay Imre t. kép- j viselő ur beszédére megjegyezni, hogy engem a j zsidók maguk nem választottak meg. Ha szavazatukat a szabadelvű pártra adták, azt jogi szempontból szabadon adhaták s azért sem engem, sem mást szemrehányás nem illethet. (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: T. ház! Személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. (Halljuk!) Én tudom a parlamenti élet azon követelményét, hogy ha a vita hevében néha valaki oly kifejezést ejt ki, melyet magában sértőnek tart, ha az illető azt nem szándékosan tette, visszavonja. Én ezt nagyon készségesen megtenném, de a t. képviselő urnak hosszas és nemes hévvel előadott fejtegetését nem tudom máskép megérteni, minthogy ha t. képviselőtársam még egyszer felszólalva, meg fogja mondani, hogy mit talál sértésnek. Azt-e, hogy kormánypártinak mondtam, vagy azt-e, hogy azt mondtam, a zsidók választották meg'? Mert mindkettőn önmaga segíthet. Először, hogy ha nem lesz kormánypárti; másodszor, hogy azokat a zsidó választókat, a kik Madarász József t. képviselőtársamat ott átutaztában abzug-kiáltásokkal fogadták, pártjától visszariasztja. A mi pedig a szomszédságban levő Somogymegy e gyönge elméjű földmívelőit illeti, én arról nem tehetek, erről szólhat képviselőjük Fekete képviselő ur, ki pedig a kormánypárthoz tartozik. Elnök: Nem jő harmadik személyeket bevonni a dologba. T. ház! Mindenekelőtt nekem is kell egy kellemetlen kötelességet teljesíteni. (Halljuk! Halljuk!) Nekem ugyanis elnöki kötelességem, midőn e házban oly kifejezések használtatnak, a melyek sértők és a parlament méltóságával össze nem egyeztethetők, ahhoz képest, a mint e kifejezések gyöngébbek vagy crősebbek, azonnal figyelmeztetést vagy rendreutasítást alkalmazni. A mint a naplóból olvasom, a tegnapi ülésben egy képviselő ur oly kifejezést használt, a melyet én ugyan a nagy zajban akkor nem hallottam és a melyre nézve, hogy ha hallottam volna azonnal megteszem kellő észrevételemet. Kötelességem tehát erre ma tenni meg észrevételemet. Istóczy Győző képviselő ur ugyanis, midőn Irányi Dániel képviselő ur beszélt, tehát nem a saját beszédében, hanem közbekiáltással oly kifejezést használt, mely a naplóban igy van kifejezve, hogy : „Ez szemtelenség." Ezt oly kifejezésnek tartom, a melyet rendreutasítás nélkül nem hagyhatok. (Helyeslés.) Miután ezt tegnap nem tehettem, ma vagyok kénytelen Istóczy Győző képviselő urat ezen kifejezéseért rendreutasítani. (Általános helyeslés.) Következik a napirend első tárgya, az indítvány- és interpellátiós könyv felolvasása. Rakovszky István jegyző: Az indítványjmaár 24. 1&S5 könyvben nincsen semmi feljegyzés. Az interpellátiós könyvben a következő interpellátiók vannak: Interpellátió. Beadja Móricz Pál. A 306. számú s a közlekedési minister által beterjesztett piski-vajdahunyadi másodrendű és helyi érdekű vasút tárgyában, a közlekedési ministerhez. Interpellátió. Beadja Sz. Odescalchy Arthur. A nagyszombathi honvédzászlóalj-parancsnok magyarellenes magaviselete miatt, a honvédelmi ministerhez. Interpellátió. Beadja Szederkényi Nándor. A karczag-terennei másodrendű tervezett vasutügyben, a közmunka- és közlekedési ministerhez. Elnök: Az illető interpelláló urak az ülés végén a szokott módon fogják megtenni interpellátióikat. Következik most az igazságügyi bizottságnak 292. számú jelentése az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 96. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinti s igy az általános tárgyalást megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Körösi Sándor előadó: T. ház! Azon kellemetlen helyzetben vagyok, hogy lábfájásom miatt hosszasabban nem tudok állani. Ha az az eset következnék be, hogy nem tudnék huzamosabban állani, kérem a t. házat, méltóztassék nekem az engedelmet megadni, hogy ezen esetben leülhessek. (Helyeslés. Felkiáltások a baloldalon: Tessék mindjárt leülni!) T.ház! Azon számos törvényjavaslat között, a melyekkel az utóbbi időben törvényhozásunk foglalkozott, alig létezik egy is, mely a társadalom minden rétegét annyira érdekelné, mint az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvényjavaslat. Az uzsora által hazánkban okozott vagyoni és erkölcsi károk felháborították a közvéleményt, hazánk, a társadalom e vérszop ói által földönfutóvá tett ezer meg ezer családjainak jajkiáltása behallatszik a törvényhozás termébe és a közvélemény e pusztítások ellen törvényhozási óvintézkedéseket kér. E társadalmi betegség nem most keletkezett. Mióta az emberi társadalom létezik, mióta az emberek egymás közt adnak, vesznek, cserélnek és kölcsönöznek, azóta ezen betegség mindig létezett, azóta a törvényhozásoknak egy nagy társadalmi bajjal kellett megküzdeniök s e társadalmi baj : az uzsora. Az uzsora dúló pusztításai ellen a társadalom gyakran erőszakos kitörésekben keresett gyógyszert. A törvényhozás Solontól kezdve, a legutóbbi törvényhozásokig, mindenkor óvszerekkel korlátolta a szívtelen, vagyonkapzsi és vagyonra vágyó embereknek nemtelen szenvedélyét. Rómában a consulok uralma idején a nép forradalomban tört ki és a felkorbácsolt szenvedélyeket uzsoratörvé-