Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-173
173. országos ülés január 24. 1S5S. 193 nyekkel kellett lecsillapítani. Azonban már a császárság ideje alatt szükségesnek tartotta a római törvényhozás a vagyonkapzsi emberek szenvedélyét korlátozni és a kölcsönöknél a kamatot 100 után l°/°-al megállapítani havonként. Constantin pedig elrendelte, hogy a kik ezt megszegni merészelik, azok becstelenek legyenek. Valentiniánus, Theodosius és Arcadius császárok idejében pedig az uzsorára a rablás büntetése alkalmaztatott. Azon nagy behatás, a melyet az uzsorások a népre gyakoroltak, Justiniant arra kényszerítette, hogy a kamat mennyiségét a hitelezőnek társadalmi állására való tekintettel állapította meg. Nevezetesen Justinián rendelete szerint a főurak csak 4%-ot, a kereskedők 8%-ot, a polgárok pedig csak 6%-ot vehettek. Hogy pedig az adósság össze ne halmozódjék, Justinián nem engedte meg, hogy a kamat a tőkéhez csatoltassék, vagy a kamat mint külön tőke gyümölcsöztessék. A kanonjog egyáltalában nem engedte meg az uzsoi'áskodást és mindazt uzsorának tekintette, a mit a hitelező a kölcsönadott tőkén felül elfogadott. A szentségtől való kizárás, a keresztény temetéstől való eltiltás volt büntetése a kanonjog szerint az uzsorának. De nem szándékozom jogtörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni; annyit azonban szükségesnek tartok megjegyezni, hogy mint magyar törvényhozók vessünk egy futó pillantást hazai törvényeinkre és nézzük, hogy mikép rendelkeztek régibb hazai törvényeink az uzsorát illetőleg. Tagadhatatlan t. ház, hogy hazai törvényhozásunkat is a római és kánoni jog befolyásolta. Legnagyobb bizonyítéka ennek az, hogy az 1652 : XLVI. t.-cz. jegyzete szerint a keresztények szűkölködőknek, szorultságban levőknek kamat nélkül szoktak mindig kölcsönt adni és törvénytárunkban legelőször az 1647: CXLIV. t.-cz.-ben találunk rendelkezést, a mely az igazságos kamatot 6%-ban állapította meg. De már az 1715: LT. t.-cz. panaszkodik arról, hogy sokan a salutis et charitatis immemores usurariaepravitati etavaritiaedediti sünt" és 6°/°-el meg nem elégedve, 8—10 és ennél több °/°-et vesznek, szűnő hasznuk vagy pedig jutalom czímén. Elrendelte tehát ezen t.-cz., hogy jövőre sem jutalom, sem ajándék czímén, sem semminemű czím alatt sem szabad 6%-nél többet venni. A ki az ellen cselekszik, azt az illetékes biró tartozik a kamatok elvesztésében elmarasztalni és az ekként elvesztett kamatok kétharmada a kincstárt, egyharmada a feljelentőt illetik; mindamellett mindezen rendelkezések nem értek semmit, mert már az 1723: CXX. t.-cz.-ben panaszoltatik, hogy az előbbi uzsoratörvény rendelkezései nem tartatnak meg, tehát szaporítani kell a büntetést. Ennélfogva szigorittatott is és kimondatott, hogy „non tantum in totius interessé, sed etiain Capitalis amissione puniantur" és azt rendelte, hogy amit a hitelező KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IX. KÖTET. 6°/o-on felül vett, azt kärtérítéskép tartozik az adósnak visszaadni. Az ítélet folytán elvesztett tőke 2 /»-a a kir. kincstárt, Vs-a pedig a feljelentőt illetendi. Szigorú volt a törvény, még sem ért semmit, mert megint az 1802 : XXL törvényczikkben kellett törvényhozásunknak újból rendelkezni és rendelkezett is akkép, hogy fentartotta az előbbi összes uzsorát tiltó törvényeinket, de kiterjesztette az uzsorára szabott büntetést azokra is, kik maguknak kisebb összegek helyett nagyobb összeget köteleztetnek oklevélben. A tőke és kamat elvesztésén kivül pénz- és fogságbüntetést is alkalmazni rendelt e törvényezikk. íme hazai törvényhozásunk a római törvényhozás példájára mindig védelmezte a honpolgárokat az uzsora túlkapásai ellen és mégis mondják a tőke-szabadság barátjai: lám hasztalan volt minden uzsorát tiltó törvény, mert az uzsorát még sem volt képes megszüntetni. Hát t. ház, elismerem, hogy ez igaz. Ezek a szigorú törvények nem voltak képesek az uzsorát megszüntetni. De hát mióta emberi társadalom létezik, nincsen-e a gyilkosság tiltva törvényben ? A rablás, lopás, gyújtogatás mais törvényben tiltva van és mégis elkövetik. Abból tehát az uzsorát tiltó törvények felesleges vagy helytelen voltára következtetni nem lehet. Sem az tizsora vétsége, sem a többi bűntettek nem fognak soha megszűnni mindaddig, mig az emberen az indulatok és vágyak uralkodnak. A büntető törvények nem is a végett hozatnak, hogy a bűntetteket megszűntessék, hanem azért, hogy az emberben létező btínkövetési hajlamot, illetőlag akaratot megfékezzék s ez által a bűntettek elkövetését kevesbítsék. Hazánkban az uzsorát tiltó törvények sikertelenségének másutt van az oka. Ennek valódi oka nevezetesen a nemzetgazdaságtan által felállított új tanban kereshető. A nemzetgazdaságtanban azon tétel állíttatott fel, hogy a közjólétre való tekintetből minden gazdasági forgalom, tehát a pénzforgalom is, az állami törvényhozás kizárásával, egyedül a kereslet és kínálat egymáshozi viszonyához képest a szerződő felek által állapítandó meg. E nemzetgazdasági tan szerint nincs joga a törvényhozásnak a felek kamatláb megállapítása iránti szabad egyezkedésébe beavatkozni, tehát nincs joga azt korlátolni. E tan elterjedésével igen természetes, hogy az uzsorát tiltó törvények s intézkedések holt betűkké lettek. Nem adott többé azokra senki semmit. Az új ,. manchesteri K-nek nevezett iskolák tana szerint tehát az egyéni szabadságtól tétetett függővé a kamatláb magasságának megállapítása. Hangzottak a parlamentekben s mindenféle gyülekezetekben a phrasisok, hogy az államnak nincs joga az egyéni szabadságot korlátozni, nincsen tehát joga a kamatlábat rendszabályozni, ninesen 5 joga a tulajdonjogot korlátozni, nincs joga a vállalkozási szel25
