Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

173. orteégos Miéi jaiaár 24. 1S8S. 19 J párton van, fel nem szólal, őt is a zsidók választották meg. Igen t. ház! Annak, hogy Bogláron és Siófokon oly nagy a zsidók szaporodása, én legkevésbbé sem vagyok az oka. (Élénk derültség.) Hogy azok ott megszaporodtak, annak oka az, hogy a vasúti állomások létesítése által kereskedelmi forgalom ígérkezett ezen bőtermésü vidéken. Ezen élelmes nép, mely kereskedelemmel foglalkozik, sietett oda, hogy kenyeret keressen, sietett, ösztöne viszi őt, ha lehet jólétre, vagy ha lehet gazdagodásra törekszik. Ez az oka annak, hogy a zsidók, kik nem ott születtek, nem ott szaporodtak, hanem az előtt az ország különböző egyéb vidékein laktak, itt a kereskedelem szempontjából letelepedtek. Értésére kívánom adni a t. képviselőtársamnak, hogy túlzott az ő aggodalma is, inert valóban tapasztalatra hivatkozva mondhatom, hogy az én népem, az ottani keresztény lakosság, nem találja magára nézve hátrányosnak azt, hogy a zsidóság ott van és kereskedelmet ííz. Legkevésbbé sem tartja hátrányosnak, mert a zsidó elem, mely szorgalommal Űzi a kereskedést, a polgári népet nem háborgatja a mezei munkában és a kereskedelmen nyert pénzéből igen drágán, drágábban mint Pesten, fizeti a házbért, nagy napszámokat ad a munkásoknak, a kerti termést és a baromfiakat igen nagy áron eladva, értékesíti és annak következtében azon népnek nincs oka a panaszra. Ugy hiszem, hogy a löllei vidéknek sincs oka panaszkodni a felett, hogy ott letelepedtek a zsidók. (Derültség.) Továbbá pathosában említette a t, képviselő ar azt is, hogy a ministerelnök úrral egy párton vagyok és ez szintén rosszul esik neki. Nem tehetek róla, hanem őszintén kell nyilatkoznom és bocsásson meg a képviselő ur, hogy ha igazán, őszintén szólok és azt mondom: hogy mindaddig, míg Tisza ministerelnök ur nem mint ministerelnök, hanem mint egyszerű képviselő és Szalay képviselőtársunk ellenkezőpártonlesznek,én mindig Tiszával, nem mint ministerelnökkel, hanem mint Tisza Kálmánnal fogok egy párton lenni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfdöl.) Engedjen meg a képviselő ur, a gustus különböző. Bocsásson meg, de egymás meggyőződését tisztelni szoktuk. (Helyeslés.) Továbbá még egy vádra vagyok kénytelen felelni, mert vádkép azt hozta elő a képviselő ur, hogy engem a zsidók választottak meg. Bocsásson meg a képviselő ur, én az ellen nem akarnék szólni, nem venném rósz néven, hogy a zsidók bizalmukkal engem is megajándékoztak. Nincs okom nekem arra, csak az igazságnak akarok kifejezést adni, hogy ők mint zsidók engem nem választhattak meg, mert mint szerencsém volt már mondani t. képviselőtársamnak s mint most ismétlem a házban — ott kétezer választó között alig van száz zsidó választó. Értésére kivánom adni továbbá a képviselő urnak, hogy hiszen én sem vettem rósz néven azt, hogy az ellenzéki párt férfiait, kik sajnálom, hogy nincsenek jelen, kerületemben a leggazdagabb zsidó család fogadta a legnagyobb ünnep élylyel és megvendégelte őket, kocsijában hordozták és pártunk ellen korteskedett. Ezt zsidó tette. De távol vagyok attól, (Mozgás) hogy én ezt azoknak is, kik ellenem szavaztak, rósz néven venném, vagy őket elitélném. Követhetik szabad politikai meggyőződésüket, mint e haza szabad polgárai; törvényes joguk, azon részre állani, melyet megg}*őződésük szerint legjobbnak ismernek. Komjáthy Béla : Ámen! (Derültség.) Magyar János: Bocsánatot kérek, nem; Ámen! (Nagy derültség.) Sajnálom, hogy midőn egy képviselő talán pártérdek és pártszempontból ily insinuatióval lép fel, ennyire türelmetlenek s igy talán kényszerült felszólalásom hatása kevesebb lesz. Szalay Imre: Hisz a legnagyobb figyelemmel hallgatok. Magyar János: Részemről csak azt kívánom még megjegyezni, hogy tudom azt, hogy a zsidókérdés most országunkban általánosan foglalkoztatja az elméket. Én mint képviselő, mint a hazának szabad polgára kivánom a jogegyenlőséget és a szabadságot a haza minden polgára számára; én mint pap, ki a kereszténység magasztos elveit hirdetni kötelességemnek tartom, a ki tudja azt, hogy a testvériséget és a jogegyenlőséget a kereszténység magasztos elveiből merítette a világ s a ki tudom azt, hogy sokat szenvedett a kereszténység elveiért küzdő férfiaknak nagy serege akkor, a mikor a rabszolgát Isten és ember előtt testvérnek, egyenlőnek nyilvánította, (Élénk tetszés jobbfelöl.) én mint pap ezen elveket vallom, de meg kell vallanom azt is, hogy valóban nem érdemli meg, különösen az én kerületemben élő zsidó-elem azon gyűlöletet, melyet egyes keresztény férfiak itt táplálnak, vagy fejleszteni igyekeznek. A népnek érdekében tett működésemben a zsidók ép ugy segítségemre voltak, mint bármelyik keresztény ember s a mikor — bocsánat, hogy kissé hosszasan veszem igénybe a t. ház figyelmét — a község által hivatalos mázsát állíttattam fel, hogy a környéknek, különösen Somogy bárgyú termelőinek érdekei megvédessek, (Nagy derültség balfelöl) akkor az izraeliták voltak azok, kik velem együtt azt határozták, nehogy a csalás gyanúja érje őket, hogy a mázsát zsidó ne kezelje és megnyugodtak abban, mert látták, hogy a piacz hitele helyre van állítva és igen sok ember a csalástól meg van óva. Más tekintetben is hivatkozhatnám az ő felekezetükből egyes férfiakra, kik a nemes és jó iránt élénk érzékkel viseltetnek.