Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

172. országos ülés január 23. 1883. 187 a kik izgatnak az összeforradás lehetősége ellen, az már mégis az igazság leggyengébb fogal­mával is ellenkezik. (Helyeslés.) Már pedig épen azok, a kik gyűlöletet hirdetnek a zsidók ellen, a kik egyletet akarnak alapítani, hogy „nem veszünk zsidótól!" — és elfelejtik, ha a zsidók azt találnák mondani, hogy egy esztendeig nem vesznek tőlünk, koldusokká lennének némelyek; azok, a kik ki akarják őket szorítani a társa­dalomból : azok vádolják az izraelitákat, hogy nem akarnak velünk összesimulni. Igaz, tökéletesen jól mondta, nem tudom, melyik képviselő ur: hiszen [magok az izraeliták között vannak, a kik már az emancipatiót szeren­csétlenségnek tartották; vannak, a kik, ha ki lesz is mondva, a keresztényekkel az össze­házasodást perhorrescálni fogják. Tökéletesen igaz, de mit mutat ez, miután ezen érzelem más felekezetííeknél is megvan? Mutatja azt, hogy az izraeliták sem jobbak mint a keresztények, náluk is vannak a régihez ragaszkodók, vannak a fel­világosodást elfogadni nem tudó elemek; de azok épen ugy megvannak más felekezetöeknél, mint ő náluk. (Ugy van ! jobbfélöl.) Mondhatja, a ki antisemita, hogy ez nem áll; de a ki nem antisemita, nem mondhatja. A keresztényeknél ép ugy vannak elfogultak, ósdiak és maradiak, mint a zsidóknál. (Helyeslés.) De t. képviselőház, nagyon messzire vezetne — és nem is szándékozom, mint előbb is mon­dám — mindenekre reflectálni. Elmondottam álláspontomat e kérdésben. Ismétlem, hogy ma is a jogegyenlőség kérdésének tartom, ma is a felekezetek és fajok közti jó egyetértés kérdésének tartom; ismétlem, hogy a szóba hozott törvényhozási reformoknak egyik-másik részét okvetlenül szükségesnek, másik részét megfontolandónak tartom; de nem semiticus szem­pontból, nem egy faj tekintetéből, hanem általá­nosan, minden felekezet és fajbeli különbség nélkül. (Helyeslés.) Midőn ezt ismétlem, csak azon meggyőző­désemnek és hitemnek adok még kifejezést, (Halljuk!) hogy maga az antisemitismns nem fog tartozni sem a törvényhozásra, sem a kor­mányra, hanem megoldja azt maga a társada­lom. (Helyeslés.) Mert ezen kérdés maga, a mely a fajok és vallások közti gyűlölség hirdetésének kérdése, csak az esetben vehetné igénybe a tör­vényhozás és a kormány közbelépését, ha a tár­sadalom maga nem volna elég erős a fekélyt kebeléből kidobni, hanem rendkívüli eszközökkel, erővel és kivételes törvényekkel kellene azt ki­irtani. Én bizom a magyar társadalomban, hogy erre szükség nem lesz. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Szalay Imre: (Felkiáltások: Holnap! Hall­juk! Halljuk! Zaj.) T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn kijelenteném azt, (Halljuk!) hogy a kér­vényi bizottság véleményéhez csatlakozom, csu­pán azon megkülönböztetést teszem, hogy azt a kérvényt, melyet a tapolczai kerület választói adtak be az országgyűléshez, nem mereven utasí­tom vissza, mint a t. előadó ur tette. Szüksé­gesnek tartom megjegyezni azt is, hogy az emancipatiót 1867-ben kimondó törvényt (Hall­juk!) épen nincsen szándékom eltörölni, (Halljuk!) sőt fentartani szükségesnek, helyesnek tartom; a mi azonban nem zárja ki azt, hogy midőn egyik képviselőtársam, a ki ezen ügynek régóta vezér­szónoka és bajnoka volt, eollegiális szívességre kér, hogy én azt társaimmal együtt meg ne tegyem, mert nekünk czélunk egyszerűen az, hogy ezen kérdés jól megbeszéltetve, mentül több világosság terjedhessen a megvitatás által. Azonban midőn egyrészről ezt elfogadnám, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy miután a kérvényi bizottság véleményét nem alterálja Verhovay t. barátom indítványa, ezt teljes lel­kemből pártolom és helyeslem. Azon szép beszéd után, melyet Hermann Ottó t. képviselőtársam tartott, melynek minden sorát, minden betűjét aláirom, nagyon kevés mon­dani valóm van. De a t. minister ur egy pár oly megjegyzést tett, melyre első sorban felelni kötelességemnek tartom. (Halljulc!) Egyrészről a t. minister ur a mi kecske­méti úgynevezett kirándulásunkat és annak ered­ményét kicsinyli, másfelől pedig rosszalja. Ez sajátságos dolog, egyfelől rosszalni, másfelől azt kivánni, hogy még nagyobb eredmény éres­sék el. (Egy hang a jobboldalon: Nem kivánta, csak örömmel constatálta, hogy nem volt ered/menye!) És ha kutatjuk azon kecskeméti mozgalom eredményét, ott is túllőtt a ezélou a minister ur, mert egyikönknek sem jutott eszébe azt kezde­ményezni, a kecskemétiek kerestek fel bennünket és ők maguk initiálták azt. Hogy mi lementünk oda, az épen az ellenkezőjeért volt, mint a mit a minister ur az ő furfangos logikájával mond és bennünket, mint izgatókat akar feltüntetni, lementünk azért, hogy ott bárminemű rendzava­rás ne történjék. Tehát épen az izgatók, kiket mint elbujókat akar jellemezni, mentek le oda, de azért, hogy azon mozgalmat, melyet mig tör­vényes alapokon áll, helyeslünk, istápolunk, de nem hogy rendzavarásokat csioáljunk, vagy kö­vetkezményei alól elrejtőzzünk. Mert mit akarnak a kecskemétiek ? Azt, a mit mi Ausztriával szemben: vámsorompót akar­nak felállítani a zsidókkal szemben. És hogy erre sok okuk van, azon az, a ki körülnéz, nem csak az ő városukban, hanem az egész ország­ban, azt hiszem, nem fog rajta csodálkozni. A minister ur nem igen szerencsés. Már egyszer az esküdtszék Ítélete őt rágalmazónak 24*

Next

/
Thumbnails
Contents