Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

188 172. országos ülés január 25. 1883. bélyegezte. És akkor is épen ellenem tört, most pedig a törvényszékkel fenyeget. Vigyázzon, mert majcl megint ugy jár. Az is sajátságos, hogy ha nemzetgazdászati szempontból valamely czélt akarunk elérni és mi arra működünk, akkor azt mondják mindjárt, hogy mi fajháborut akarunk. A minister úrtól kikerül az, hogy miután mi megint Ausztriával szemben nem akarjuk függetlenségünket feláldozni, akkor meg majd kisül, hogy nemzeti rút gyűlölet beszél belőlünk, pedig nem az a czélja e pártnak. Hanem hogy a t. minister ur e nemes hévre gyúlt, annak okát, azt hiszem, megtalálom. Ugyanis nyilt titok, hogy Váradon mikor fellépett képviselőjelöltnek, (Halljuk! a szélső baloldalon) bizony nagyon rosszul állt a sora. Egyik függetlenségi képviselőtársam annyi szavazatot nyert, hogy ha a zsidók nem jönnek segítségére, nehezen lett volna megmenthető a minister ur. Tehát háladatosnak mutatta magát a zsidókkal szemben és ez igen szép erény, nem is bolygatom. Ezen vita sajátságos ellentéteket tüntetett fel. Pártunknak t. elnöke, Mocsáry Lajos ezen mozgalmat nem ismeri el komolynak, mig pártunk másik igen t. vezére, Irányi annak nagy fontosságot tulajdonít. És én épen ez utóbbinak adok igazat, mert csakugyan ez a kérdés megérdemli, hogy megvitattatván, azon nagy fontosságnál fogva, melyet nemzetünk életében elfoglal, helyesen megoldassák. Nagyon t. képviselőtársam elbeszélvén az emancipatió történetét 1849-ben, megemlíti azt, hogy a zsidók 1848-ban igen jól viselték magukat, nagyon jól harczoltak a hazáért és midőn ugyanezt említette volna Jókai t. képviselőtársam is, azt mondám, hogy csak egy embert állítson elébünk, ő Ballagi Károlyt nevezte meg. Én ugy tudom, hogy Ballagi most már nem zsidó, hanem keresztény. De nemcsak a magyar szabadságharczot említem én, t. ház, hanem méltóztassanak csak végig nézni az egész történeten és megnevezni nekem egyetlenegy oly embert, a ki a zsidók közé tartozott és a világszabadságért valamit tett volna. Engem nagyon lekötelezne. Hogy a zsidóknak a keresztény társadalom iránti eljárásukat némileg kedvező színben tüntessék fel, szükségesnek tartották némelyek előhozni azt, hogy a zsidók meg voltak vetve évezredeken keresztül és mindig üldöztettek. Bocsánatot kérek t. ház, én tudok más vallásfelekezeteket is, a protestánsokat. Ezek is voltak olajba főzve, gályára küldve, kivégezve tömegesen, például a Bertalan-éj alkalmával is» És habár meg voltak vetve, nem találkozott egyetlen egy is, a ki a szabadság ellen harczolt volna vagy tett volna, hanem Magyarországon épen ők voltak, kik a szabadságot kiküzdeni kötelességüknek tartották. Hanem van egy másik ok, melynél fogva csodálom, hogy a t. ház egyik része, mely oly nagyon hamar szokott mindentől megijedni, veszedelmesnek nem találja ezen kérdést. Ez a socialismus. Bőven meg lett vitatva az, hogy a zsidók nem olvadnak bele egy nemzettestbe sem, hanem exclusiv álláspontot foglalnak el és nem keverednek össze azon fajjal és azon országgal, melynek népességét képezik. Azon indok hozatott fel erre, hogy ezt azért teszik, mert ők az ő vallásukat tekintik nemzetiségöknek és ezért ragaszkodnak ennyire hozzá. Méltóztassék tekintetbe venni t. ház, hogy az a rettegett socialismus honnan rekrutálja legtöbb embereit? A zsidóságból. Ha körül tekintünk Magyarországon, azt fogjuk látni, hogy a soeialismust is zsidók mozdítják elő, két zsidó áll a socialisták élén, Csillag és Franki. És ha a társadalom ezen veszély ellen általában fel akar lépni, miért nem lép fel a zsidóság ellen, ezt én hazám józan érdekével összeegyeztetni képes nem vagyok. Jókai t. képviselőtársam beszélt valamit holmi felírásokról, melyeket ő zászlójára felirt, az egyenlőség, a szabadság és a testvériségről. Csakhogy úgy vagyok ezen felirással, hogy nem tudom az igazi felirás-e ez. Mert Jókai képviselő ur megszokta tenni, hogy néha megint letörli az iratokat. Ezeló'tt Magyarország függetlenségét ép úgy kívánta, mint mi és most 1875 óta ideálnak tartja azt, a mi részünkről. Azt is csodálom, hogy azt monda, miszerint ő nem ismeri a Talmudot. Hiszen ö a korteskedésben annyira ment, hogy megválasztották őt egyszer tiszteletbeli zsidónak. Hogy mint ilyen, nem ismeri a Talmudot, azon valóban csodálkozom. (Derültség.) Azt hiszem t. ház, hogy a változatosságnál fogva, mint a legutóbbi időben udvari poétává lett, azt hiszem, hogy megérem még az időt, hogy ismét a 49-iki republikános körbe látom s akkor ép ugy fogja perhorreseálni az udvari poétaságot, mint most a 49-iki republieánusságot. Mondatott az is, hogy ha az izraeliták némely szokásai társadalmunkban meghonosodnának, ez nagyon üdvös volna.- Erre csak annyit mondok, hogy a zsidóval a concurrentiát a keresztény semmi körülmények közt fel nem veheti, tessék a statistikát tekintetbe venni. Ezelőtt 20 évvel saját tapasztalatomat akarom elmondani, Boglár nevű községben csak egy zsidó család volt, most pedig már 113 tanköteles zsidó gyermek van. Menjünk tovább a vasút mellett. Ott van Siófok. Közbevetőleg legyen mondva, nagyon csudálkozom, hogy miután a ministerein ök úrral egy sorban van Magyar t. képviselő ur, ki szintén a zsidóknak köszöni megválasz-