Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

ig6 172- országos ülés január 25, 18S3. akarnak, nevetségessé teszi és arra utasítja, hogy ne hagyják ott az ő hátramaradottabb testvéreiket. (EUenntodás és mozgás a szélső balon. Felkiáltások a szélső balon: Nem azt mondta! Jobbfelöl: De ugy mondta!) Nem tehetek róla, de méltóztassék megengedni, most mondatott el a beszéd és illettettek gúnynyal az illttők; ezt tehát teljes joggal említhetem fel. (Ugy van! jobb felől!) Sőt mondatott ez még egy váddal kapcsolatban, a mely egészen új előttem, mert az ellenkezőt hallottam igenis sokszor vádul az izraeliták ellen, de azt még nem, hogy cserben hagyják, ott hagyják saját hitfeleiket. (Helyeslés.) Eddig még mindig az ellenkező vádat hallottam, azt, hogy bármi történjék valahol egy izraelitával, még ha igazsága nincs is, a legjobb, a legmíveltebb izraelita is annak segítségére fut és nem nézi, hogy igazság szerint cselekszik-e. Eddig ez volt a vád. Simonyi Iván: Igaz! ügy van! Tisza Kálmán ministerelnök: Nem én mondom és ne örüljön a képviselő ur, hogy ez igaz; én csak azt mondom, hogy eddig a vád az volt, mert a másikat még eddig nem hallottuk, ez még újabb találmány, mint a Mózes öt könyve. (Derültség jobbfelöl.) Mielőtt tovább mennék, szabad legyen — mert némileg azzal kapcsolatban áll — kifejez nem azt, hogy Hermán képviselő ur nagyon tévedett, mikor azt mondotta: „Ugy látom, a ministerelnök ur gúnyosan nevet." Indokom van rá, nem személyeskedésből hozom fel, hanem azért, mert épen oly mondásánál vélte azt látni, melyben én vele tökéletesen egyetértek. Egyetértek vele ugyanis abban, hogy izgatni tettlegességekre bármely faj és felekezet ellen hiba; de izgatni ugy, hogy ha aztán a nép bajba megy, az izgatók elbújnak, ez férfiatlan. (Élénk helyeslés.) Nem nevettem tehát gúnyosan, de igazat adtam neki. Igazat adok neki abban is, hogy épen az, a mit ő megrótt, szerintem is a legcsúnyább demagógia. Tessék azoknak az uraknak vagy nem izgatni és a népet bajba nem vinni, vagy ott lenni, mert megindítani ugyan az izgatást, de az eredményért nem felelni, az arra vezet, hogy a nép fog büntetést szenvedni, nem pedig az, a ki izgatott. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur figyelmeztetésül megemlékezett a vasárnapi kecskeméti esetről. Nem hoztam volna szóba ezen esetet, ha ő nem említi. Nem tagadhatom, szomorító is, de mégis vigasztaló. Törvényhozásunknak általam különben igen t. tagjai veszik kezükbe a zászlót; izgatnak egylet alakítására; a felhívásnak minden szavából fajgyűlölet látszik ki s a czél egyletet alakítani, melynek jelszava: „Nemveszünk zsidótól semmit!" Megjegyzem, még azon időt sem várták be, míg a dolog rendje s törvényeink szerint I ezen egyletnek megalakulása iránt az alapszabályok bemutattattak volna. Bocsássanak meg a részvevők, ez nézetkülönbség, én a dolgot elszomorítónak tartom, de az aztán, hogy ily nagy apparátussal lemenve, csak oly eredményt tudtak előidézni, mint előidéztek, örvendetes; mert már ez mutatja azt, hogy a népben ott kis számmal akadtak olyanok, kiket még ily apparátus mellett is félrevezetni lehetett. És azt hiszem, gondunknak kell arra lenni, hogy bármily firma alatt is ezen félrevezetési mesterség folytatható ne legyen s ha valaki mégis folytatja, bárki legyen is, utóiérje a törvény büntetése. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én egyébiránt t. ház, ezen kérdést sohasem tekintettem és nem is tekintem zsidó-kérdésnek; tekintem egyfelől, mint ma azt több szónok is helyesen tekinté, a jogegyenlőség kérdésének és tekintem másfelől a fajok és hitfelekezetek közti jó egyetértés kérdésének. Épen azért, mert igy tekintem, nem járulhatok oly határozati javaslathoz, mely uzsora-törvényt akar a zsidóknak, mely koresmáltatási rendszabályt akar a zsidóknak, mely honosítási, vagy letelepítési kérdést akar. (Élénk "helyeslés jobbfelöl.) Kell uzsoratörvény, elismerem, kell a korcsmákkal való visszaéléseket szabályozni, elismerem ; komolyan megfontolandónak tartom magam is, hogy igen szabadelvű letelepedési rendszabályainkat, illetőleg törvényeinket nem lesz-e szükséges módosítani; de mindezt általánosságban, nem mint antisemita kérdést, hanem mint általános hazai kérdést. (Félkiáltások a szélső balfelöl: Elfelejtette a polgári házas ságot!) T. ház! A polgári házasság kérdésérői annyiban, a mennyiben épen ezen szempontból szükséges, volt már alkalmam nyilatkozni. A bizottság előtt van a javaslat, módunkban leäz e javaslatot — nem fog rajtunk múlni —- mielőbb tárgyalni. Nem feledkeztem tehát el róla. Épen ellenkezőleg azt akartam és azt akarom röviden mondani, (Halljuk!) hogy tagadhatlan, miszerint az emancipatió kimondása óta, melyet a nemzet nem egy önfeledett perczében, hanem évtizedeken keresztül ez irányban folytatott komoly megfontolás eredményeként mondott ki, sok történt az izraeliták részéről nemcsak magyarosodás, de a sociális összesimúlás tekintetében is. (Helyeslés.) Igen, magam is ugy észlelem, mintha a legújabb időben, egy év óta talán visszaesés volna e tekintetben. Hibáztatom, ha az egynehány ember által könnyelműen megindított mozgalom, mely annyi mint vihar egy pohár vizben, ez irányban akar keresztényekre, t

akar izraelitákra társadalmilag hatni; de hogy azután épen azok vádaskodjanak, hogy az izraeliták nem akarnak társadalmilag velünk összeforradni,