Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

172. országos filét január J3. 1883. 185 ban, hogy ha a zsidóság a maga részéről megteszi azt, mit elmulasztania nem szabad, akkor el fognak simulni azon veszedelmes hullámok, a melyektől én tartok és félek, mert ezek Magyarország megbízhatóbb rétegeit, a magyar alföldet érintenék. En reformot kívánok és óhajtok. Kívánom, hogy gyülekezzenek össze, állapítsák meg hittételeiket, közöljék azt, ugy mint tette minden felekezet, az állam nyelvén, közérthetőieg, közöljék bár hány nyelven, hogy gyanú ne férjen hozzájuk; szövetkezzenek egyházakká, tartsák kötelességüknek azt, mit a többi felekezet kötelességének tart, hogy mondják meg az államnak, mik az ő positiv hittételeik s adják meg az államnak, a mit megtagadni nem szabad, t. i. a legfőbb felügyeleti jogot mindarra, a mi az egyházban egyáltalában történik. S midőn magukat igy szervezik, legyenek kivált egyre fő figyelemmel, hogy t. i. az ő hitsorsosaiknak egy nagy része ki van szolgáltatva hitoktatás tekintetében a valóságos butaságnak, mert azok a Vorbeterek nem isteni tiszteletre, hanem valósággal a Rókus-kórház megfigyelő osztályába valók. (Élénk derültség.) Mondják ki, hogy a felekezeti súrlódás mindinkább elenyesztendő, ugy, mint a hogy az ellentétek a protestánsok és katholikusok közt mindinkább csökkennek. Mi megtudunk férni egy társadalomban, minek fényestanújele & tegnapi határozat. Mondják ki, hogy lő és első feltétel, hogy a felekezetek a korhaladásával mindinkább több qualificatiót követeljenek a hitoktatóktól s egyátalában azoktól, kikre a nép szellemi vezetése bízva van. Gondoskodjanak továbbá arról, hogy legyenek nekik hitoktatóik, kik a népet az ő szokásai szerint vezetik s ezek a 19. századnak megfelelő műveltséggel bírjanak és Magyarország speciális érdekeinél fogva legyenek ezek mindenek előtt magyar honpolgárok. Én, t. ház ugy érzem, hogy a magam részéről megmondottam miudeiit teljes objectivitással. Ismétlem azt, hogy én ráadom szavazatomat mindenre, a mi a reformot elősegíteni képes és alkalmas. Meg vagyok győződve arról, hogy épen a helyzet nyomása alatt a zsidóság magába szálland és a helyett, hogy az irodalmi támadásokat ép oly hangon s épen oly eszközökkel visszonozza, az objectivitás terére lép és megadja azt, a mire szükségünk van, t. i. hogy legyen világosság. (Élénk helyeslés.) Nem akarok határozati javaslatot beterjeszteni, hanem kijelentem és bocsánatot kérek ezért, hogy ismételve teszem, hogy ha az előadó ur a jogegyenlőséget akként értelmezte, mint én, hogy ezzel nem akarja kifejezni azt, hogy a zsidóságnak az állammal és társadalommal szemben egyáltalában semmiféle kötelességei nincsenek, hogy a zsidóság mostani állapota absolute semmiféle RÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. IX. KÖTET. reformra uem szorul: ezt nem fogadhatnám el soha; elfogadom azon értelemben, hogy a jogegyenlőség ott, a hol a társadalom a jogegyenlőségnek megfelelő niveami áll, a hol az egyén, a polgári testület s minden intézmény a jogainak megfelelő kötelességet is teljesíti — csak ott és igy szent és sérthetlen az egyenlőségi elv. (Élénk éljenzés és hosszas helyeslés a szélső

1 baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halijuk i Halljuk!) Már többször levén alkalmam a mostanihoz hasonló kérdések felől nyilatkozni, (Halljuk! Halljuk!) igen rövid szándékozom lenni és főleg csak azért nyilatkozom, {Halljuk! Halljuk!) mert jelét akarom adni annak, hogy nézeteim e tekintetben, az irány, melyet e tárgyban követendőnek tartok, egyátalában nem változtak. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn a kérvényi bizottságnak véleményét elfogadom és az azon kivül beadott határozati javaslatok egyikét sem pártolom, azt óhajtom kijelenteni, hogy azt hiszem, kár kérdezni, hogy a jogegyenlőt éget akár az előadó ur, akár más miképen érti. Mert a jogegyenlőséget ugy érteni, hogy a joggal ne álljon szemben kötelesség, hogy ne kelljen mindenkinek, a ki jogot gyakorol, az ország törvényeihez és jóléte követelményeihez alkalmazkodni, sem az előadó urnak, sem másnak nem jutott eszébe (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A jogegyenlőséggel szemben áll a kötelesség mindenki részéről alkalmazkodni és nem áll abban, hogy a jogegyenlőséggel szembe állított kötelezettségeket egy faj vagy hitfelekezet irányában különlegesen akarjuk megállapítani. (Helyeslés a jobboldalon.) És hogy e tárgyra vissza ne kelljen térnem, megjegyzem még azt, hogy én megengedem, sőt tudom, hogy vannak a régi zsidó törvényekben olyanok, a mik a mai kor követelményeinek teljesen meg nem felelnek. Ugy tudom — mert hiszen a Mózes öt könyvét és annak ez [irányban fontosságát nem Hermán képviselő ur találta fel — {Derültség jobbfelöl. Ellenmondás a szélső baloldalon) hogy igen sok, a mi azokban, mint életrendi szabály és más nemzetektől és fajoktól elkülönítési szabály lett lefektetve, a zsidóság igen tetemes része által, a nélkül, hogy őket arra antisemiticus utón kellett volna kötelezni, már régen figyelmen kivül hagyatott, figyelmen kivül hagyatott más államokban és hagyatott a mívelíebb, felvilágosodottabb rész által nálunk is. De meg kívánom ugyan itt jegyezni azt, hogy midőn a képviselő ur igen helyesen kívánja és követeli, hogy hazánk izraelita lakosai a nemzetbe beolvadjanak, nem egészen helyes utat választ, midőn a zsidóságnak azon tagjait, kik a nem zsidó körökben, kasinókban, az ország nem izraelita eredetű lakói mulatságaiban részt venni 24