Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

184 172. országos ttlés január 23. 1885. indul, hagyják azt a falnak menni. (Élénk he- | lyeslés. Ugy van!) No hát, t. ház, ez nem forradalom- csinálás, ez nem fajirtás, hanem a legközönségesebb demagógia; mert a demagógiának egyik legfőbb ismertető jele: zavart csinálni, a felelősséget kikerülni. (Élénk helyeslés. Ugy van!) A t. ministerelnök egy kissé talán gúnyosan méltóztatik mosolyogni. (Felkiáltások: Nem! . Nem!) T. ház! Én hajlandó vagyok bizonyos uraktól azt kérdezni, hogy mikor ők a dolgoknak alapjukban való nem ismerésével, csupán csak a gyűlölet által vezéreltetve, elmennek és kiáltoznak az országban antisemitismusról, hogy vájjon adtak-e maguknak számot arról, hogy mi egy vezérnek a kötelessége? Vájjon ők készek-e válságok idejéu a felelősséget elvállalni és érzik-e magukban azt az erőt, hogy ha egyszer a fanatizált tömegek elindulnak, azokat markukban is tudják tartani ? Ezt az eddigi tünetek után határozottan kétségbe vonom. Én kívánom és óhajtom, hogy reformok jöjjenek létre, mert határozottan kívánom és óhajtom, hogy a zsidók a magyar nemzetbe beleolvadjanak, (Helyeslés) de ez semmi erőszakoskodásnak, bujtogatásnak nem lehet az eredménye, csupán csak valóságos okos reformoknak, (Helyeslés.) De ha az állam a zsidóságnak megadott mindent és ha mi erről az oldalról folytonosan sürgettük és sürgetjük most is a polgári házasság behozatalát ugy, hogy már azontúl absolute semmivel sem tartozunk a zsidósággal szemközt: gyülekezzék a zsidóság össze, fogalmazza meg tételeit, mondja ki határozatképen, necsak egyenként, talán az események nyomása alatt, hogy igenis mi bele akarunk olvadni a nemzetbe, hanem mondja ki ünnepélyesen az ország szine előtt, a java férfiai gyülekezetében, hogy valósággal óhajtja, hogy a kor színvonalára felemelkedjék, hogy szokásaiból, vallásából kiküszöbölje mindazt, a mi XIX. századba nem illik. (Élénk helyeslés.) És akkor elő fogunk állani mi és azt mondjuk, hogy igenis a zsidóságban támadtak, növekedtek rósz tulajdonságok a szomorú korszakok nyomása alatt. E korszakok elmultak s hogy a benyomások eltűnjenek, meg kell adni az időt és a módot; és mi megadjuk az időt és a módot. (Élénk helyeslés.) Legyen meggyőződve a t. ház, de hisz egyébiránt nincs szükség meggyőződésre, mert mindnyájan át vagyunk hatva attól, hogy igenis akarjuk a beolvadást, de azt is akarjuk, hogy a másik fél is tegye meg kötelességét, hogy igy mind a két fél teljesítse kötelességét a nemzet közérdekeivel szemben. (Élénk helyeslés.) Nem akarok kitérni még egy sorozat tárgyalására, mert meg vagyok győződve arról, hogy el fog jönni erre az idő, mert azt határozottan hiszem, hogy a zsidókérdés ma nincs utoljára a magyar parlament előtt; és hogy ha a zsidóság nem találja fel magát, hogy ha azon dolgokat, a melyeket itt hangoztatunk, legalább azok, kik a reformot óhajtják és akarják, ha nem szivelik meg, hanem megmaradnak azon ösvényen és helyzetben, a melyben ma vannak: akkor a zsidókérdést nem fogom csupán a Darviu ítélete szempontjából és a közélet tekintetéből tárgyalni, hanem át fogok térni a bizonyítékokra is. Mert a leghatározottabban állítom azt, hogy vannak a zsidó felekezetnek egyes ágazatai, a melyek a magyar törvényhozás értelmében a törvényesen bevett felekezetek sorába nem illenek be. Már az oroszországi zsidók kiköltözése alkalmával mondottam a háznak, hogy szeretném Molnár Aladár barátomat füredi sírjából ide a házba idézni; most felidézem, mert veszem észre, hogy az emberek emlékezete a rohamosan fejlődő események következtében nagyon gyenge kezd lenni. Hiszen azon nevezetes vitában, mely a neológok és az orthodoxok felett folyt e házban, Molnár Aladár okmányokkal bizonyította, melyeket zsidók szolgáltattak neki, hogy RebHillel tanai nem egyeztethetők össze sem a modern társadalommal, sem a modern állammal. Mit tanít Reb-Hillel ? Nem akarom felolvasni azt, a mit Molnár Aladár idézett, de méltóztassék megengedni a t. ház, hogy az 1880. márczius 12-én tartott ülés alkalmával Molnár Aladár bebizonyította, hogy Reb-Hillel követői, az orthodoxok legsötétebb árnyalatai, perkorrescálják azt, hogy az iskolában a történelem tanittassék, hogy az iskolákban tanittassék a földrajz, szóval perhorrescálják a culturát. Tovább mennek és azt mondják, hogy az emancipátió átok volt a zsidóságra, mert a hol emancipátió van, ott a zsidóságban meglazul a hithez való ragaszkodás, mert mindinkább kezdenek más idegenek közé elegyedni, holott a hol emancipátió nincs, ott a zsidóság rendkívül erős és RebHillel felhívja hiveit: íme tekintsetek Oroszországra, hol a zsidóság teljesen el van nyomva, milyen erős ott a hit, milyen nagy ott az összetartás, hogy különbözik ott a zsidó szokásában, külsejében, eszejárásában a r többi néptől. Nem elegyedik össze senkivel! És azt mondja, hogy a zsidó más hazát ne ismerjen, más nép szokását fel ne vegye, mert mindig lesnie kell az igazi zsidónak egy hangot, mely tudatja vele, hogy elérkezett a Messiás s itt az idő, hogy bevonuljanak Zion városába. Constatálva van, hogy Reb-Hillel, ki az emancipatióuak dühös ellensége s a ki a zsidót Palesztinába akarja vinni, Istóczy t. képviselő úrral egy állásponton áll. (Élénk derültség.) Én azért sem követhetném Istóczy irányát, mert én a reformot óhajtom és én megbízom ab-