Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-163
163. országos ülés január 12. 1883. 13 fel. Én nem tudom, hogy ilyen eset történt volna. Én azért szólalok fel különösen, mert szeretném, hogy ez a kérdés tisztáztassék; nekem meggyőződésem, hogy a mentelmi jog egyszerű felfüggesztésének már magában következménye az, hogy ha azon ügyben marasztaló itélet hozatik, az végre is hajtható legyen. Ennélfogva én ilyen értelemben fogadom el a mentelmi bizottság jelentését. (Helyeslés jobb/elől.) Madarász József: T.képviselőház! Bocsánatot kérek, előzményre hivatkozni lehet ugy, a mint előttem szólott t. képviselőtársam Teleszky István nyilatkozik és lehet hivatkozni azon értelemben, a mint Csanády Sándor t. barátom nyilatkozott. Igaz, hogy nem a mai napokban tartott országgyűlésről; hanem én emlékeztetem a t. képviselőházat, Böszörményi László volt képviselőtársam esetére. Akkor — természetes, hogy mindig a ház többsége határoz — a ház által ki volt mondva, hogy a mentelmi jognak felfüggesztése magában még nem jogosította fel a bíróságot egyúttal a netán hozandó elmarasztaló itélet végrehajtására is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát ez az egyik előzmény. Elismerem azonban, hogy van oly előzmény is, melynek alapján vélik a t. képviselő urak, hogy már a mentelmi jog felfüggesztésével meg van engedve a netáni elmarasztaló itélet végrehajtása is. Én azon véleményben vagyok, hogy még ha igy volna is, midőn a t. ház értesíttetik az ítélet meghozataláról, nem csak az illendőség az, (Ugy van! a szélső baloldalon) a miért az közöltetik a t. házzal, hanem közöltetik azért, hogyha netán a képviselőház jónak látná kivételesen akként intézkedni, hogy a fenforgó esetben ne engedje akadályoztatni a képviselőt azon kötelességének teljesítésében, hogy a képviselőház ülésein jelen lehessen: akkor a képviselőház újabban fontolóra vévén a dolgot, igenis határozhatná azt, hogy az itélet csakis a képviselői állás megszűntével legyen foganatosítandó. Ezért én azt hiszem, hogy egy képviselőháznak mindenkor inkább össze kell egyeztetni saját és tagjai szabadságát az itélet hozatalával, mert ha az itélet meg van hozva, hát a képviselőház üléseinek bezárása után is elég alkalom adatik, hogy a már nem képviselők a képviselőségük korában hozott marasztaló ítélettel sújtassanak. (Halljuk!) Én részemről azon véleményemet nyilvánítom, hogy csatlakozom Helfy t. képviselőtársamnak talán kissé másként kifejezendő javaslatához, t. i. tennők röviden azt, hogy ezen mentelmi bizottsági jelentés a t. ház által tudomásul vétessék. Ez természeten csakis az elítélésre vonatkozik. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Győry Elek : T. ház! A most felmerült kérdés, azt hiszem, elég világosan mutatja azt ismét, hogy alig van nehezebb kérdés az immunitás kérdésénél, mert valahányszor az felmerült és pedig nemcsak nálunk, hanem más parlamentekben is, mindig eltérő felfogásra adott okot. A kérdés eldöntése attól függ, hogy miként értelmezi valamely parlament azon eljárását, a midőn a képviselőnek immunitását felfüggeszti. A magyar törvényhozás gyakorlata rendszerint az, hogy midőn valamely bíróság megkeresi a házat valamely képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt, azt vizsgálja a ház, forog-e fenn politikai zaklatás esete, vagy nem. Ez azt jelenti, hogy a képviselőt, ha valamely büntetendő cselekményt követ el, a ház nem kívánja a törvények súlya alól kivonni, viszont azonban megakadályozni akarja azt, hogy a büntető hatalommal visszaélés történjék s a kormány a bíróságok esetleges készséget felhasználva, üldözésnek tegye ki a képviselőt. És igy a képviselőház védelmet keres a hatalom ellenében a képviselői immunitásban. A háznak minden tagja érzi, hogy a politikai szabadság egyik legnagyobb biztosítékáról van szó. De ha igy fogjuk fel az immunitást, hogy az politikai zaklatás kérdése és ha azt kell kérdeznünk minden egyes esetben, hogy forog-e fenn zaklatás, vagy nem, akkor az én véleményem szerint nem terjedhet az immunitás kérdése odáig, a mint azt Teleszky István t. képviselőtársam magyarázta, hogy t. i. mivel a vizsgálatnak, a bírósági eljárásnak természetes következése az itélet, ennek okszerű következése egyszersmind az itélet végrehajtása is. Mert én azt hiszem, midőn az immunitás felfüggesztésével a képviselő kiadatik, a ház csak arra ad engedélyt, hogy meglehet a törvényes eljárást kezdeni és a bíróság ítéletet hozhat. Csak ennyi mondatik ki az első eldöntés alkalmával. Az eljárás eredménye lehet felmentés, vagy elmarasztalás. De midőn az eredmény az, hogy az illető képviselő elitéltetik és az elitélés szabadságvesztés-büntetésre szól, épen az immunitás és a képviselői állás természeténél fogva, mert az nem csak jog, hanem kötelesség is, (Helyeslés a szélső haloldalon) nézetem szerint minden egyes esetben meg kell fontolni a háznak azt is, hogy az itélet már végrehajtandó-e, vagyis azon kerület, melyet azon képviselő a házban képvisel, megfosztható-e azon jogtól, hogy itt a házban képviselve legyen. Ez nézetem szerint oly lényeges, oly fontos jog, annyira a képviselői állás természetéből folyik, hogy a háznak az egyszerű tudomásvételre szorítkoznia nem szabad; hanem hozzá kell tennie azt is, hogy az itélet végrehajtása csak a képviselői megbízás lejárta után foganatosítható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Helyeslem ezen nézetet különösen azért, mert az által a bírói ítéletnek szentsége, épsége egyáltalán nincs veszélyeztetve, mert ezzel
