Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

17& országos ülés január 23. 1883. 183 Hiszen, t. ház, a keleti rítusok csorognak mindenféle vértől. Uton-utfélén ott van a feszület, az üdvezííő Összesebezve, vértől csorogva, a martyrok vértanusága. Az ártatlan vérnek symbolieus babonás tulajdonságai ki vannak fejezve mindenfélekép, de a mig egyes vallások, pl. a keresztény felekezetek ezt az egész véren!tust már csak symbolice tartják fenn, midőn az ostyát szentelik, midőn az ur vacsoráját élvezik, a zsidóság a valóságos vért a rítusban megtartja, ezt alkalmazza. Milyen tág mezeje van itt nyitva egyáltalán a gyanúsításnak, hogy a vérrel való bánásmód mégsem olyan, a mint állíttatik és mondatik, hogy ez egy kiirthatatlan iszony, hogy az állatoké sem kell, hogyan kellene az embereké. Az én legmélyebb meggyőződésem az, hogy a zsidóságnak legelső kötelessége volna azt tenni, amire felhívta a 49 iki törvényhozás ezen országban, a mit Irányi t. képviselőtársam igen helyesen hangsúlyozott, sőt több, a mire már felemelkedett egy zsidó hang is, ha jól emlékszem, dr. Szigeti Márton, midőn az eszlári eset lüktetései közt felszólította hittársait, hogy gyűljenek össze, állapítsák meg hitezikkeiket, tisztázzák felekezeti és vallási szokásaikat attól, a mi ma anachronismus és csináljanak tabula rasa-t sok dologgal, a mi már a korszellemmel egybe nem fér. (Helyeslés.) Nekem, t. ház, legmélyebb meggyőződésem, hogy a mig a zsidóság ezt nem teszi, a mig ő szorosan ragaszkodik a Peníateuch azon rendelkezéséhez, a mely őt a faji elegyedésből egyenesen eltiltja és elzárja, a mig ő megtartja szokásaiban a tiszta és tisztátlan emberről szóló tant, mely a korszellemmel egyáltalán össze nem fér; a mig ő mindig csak mint üldözött fél áll a társadalom előtt, vagyis annak hirdeti magát, mikor neki minden jog megadatott, mikor vele szemközt az eredetileg keresztény állam lerombolta az összes korlátokat és Magyarországon csupán a polgári házasság van hátra, mely nemcsak nekik való privilégium, hanem a mire számot tart mindenki; tehát mikor az állam semmivel sem tartozik többé nekik és ők az államhoz nem közeledtek többel, mint azzal, hogy némely külső szokásait felveszik s az államnyelvét megtanulják, hogy a polgári jogok részét kiveszik maguknak, nem tesznek absolute semmit, hogy ezt az emancipatiót, a melyet a törvényhozás egy szava létrehozott, t. i. a politikai emancipatiót egyszersmind társadalmi emancipatióvá alakítsák át: (Zajos helyeslés) addig nem teljesítették az állam iránti kötelességüket. Nekem már két izben volt alkalmam, t. ház, a zsidó kérdésben véleményt nyilvánítani. Mindkétszer azt mondottam, hogy ép azon zsidók, a kik azt vélik, hogy ők a legelőhaladottabbak, hogy ó'k tehát már beolvadui kezdenek a nemzetbe, felvették szokásait és hogy ők valósággal magyarokká akarnak lenni: épen nem értik legszentebb kötelességüket. Ha mi a Széchenyieket, a Kosmthokat és másokat nemzetünk nagyjainak tartjuk, miért tartjuk azoknak ? Azért, mert ezek nem akartak exclusiv osztályokat, hanem azon iparkodtak, hogy a nemzetet alulról erősítsék, hogy azt elhagyottságából kiemeljék és hogy folytonosan magasabb fokra juttassák. Azonban mit látunk mi az előhaladottabb zsidónál? Azt, hogy ott hagyja elhagyatott hitsorsosait a babonában, minden rósz szokásában és báróságot és ritterséget keres; jar a főúri kaszinóba, elmegy a lófuttatásokra és nem veszi észre, hogy ő ott csak tűrt, de nem befogadott lény; és hogyha épen szemtől szembe nem éreztetik ezt vele, háta megett ezt mindenesetre éreztetik, hogy^ társadalmilag nincs emancipálva. (ügy van!) És ha ő belevegyül abba az osztályba, a hol a nemzet fénye és ereje concentrálva van, t. i. a főrendbe — legalább, a mint hiszi — akkor tudja meg a zsidóság, a ki hitsorsosaival szemben nem tudja kötelességét, hogy a felsőbb osztályok ép oiy gondos fajválogatás resultatumsi, mint a zsidóság maga és bármikép fog öltözni és bármikép fogja a Darwin-tan egyik faját, a mimierismust követni, t. i. magát másokhoz hasonlóvá akarni tenni, mégis felismerhető lesz minden lépéséről, minden arczmozdulatáról, minden gondolatáról. T, képviselőház! Én kibontakozást keresek. Én kárhoztatom annak hangoztatását, hogy a szabadság elvonassék bárkitől; én azt hóbortnak, bűnnek nyilatkoztatom ki, ha kiállauak az emberek a társadalom közepébe és kezdik kiabálni, hogy a zsidó rósz, gonosz, benne van ez az ő vallásában, a zsidót üldözni kell. En ezt kárhoztatom, még ha férfiak teszik is és izgatják a tömeget, hogy azután feltámad a rend ellen és erőszakoskodik. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Én kárhozatom az ilyen vállalatot nem egyszer, nem kétszeresen, hanem százszorosan, ha azok, kik a népet igy felbujtogatták, akkor, mikor a nép elindul, nincsenek a helyszínén. (Helyeslés. Ugy van!) Nem említek neveket t. ház, hanem én csak azt mondom, hogy mindenki, a ki a közéletben szerepelni akar, a ki a közéletben feladatokat akar megoldani, az tűzze ki a czélt és mikor kitűzte, menjen neki és oldja meg. Én az antisemiták azon részétől, a kik a rendbontásig viszik azt a dolgot, elfogadom ezt czélnak, ha mindjárt hóbortos is, hogy ki kell irtani a zsidóságot. Bolond czél, de ezél. (Derültség.) Éa értem ezt, értem akként, hogy ha ők erre komolyan el vannak tökélve és elhatározva, jó, menjenek, bujtogassák fel a tömeget; de álljanak az élére és mondják a tömegnek, hogy most már ölj és pusztíts; (Mozgás) de ezek a modern vezérek, a kik a népet felbujtogatják, mikor a nép eb