Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

Íg2 172. ersráso; ülés január 53 1883. helyeslés a szélső baloldalon.) a zsidóságra nézve csak palliativum lesz. A gyakorlati életből szólva: fognak akadni kuk ott mágnások, a kik elvesznek gazdag bankárleányokat; (Derültség) de hogy ez általános elterjedést nyerjen, hogy itt oly összevegyülés következzék be, a milyet Jókai Mór t. képviselőtársam az örmények dolgában tárt a ház elé : azt én nem hihetem, mig Mózes könyvének az a rendelkezése a zsidóság által feladva, megtörve nincs. T. képviselőház! (Halljuk!) Egy második szempont az, hogy igenis a vallásokban a mystieismus bizonyos hatalmat repraesentál; de az a hatalom múlékony és ha a mysticismus mellett megmaradunk, a mysticismus mindig bizonyosan megbosszulja magát. (Halljuk!) A mysticismus már magában supponálja, hogy egy vallásban nem mindig működhetik olyan factor, a mely a kor színvonalával egyenlő lépést nem tart. Ha oda tekintünk, hogy mik legyenek tehát a cultusok ma, ugy a mint azokat az életben találjuk, ha csak Magyarországra szorítkozunk és ezeket, melyek még leginkább a symbolikában keresik az erőt, összehasonlítjuk a zsidósággal, melynek symbolikája nincs, hanem vallásos szokásokban, már a korszellemmel össze nem férő szokásokban keresi a maga hatalmát, akkor egy nagy ellentétre fogunk bukkanni. T. képviselőház! Hiszen a ki Felső-Magyarország vidékeit bejárta és megfigyelte ott a zsidóság mozgalmait, a zsidók vallásos szertartásait, a ki ezt megfigyelte gyűlölet nélkül, egész tárgyilagossággal, vájjon mit tapasztalhatott az és mit vonhat le az ezekből ? Hát t. ház, én ezt meg fogom itt mondani. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A zsidóság egy nagy részének, az úgynevezett orthodox elemnek úgynevezett hitoktatói és Vorbeter-ei, a kik összegyűjtik az ő községöket, a községgel egyetemben órákon, napokon, éjszakákon keresztül tartják az isteni tiszteletet oly módozatok mellett, melyekhez fogható legfeljebb a tánezoló derviseké a keleten, órákosi keresztül valóságos vallásos orgiákat csapnak, a mely orgiák visszahatnak természetszerűleg az emberek idegrendszerére, legelső sorban az agyra. És onnan jö:t az t. ház, hogy a felső-n agyarországi én galicziai kis zsidó hitközségek Vorbeter-ei egytől egyig igen ritka kivétellel érettebb korban az úgynevezett monologia tüneteiben szenvednek, mely semmi egyéb, mint az, hogy utczán járva, magánosan hagyva, gondolataik menetét már a szájukon birjuk követni, sőt az úgynevezett irradiatió segítségével ez már a végtagokra is terjed, ugy hogy járvakelve folytonosan ismétlik az imádságokat és a megfelelő kézmozdulatokkal kisérik. T. ház! Ezek az úgynevezett Vorbeter-ek J mennek a közönséges jesivákba. Ezek a művelődésnek oly alacsony fokán állnak, hogy bizton kimondhatom, hogy ilyeneknek adva ki a Pentateuchot, mind azzal, a mi benne van, az ő kezükben Mózes öt könyve gyilok, holott a művelt ember, a művelt päp kezében a béke pálmája is lehet belőle. Én meg vagyok győződve közvetlen tapasztalásból, hogy azoktól minden kitelik, hogy ezekben az emberekben megvan a fanatismus, meg van a keresztények iránti gyűlölet. És azt tudjuk minden korok tanúsága szerint, a történelem legszomorúbb lapjain olvashatjuk, hogy a vallási rajongás, fanatismus mindig kegyetlenséghez vezeti az embert, akár Önmaga ellen, akár embertársai ellen. Ott vannak az inquisitió példái, nem fogják megtagadni, hogy a fanatismusnak az eredménye. Sőt ott van a hódmezővásárhelyi nazarénus, ki vallásos rajongásában saját gyermekét ölte le. Ilyen tünetek előtt t. ház, nem lehet elzárkózni. Ezek az isteni tiszteletek tele vannak mysticus szokásokkal, melyeken a keresztény társadalom, de különösen a köznép eligazodni nem tud és a hol sötétség, a hol homály van, ott a túlzás, a meseköltés majdnem kínálkozik. Hát bocsánatot kérek, az hozatik fel, hogy a tisza-eszlári eset, az egy vérvád. A rabbinusok gyülekezetei folyamodtak Európa hires theologusaihoz, ezek adják a véleményt, hogy a vérvád egyátalán képtelenség. És ezek történelmi és theologiai tanulmányaik alapján legjobb meggyőződésük szerint kénytelenek constatálni, hogy ők a vérvádra vonatkozó positiv adatot a zsidó történetben, a zsidó vallástanban egyátalán nem találtak. Én sem mondok mást. Ezeken a forrásokon elmenve, melyeket egy Renan használt, melyeket egy Delitsch használt, vagy számos más társa használt, csakugyan a vérvád semmiféle positiv nyomára akadni nem lehet. De t. ház, egy a mysticismusba félig burkolt vallás egyáltalán a kíváncsiságnak van kitéve. Minden ember igyekszik és iparkodik annak vallási szokásairól magának valami tudomást szerezni. Tehát azt kérdem t. ház, mit érhet és miféle veszélyeket rejthet magúban a szokások azon anachronismusa, a minőt épen a legnagyobb tekintély: Delitsch, kire a zsidó rabbik kiváló előszeretettel hivatkoznak, mivel Európának első hebräistája, azon véleményében elő-orol és mely vonatkozik a zsidóknak azon szokására, hogy a köriilmetélési vért egy edéaybe felfogják, vizzel felhígítják, aromaticus szeszszel szagossá teszik és azzal arezaikat megérintik. (Mozgás.) Ha talán méltóztatnak kételkedni, a könyv czíme: „Christliche Zeugnisse gegen die Blutschuld". Általánosan el van terjedve, a 11-ik 1 oldalon, a legalsó felén méltóztassanak elolvasni.