Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-171
Í54 '"l- orsziigos BT ságra is kiterjesztetik, ez be fog olvadni a mi társadalmunkba. Ma már azonban, ugy hiszem, ez az illusió végleg eltűnt; mert hisz saját szemeinkkel látjuk, hogy az emancipatió óta a zsidóság nemcsak hogy nem mutat semmi hajlandóságot a beolvadásra, de sőt separatismusa csak nőtt azon hatalommal, a melyet évről-évre mind nagyobb mérvben biztosítani tudott magának. Ne mondja azt nekem senki, hogy hisz a magyarosodás terén nagyot haladtak a zsidók s ez már egy nevezetes lépés a beolvadásra. Föltéve még azt is, hogy ha valaki valamely nyelvet elsajátít magának, ezzel már eo ipsoazazon nyelvű nemzet tagjává is válik, a mi pedig nyilvánvaló absurdum, nem szabad figyelmen kivül hagynunk azon históriai tényt, hogy a zsidóságnál a nyelv absolute nem határoz, mert neki sohasem volt eredeti nemzeti nyelve. Egyptomban az egyptusi nyelvet beszélték, Kánaánban fölvették a meghódított kánaániták nyelvét, a mely a mai értelemben vett u. n. zsidónyelv; Babylonban aztán ezt a nyelvét is elfelejtették s felvették a chald nyelvet ; Spanyolországban lettek spanyol nyelvűek, Közép- és Kelet-Európában német nyelvűek stb.; de azért se egyptomiak, se kánaániták, se babyloniak, se spanyolok, se németek nem lettek belőlük, hanem maradtak ez vagy ama nyelvet rontó zsidók. (Nagy derültség.) S ugyanazért, még ha a Magyarországon lakó valamennyi zsidó kizárólag magyarul beszélne is, azért ők nem lennének magyarok, hanem csak magyarul beszélő zsidók. Nemcsak hogy semmi haladás nincs 1867 óta a beolvadás tekintetében, de ellenkezőleg nagy visszavetés constatálható. 1867 előtt s még inkább 1848 előtt legalább a kikeresztelkedett zsidók fentartás nélkül egy szív, egy lélek voltak társadalmunkkal, f'óleg azon okból, mert a zsidóság az u. n. mesummodim okát kiátkozta, kitagadta s viszont ezért a kikeresztelkedett zsidók is megtagadták fajrokonaikat. Ma már azonban egészen máskép áll a dolog. A zsidóság valóságos hatalmat képezvén, a mely hatalomnak tovább térjeszkedhetéséreszövetségesekre van szüksége: egyrészről a zsidóság örül, ha a kikeresztelkedett zsidók neki oly körökben is előkészítik a tért, a mely körökbe a zsidó vallású zsidóknak még hozzáférhetésük nincsen s azért a kikeresztelkedetteket még mindig a kaszt tagjaiul tekinti; másrészről pedig a kikeresztelkedett zsidók közül legtöbben látva fajuk hatalmát, opportunusabbnak tartják, mint a zsidóság úttörő pionírjai szerepelni. Sőt még mi több, azt a sajnos tapasztalást is tesszük, hogy még sokan olyanok is,'a kiknek a 2-ik vagy 3-ik generatióban valamelyik apai vagy anyai őse zsidó volt, ma már — sok esetben — nem a magyar, hanem a zsidó i családi traditiókat és január 32. 1883 tekintik mérvadókul hozzátartozásuk meghatározásánál s e szerint cselekesznek, lévén inkább zsidó, mint magyar érzelműek. Ugyanez a tapasztalás a zsidókkal sógorságba jutott magyarokkal. — Az előforduló kivételek csak a szabályt erősítik meg.—Az ily családi öszszeköttetés folytán rendszerint nem a zsidó lesz magyarrá, hanem a magyar lesz zsidóvá. A zsidóság a legeslegconstansabb fehér emberfaj ; s valamint annak phisicai typusát rendszerint bármily gyakori keresztezés se tudja generátiókon át se átváltoztatni: ugy a zsidó szellem is dominálni szokott az utódokban. Hogy ezen physologiai és psychologiai igazságokkal szemben mi hasznot húzna a magyar nemzet a zsidókkal a polgári háznsság utján való összekeveredésből, igen könnyű megmagyarázni. A dolgok ily állásában, a zsidóságnak mindinkább való elhatalmasodása mellett, egy új uralkodó kaszt, egy új aristocratia fejlődik ki, a mely az állami és társadalmi hatalmat napról napra mind nagyobb mérvekben ragadja magához s ez az új aristocratia, ez az új uralkodó kaszt áll a zsidókból és a zsidókkal rokonságban álló magyarokból. Mindazoknak pedig közülünk, a kik nem lehetünk oly szerencsések a zsidó rokonságba vagy sógorságba keveredni : az elnyomatás, a szolgai szerep van fentartva. Már pedig a most definiált uralkodó kaszttal való rokonságba vagy sógorságba keveredés lehetséges lehet ugyan egyesekre nézve; népünk nagy zöme azonban ezt az assimilatiót természeti ösztönénél fogva perhorrescálja; de a zsidó exclusivitás mellett ez reá nézve lehetetlen is, mert a legtöbb zsidó a nem zsidót a Talmud értelmében állatnak tekintvén, (Hosszas derültség) hogyan alázná meg magát annyira, hogy állattal rokoni összeköttetésbe keveredjék. (Derültség.) Az a jövő tehát, a mely ily ügy állás mellett a keresztény magyar társadalomra vár, valóban igen komor; s én csak szerencsét kívánhatok magamnak ahhoz, hogy ennek a veszélynek a felismerése ma már nem többé Tstóczy rögeszméje, se nem puszta Istóczyzmus, a mint még csak pár évvel ezelőtt is vicczelődtek a zsidó és zsidóbarát lapok; hanem ez a felismerés a keresztény magyar nép minden rétegének, minden osztályának öntudatában élő szilárd, megdönthetlen meggyőződéssé vált. Ezt a komor jövőt, ezeket a fenyegető veszélyeket a magyar nemzetről elhárítani tehát ez idő szerint legsürgősebb, legfontosabb feladatunk. De hát kinek a teendője ezen veszélyek elhárítása? A társadalomé? Azé is és ha társadalmunk elég rugékonysággal, elég ellentállási képességgel birna a zsidósággal szemben, megoldhatná I a zsidókérdést maga a társadalom is.
