Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-171

171. országos ulé» január 22. 1883. 165 De társadalmunk, sajnos, ma már elvesztette. ellenállási képességét az elhatalmasodott zsidósággal szemben. Mint egy lidércz nehezedik az társadalmunkra, lenyűgözve tartva annak szabad működését, sőt még a szabad véleménynyilvánítást is elfojtva terrorismusával, ugy hogy különben is atomokra oszolt társadalmunk nem képes többé egyesületi utón tömörülve ellentállási aetiót kifejtem. Nem marad tehát más hátra, mint hogy a nemzeti érdekek hivatott őre, a törvényhozás vegye kezébe a zsidókérdés megoldását, szóval a zsidókérdés, mint politikai kérdés tekintessék és oldassék meg. A magyar nemzet 1867-ben nyerte vissza állami önállóságát és szabad önrendelkezési jogát. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ugyancsak 1867-ben nyerte el a zsidó nép is a teljes polgári és politikai egyenjogúságot, a magyar nenizeta zsidó néppel megosztva mindazon jogokat, melyeket 1848. és 1849-ben fiai százezreinek feláldozásával karddal a kezében, a passiv ellentállás hosszú 17 éve alatt pedig életérdekei koezkáztatásának árán vivta ki magának. És az elvben egyenlő jogok alapján megindult a verseny a két leghatalmasabb politikai elem: a magyar és zsidó elem között. E versenyben az 1867-tőlnapjainkig terjedő 16 év alatt már is a zsidó népet tekinthetjük győzt étnek. Hogy miért lett a győztes a számra nézve sokkal csekélyebb zsidó elem? annak igen egyszerű a magyarázata. Azért, mert mig mi magyarok széthúzok, örökös tusákban álló pártokra oszlottak vagyunk, a zsidóság, mint egy tömör phalanx nyomult előre s mint egy hatalmas ék mind mélyebben hatott bele állami és társadalmi szervezetünk mind tágabbá való réseibe. S igy történt aztán, hogy ma már ugy a hatóságok előtt, mint a kormány és a törvényhozás előtt, ha zsidó érdek magyar érdekbe ütközik: rendszerint a magyar érdek húzza a rövidebbet (Mozgás) és a zsidó érdek érvényesül. És hát valamely nemzet souverainitásának nem az-e a kritériuma, hogy ama nemzet érdeke minden más érdekkel szemben érvényesüljön? Melyik elem a souverain tehát tényleg ma Magyaroszágon ? Mi magyarok ma már csak névleg vagyunk souverain nép, a tényleges souverain nép, magyar firma alatt a zsidó nép. S a magyar sajtónak a zsidó hirdetések által hizlalt része (Derültség) csakugyan már annyira beleélte magát ebbe a kényszerhelyzetbe, hogy még a magyar nemzet testamentumát is szívesen megcsinálná s általános örökösül a zsidóságot nevezné ki egy föltétel alatt s ez a föltétel az, hogy legyen ez a zsidóság magyarul beszélő zsidóság hogy a praenumeratiók aztán se fogjanak meg. (Mozgás.) Mi magyarok tehát tényleg ismét meghódított néppé lettünk; nem ugyan fegyverrel, hanem ráffmériával meghódítva, a zsidóság kezébe összefutó érdekszálaknak bilincsekké forrasztása utján a a sajtó és a pénzhatalom által. És mindazon tényezők, a melyeknek kezeibe van letéve a nemzet jóléte s jövője, lerakták a fegyvert a győzelmes ellenség előtt; lerakta a fegyvert a sajtó — egy-két lap kivételével — lerakta a fegyvert a törvényhozás s a kormány. S ma, ha az eltiport magyar érdek kopogtat a magyar képviselőház ajtaján, a mely magyar képviselőház tagjait a magyar nép bizalma küldötte ide a nemzeti érdekek megóvására: ma a magyar nemzeti érdeknek a zsidó uralommal szemben érvényt szerezni akaró képviselők szava itt a házban süket fülekre talál, a legtöbb esetben nevetgélés rája a válasz, a honatyáknak határozata pedig hol az, hogy a ház intézkedésnek szükségét nem látja, hol pedig az, hogy a kérelem figyelmen kivül hagyatik a mint a t. ház túlnyomó többségének megállapítását ekkép előkészíteni s védelmezni a t. kérvényi bizottsági előadó urnak szomorú feladata szokott lenni. Á magjai* nemzet százados elnyomatás után lerázta a nyakáról a török igát; a magyar nemzet széttörte az osztrák absolutismus százados békóit s az absolutismust épen akkor rázta le végkép nyakáról, a mikor az Magyarországon végleg megszilárdultnakhitte magát. S most a magyar nemzet a zsidó iga alá hajtaná fejét, a mely valamennyi eddigi ellenséglink igája közt a legmegalázóbb, a legszégyenletescbb, de egyszersmind a legveszedelmesebb is, mert mig a török és az osztrák uralom csak államiságunkat semmisítette meg egyidőre, társadalmunkat azonban meglehetős épen hagyta, addig a zsidó uralom államunk fentartó tényezőjét, a magyar társadalmat is végpusztulással fenyegeti. xl magyar nemzet nem fog fejet hajtani a zsidó uralom előtt sem, daczára annak, hogy egyes holdvilági politikusok ezt a meghódolást humánus és felvilágosult dolognak, az az alóli szabadulást pedig reactionárius dolognak tartják. A felébredés a hosszú lethargiából már megtörtént ; csak rövid idő kérdése már, hogy a törvényhozásnak e kérdés végleges megoldásával foglalkoznia kell. Minél jobban tagadtatik e házban a zsidókérdés létezése: annál hangosabban fogja követelni a közvélemény az intézkedést; minél többször visszautasittatnak és pedig minél merevebben itt a házban követeléseink: annál szélesebb körök sorakoznak zászlónk alá. Hogy miből áll a zsidókérdés végleges megoldása azt majd megéri e li az idő.