Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-171

171. országos ülés Január 22. 1883. J49 vény foglaltatik ezen első sorjegyzékben. Elolvastam ezek közül vagy 10-12-őt és az imént kifejezett nézetem, szemrehányásom ezek közül nem kevesebb mint négyre talál. így, hogy a kevésbbé feltünőeken kezdjem, a szántóvai róm. kath. esperesi kerület lelkészei többi között igy szólanak: „ Törvényhozásunknak oly manifestatióival állunk szemben, melyek a katholikus egyháznak, édes hazánk e legbiztosabb támaszának tanait és intézményeit halomra dönteni hivatvák." Az abaujszikszói kerület egyházi és világi katholikusai tovább mennek, ezek a többi közt ezt állítják: .,A bármi alakban behozandó polgári házasság nemcsak a vallási érzületet sérti, de vele a nép erkölcsi sülyedése is jár; és azután jönni fog a nagyszerű halál, hol a temetkezés felett feltámadás reménye nélkül egy ország áll." (Derültség.) Nem kevésbbé túlzott és méltatlan vádakkal illetik a törvényhozást a nagykikindai római katholikus egyházkerület papjai, mondván: „Mi egyéb mint cuíturharcz, midőn az ország nagytöbbségét képező katholikusok jogai, az ő iskoláik, buzgó őseinktől örökölt és az egész hazára áldásthozó alapítványaik elidegenittetnek, vagy megnyirbáltatnak; egyházi és vallási érdekeik számba sem vétetnek. Az állami és felekezet nélküli tanintézetekből, melyekben a vallásoktatásra semmi súly sem fektettetik, máris a szellemi és jeliemi szegény legények egész seregé kerül ki, a kik sem vallással, sem lelkiismerettel nem bírnak." (M<osgás.)Egyébiránt azzal vigasztalják egyrészt magukat mint papok, másrészt minket mint hazafiakat megszomorítani és megfélemlíteni igyekeznek, hogy azt mondják: „Az egyház nem vész el, de elveszünk mi, a katholikus egyház által alkotott, bölcs őseinktől, katholikus eleinktől szervezett Magyarország.,, A fenyegetés azon utolsó kérvényben foglaltatik. melyből most leszek bátor egy helyet felolvasni. A mária-kéméndi egyházkerület papsága ekként ír: „Mi katholikusok, az ország nagy többsége, fizetjük az adónak kétharmadát, adjuk a legtöbb katonát és mindezért viszonzásul ugy bánnak velünk, mint a kegyetlen apa bánik mostoha gyermekével. A katholikus vagyon mintegy gazdátlan birtoknak tartatik, melyre az állam, rólunk, jogos tulajdonosokról mit sem tudást negélyezve, nem egyszer rá teszi Moloch karjait. Ugyanazért isten és ember előtt, az országgyűlésnek színe előtt ünnepélyesen tiltakozunk szellemi és vagyoni biztonságunk imént jelzett eltiprása ellen. Mi katholikusok el tudunk menni a türelem legvégső határáig, ám arról, daczára ezen türelemnek, még sem tehetünk, ha idővel nálunk is bekövetkeznék, hogy Arcusnimiumtensusrumpitur." (a túlfeszített húr elpattan.) Az ember igazán azt gondolná t. ház, midőn ezeket olvassa, hogy a képviselőház nemcsak a katholikus alapokat és alapítványokat elkobozni, hanem a katholikus iskolákat is közösekké tenni akarja, holott közönségesen tudva van s a kérvényezők maguk legjobban tudják, hogy a képviselőháznak nagy többsége, de bármelyik pártja, sőt többet mondok, e háznak egyetlenegy tagja sem nyilvánított még ilyen szándékot. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S kik azok, a kik ezen követelésekkel állva elő, ilyen vádakkal merik illetni a magyar törvényhozást; kik azok, akik elnyomásról panaszkodnak? Azon egyháznak tagjai és lelkészei, a mely egyház roppant vagyon felett rendelkezik, a mely a mai napig kiváltságos helyzettel bir az országban; azon egyháznak tagjai és lelkészei, melynek főpapjai roppant ingatlan birtoknak urai a nélkül, hogy annak jövedelméről számolni tartoznának, a mely főpapok hivatalból a felsőháznak tagjai, a koronának is gyakori és hozzáteszem, rendkiviüi kitüntetéseiben részesülnek. Mi indíthatta tehát a tisztelendő és főtisztelendő urakat arra, hogy ilyen szemrehányással illessék a nemzetet és annak törvényhozását ? A kormánynak gyengesége, habozása, dédelgetése. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Ugy van!) Látván, hogy annyi évek múlva nem meri sem a vallásszabadságot, sem a polgári házasságot behozni, (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon) sem a katholikus congressus álta] még 1869-ben alkotott egyházi önkormányzati szervezetet megerősíteni, tapasztalván, hogy különösen a választások idején mennyire kedvébe szokott járni a katholikus elerusnak: elérkezettnek hitték az időt ezen urak, hogy terveikkel, törekvéseikkel leplezetlenül eloálljanak. (Igaz! Ugy van ! Tetszés a szélső baloldalon.) S míg az alsó papság a hozzánk intézett kérvényekben adja elő követeléseit, addig a főpapok az egyházmegyei gyűlésekben tartott szónoklatokban hangoztatják ugyanazokat, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) sőt egyik főpap, a kit ékesszólásáról szoktak dicsérni, egy országos társulatnak ülésében azt igyekezett bebizonyítani, hogy a katholikus egyháznak mostani szervezete a valóságos autonómia, hogy annálfogva más szervezetre szüksége nincs. Máskép beszéltek ezen urak ezelőtt csak 13-—14 évvel is, mert a 1869. évi eongressuson elfogadott katholikus autonómiai szervezet a kath. főpapok beleegyezésével, hozzájárulásával történt; ámbár jól tudtuk, hogy csakis az akkori időnek, mely a mostaninál szabadelvűbb volt, hódoltak meg, mikor igy cselekedtek. Az alsó papság pedig a helyett, hogy azon katholikus egyházi szervezet megerősítését kérné, a mely nem csak a világi férfiaknak, hanem nekik is az őket jogosan megillető befolyást az egyházi és iskolai kormányzatra biztosítaná, helytelen követelésekkel és alaptalan, igazságtalan panaszokkal állnak elő, -sőt nem riadnak vissza még attól sem, hogy fenyegetéseket hangoztassanak. Avval