Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-171
146 171. országos ülés január 22. 18SS szék titokzatos homályából a családi élet felbontásához lehessen lassanként felingerelni ; (Élénk helyeslés) nem azért, nehogy a gyermeket az egyházi tanítások rendén lehetséges legyen a szülők ellen fellázítani és a szülő iránt tartozó tiszteletet, csak azért, mert a szülő más valláson van, megtörni és megrontani. Nincs is erre szüksége a katholikus egyháznak. Hisz ha visszatekintünk a vegyes házasságok történetére, azt fogjuk tapasztalni, hogy nem áll a felhozott argumentum, t. i. az, hogy ez a családi életet megrontja és a társadalmat veszélyezteti. Erdélyben a Józsefféle türelmi rendelet értelmében, mely 1791-ben törvénybe foglaltatott, a vegyes házasságok állandóan akkép köttettek, hogy a gyermekek nem szerint követték szülőik vallását és nem tapasztaltam, hogy Erdélyben lazább és gyengébb volna a vallásos élet. mint Magyarországon. Magyarországon egész más volt a jogfejlődés. Az 1791: XXVT-ik t.-ez. szerint a vegyes házasságok katholikus pap előtt volnának kötendők, Róma pedig a katholikus papnak azt mondta: neked nem szabad a házasságot megkötni és a házasokat megáldani, hogy ha azok nem stipulálják, hogy a gyermekeket katholikus vallásban fogják nevelni. Ennek sajnos viszály lön következése, mivel a katholikus papok nem tartották meg az ország törvényeit, az ország rendéi pedig a törvényhez ragaszkodtak, bekövetkezett, hogy Lajcsákót és Kopácsit perbe fogták épen azért, mert a vegyes házasságok kötésénél megtagadták a törvényben rendelt szolgálatot. Midőn látták, hogy kényelmetlenné vált a clerus részére a helyzet, akkor Rómában kieszközölték, hogy lehessen a protestáns felekezetek papjai előtt is megkötni a házasságokat és XVI. Gergely pápa 1841. ápril 30 iki Lambruschini-féleinstructiójában megengedi, hogy a protestáns papok is megköthetik a vegyes házasságokat. A minek következtében a katholikus pap, aki nem akar összeütközésbe jönni a törvényekkel, a protestáns papokhoz utasította a vegyes házasságokat és az oly mérveket vett, hogy 1843-ban az országgyűlés is a 3-ik czikkben törvénybe iktatta, a mi most is irányadóul szolgálván, a vegyes házasságok bármely felekezetnek papjai előtt megköthetők. Itt megjegyzem, hogy a kik az egyház történetét német forrásból tanulmányozzák, könynyen hagyják magukat téves álláspontra vezettetni, mert a Gergely pápa által kiadott L'ambruschiniféle instructió rendelkezései csakis Magyarország viszonyaira adattak ki és Németországra nézve fenn nem állanak. Épen ez mutatja Magyarországnak speciális helyzetét, a minek következése később az lett, hogy a 69-iki törvényhozásnak megfelelőleg, a sacra congregatiő sancti officii 1870. január 16-án kiadott határozatában megengedé azt is, hogy a katholikus egyház a vegyes házasságban élő feleket meg is áldhatja. T. ház! Az erdélyi részekben a vegyes házasságoknak a katholikus clerus által való elintézése oly értelemben, mint azt a sacro congregatiő sancti megengedi, 1870-től fogva állandóan fennállott és mi, a kik az erdélyi egyháztörténelemmel foglalkoztunk, igen jól tudjuk, hogy 1842-ben Kovács Miklós gyulafehérvári megyés püspök, Komáromy Györgyöt és Csáky Eulalia grófnőt, a kik különböző valláson voltak, összeadta, meg is áldotta, a miért a magyarországi clerus által felelősségre vonatván, ő jogi véleményt adott ki, a mely azután az erdélyi katholikus clerusnak irányadóul szolgált. Ha Erdélyben a nélkül, hogy a katholikus vallás egységét megingathatta volna, fennállhatott a házasságokra nézve 1842 óta ez intézkedés, ha a római sacra congregatiő sancti ofneii megtehette 1870. januárius 16-iki intézkedését, nem értein, hogy Göndöcs Benedek képviselőtársam miért akart katholikusabb lenni Rómánál és katholikusabb még a pápánál is. Tudóin, hogy a t. képviselő ur bizonyosan kételyeket támaszt az én idézeteim iránt, bátor vagyok figyelmét felhívni, hogy nézze meg Roskoványinak De matrimonii mixtis munkájában 1442-iki momentumokat, ott lényeges felvilágosításokat fog találni. Támadás intéztetett ezen kérvény támogatása alapján a keresztények és zsidók közti, vagyis a keresztények és pogányok közti házasság ellen is. Ebben is a kérvényezőknek és Göndöcs Benedek t. képviselő ur álláspontja nem mindenben egyez meg a katholikus egyház álláspontjával, sőt azou túl megy. Mert az első kereszténység századaiban rendszeresen köttettek házasságok keresztények és pogányok közt, később azonban e házasságok épen a keresztény társadalom exclusiv természeténél fogva megszűntek; de hogy keresztények és pogányok közti házasság tilalma nem alapult isteni, hanem csak emberi törvényen azt XIV. Benedek pápa De Sinodae Diocesane igen kitűnő munkájában elég világosan fejtegeti. Tovább megyek. Vájjon van-e tudomása Göndöcs t. képviselőtársamnak arról, hogy azon elvből kiindulva, hogy a katholikusok és a pogányok közti házasság nem isteni törvény, IX. Pius pápa által adatott ki dispensátió, melynek érteimében zsidó és joviális keresztény közt házasság köttetett. Ez egy dániai esetben adatott ki és ha kíváncsi reá t. képviselőtársam, megtalálhatja azt Philips nagy egyházi munkájában. Nem fogadhatom el azon állítást, hogy a keresztények és pogáiryok közti házasság megrontja a vallásosságot és hogy a polgári házasság a vallásos érzület rovására állíttatik fel. A már felhozottakon kivül csak egy katholikus szempontból való argumentumot vagyok bátor elmondani. (Halljuk!) A katholikus egyház szerint a házasság szentségében csak ugy részesülhet valaki, ha az
