Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-170
170 nr^ágos ülés jaimár 20. 1S83. 137 egészen ki nem próbált koriränyzat túlerős áramlata, politikai és társadalmi alkotások, reformok terén nem csak problematicns természetű intézmények létrehozására vezethetne, hanem—a mi még veszélyesebb — téves irányban terelhetné összes fejlődésünket, megronthatná közállapotaink szellemét. Ez indok t. ház, mely annyira igaz, hogy egy évezredes múlt tesz mellette tanúságot, alkotmányosságunk figyelemre méltó életnyilvánulásává teszi a hazafias kebel azon panaszos kérelmét, melylyel Európa legalkotmányosabb és legmérsékeltebb szellemű papsága appellál a nemzet történelmi fejlődése, hajlamai s szellemirányának megítélésében oly magasan álló törvényhozásához a magyarnak! T. ház! Én nagyon jól tudom, hogy a nemzetek életében bekövetkezni szokott fordulópontok, a nagy újjáalakítások korszakai tetemes áldozatokat, heroicus lemondásokat kivannak azoktól, kik a polgári tevékenység, a politikai befolyás terén birt nagyobb jogok, nagyobb előnyök élvezetétől, a megosztott jogok, a megesökkent előnyök szerényebb mértékére is készek leszállani, a haza javának, felvirágzásának, békéjének mindenek felett való nagy érdekeiért. S e téren a kath. papság, múltjának nymbusához méltón, egy lépést sem maradt hátra a haza világi polgárainál. Ott volt a jobbágyság felszabadításánál, ott a vegyesházassági törvények méltányos rendezésénél, ott a rendi alkotmánynak democratieus alkotmánynyá történt epochális átalakításánál. Igen, a nemzeti haladás, a polgári összetartás s az ország erejének nagy postulátumai előtt mindenkor tisztelettel és készséggel hajolt meg a kath. papság, midőn azokban felismerte nemzeti nagyságunk és boldogulásunk exigentiáit. Ezen hagyományok által jelelt tiszteletméltó nyomoktól egy pillanatra sem tér el a katholikus magyar papság, midőn az előttünk fekvő kérvényekben foglalt pontozatok kegyes figyelembevételéért hazafias tisztelettel folyamodik a t. képviselőházhoz. Folyamodik nem magáért, nem valami speciális osztályérdekért, nem, hanem mégis folyamodik a haza, a nemzet jól felfogott drága érdekeiért ! Messze vinne annak vitatása t. ház, hogy az ezen kérvényekben foglalt pontok között egy sincs, mely nemzeti politikánk exigentiáit sértené; és bizonyára hosszasan kellene igénybe vennem a t. ház szives türelmét, ha érdemleges mindenoldalú fejtegetésébe akarnék bocsátkozni annak, hogy a t. törvényhozás helyt adva a szőnyegen levő kérvényeknek, a helyett, hogy a szabadelvű haladás, a nemzeti fejlődés érdekeit koczkáztatná KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IX. KÖTET. vagy pedig államiságunk szép izmosodásnak indult tényezőit tevékenységükben korlátozná, — káros hatásuktól foszt meg oly intézkedéseket melyek a vallásszabadság és felekezeti béke áldásait veszélyeztetik, milyen például az 1879. évi XL, t.-cz. 53. §-a. Helyt adva e kérvényeknek, — a helyett, hogy fajunk, nemzetünk jövőjét, fajképességét koczkáztatná, —- megmenti a magyar fajt az elsatnyulástól, nemzeti erkölcseinket s szokásainkat a megromlástól, nemzetiségünk hatalmas érzetét a kozmopolitizmustól; — mit szükségkép eredményezne a keresztények és zsidók között kodifikálni szándékolt polgári házasság behozatala. Helyt adva e kérvényeknek, — a helyett, hogy népnevelésünk fejlődését, nemzeti kultúránk terjedését veszélyeztetné, —jó és olcsó közoktatásügyi állapotokat teremt, s oly közszellemet, melynek erkölcsi alapja a vallás szent elveiben találja redíthetlen gyökerét; — mit az iskolák felekezeti jellegének megóvása eszközöl. Nem folytatom tovább az általános jelzéseket, nehogy részletes lehozásain logikai egymásutánját anticipálni látszassam. Nem is terjeszkedem ki az előttünk fekvő kérvények minden pontjára. Lesznek bizonyára, nálamnál hivatottabbak, kik azt, a mi az én szerény eszmeköröm tartalmából kimaradt, sokkal erősebb érvekkel, meggyőzőbb eloquentiával fogják megvitatni, mint azt én tehetném. T. képviselőház! Alig hiszem, hogy lehessen e parlament tagjai között, ki a vallásszabadság nagy elvének bármi tekintetben való korlátozását károsnak, veszélyesnek, elhibázott politikának ne tartaná. S habár a liberális absolutismus tett is kísérleteket a lefolyt évtized alatt Német- ésFrancziaországban, hogy a kath. papság lelkiismereti függetlenségét, vallási szabadságát békókba verje : a felzúdított terrorizmus erőszakkal fegyverezett igazságtalansága megtörött a kath. papság szenvedésén, vértanuságán, mely oly dicsőséges volt, mint a kötelességérzet, melyet feladni nem tudott, nem akart. Mi czélja van tulajdonképen az 1879 : 40. t.-cz. kifogásolt 53. §-ának? Vallási funetiókban a kényszert megakadályozni'!' De vájjon lehet-e egyáltalán kényszernek helye a vallásban, mely ép oly független, mint a meggyőződés? Visz-e, vihet-e kath. pap valakit erőszakkal a keresztvízre ? S ha az arra jogosultak által megkerestetik, van-e, lehet-e törvény, mely őt a szentségek szolgáltatásában akadályozhatná? Szabad-e, helyes, méltányos eljárás-e t. ház, drákói törvények által a papot lelkiismerete s hazafisága közé állítani, s lelkében harezot provokálni, melynek végkimenetele mindenesetre csak törvénysértés lehet; a vallási törvények sértése, ha a polgári törvények18
