Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-170
132 170. nrszákoá ülés jaiioúr 30. 1883. tott indítványok egyikéhez sem. A Bessenyey t. képviselőtársamé, mely legközelebb áll ahhoz, a mit én kívánok, nem elégít ki azért, mert utasítást ad a pénzügyi bizottságnak arra, hogy csak egy pontot illetőleg változtassa meg. Én pedig azt tartom szükségesnek, hogy utasítsa vissza a t. ház ezen részleteket a pénzügyi bizottsághoz azon utasítással, hogy határozottan állapítsa meg azon eseteket, melyekben az illető szőlő-dézsniaváltság-köteles ilyen kétes esetekben az illető fórum előtt kérhesse a törvényben megállapított kedvezményeket, hogy ezeket akkor igény te vehesse. Ilyen értelemben vagyok bátor egy határozati javaslatot benyújtani s ajánlom azt a t. ház becses figyelmébe. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Helfy határozati javaslatát). Á jelen törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz utasittatik vissza, miszerint azt átidomítsa oly irányban, hogy a jelen javaslat 8. §. 2. pontjában foglalt azon kedvezmény, mely szerint a megállapított váltságárak kellő mértékben leszállíthatok, egyáltalában minden váltságkötelezett által legyen igénybe vehető, ki a meghatározott fórum előtt igazolja, hogy a megállapított válíságárak a jelenlegi boráraknál lényegesen magasabbak. Elnök: .Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Hegedűs Sándor előadó: Három módosítás nyújtatott be azóta, mióta szerencsém volt felszólalni, méltóztassanak megengedni, hogy azokra röviden refleetáljak. (Ralijuk!) Legelőször is Helfy t. képviselőtársamnak van egy pár észrevétele. 0 korteskedésnek nevezte e törvényjavaslatot és én azt hiszem, hogyha ez intentióval kezdjük a vizsgálást, a milyen jogon mondja ő, hogy mi e törvényjavaslattal korteskedünk, ép oly joggal mondhatnók mi, hogy ő korteskedik a törvény javaslat ellen való felszólalás által. (TJgy vanljohbfelől. Ellenmondás balfelöl.) Azonban t. ház, ne menjünk e térre. A t. képviselő ur azt mondja, hogy oly jog adatik ebben a kormánynak, hogy adót engedjen el, leírjon, hogy ez még nem adatot eddig és ez hatalmas fegyver, másfelől pedig ennek következménye lehet az is, hogy a mint egyrészről felhatalmazzuk arra, hogy az adót leengedje, a mennyiben ezeknek hiányát fedezni kell, másoldalról eo ipso felhatalmazzuk arra, hogy az adókat emelje is. De nem igy áll a dolog. Először is a mi a törvényjavaslatban e tekintetben a pénzügyministernek nyuj tátik, az megvan összes adóinkra nézve. Összes egyenes adóinkra nézve az 1876: XA T . t.-ez. 45—51. §§-ai az adóleirásokat, adóelengedéseket, fizetési halasztásokat egészen átadják a pénzügyministernek disereíiójára. Ha tehát az összes egyenes adók keretében, melyek 91 millióra mennek ily jog adatik a pénzügyministernek, hogy azután 9 millió szőlődézsma-hátralékkal szemben ezen jog hogy növi ki magát ily exorbitans veszedelemmé, a mint azt Helfy képviselő ur feltüntette, azt valóban belátni nem tudom. De ezen okoskodásból egyáltalában nem következik az, hogy ezzel egyúttal megadjuk a jogot, hogy az igy keletkező hiány fedezésére az adókat másutt emelje. Mert miből fedezte eddig az előlegeket — mert azok tényleg kifizettettek ? — Fizette az állam jövedelméből. Vette-e észre a t. képviselő ur, hogy e czímen önhatalmúlag a pénzügyminister a törvényhozás beleegyezése nélkül bárkinek is csak 7 s %-kal emelte feladóját? Azt hiszem nem. Igen természetes, mivel erre joga nincs törvényeinkben, ennek következtében azzal nem is élhetett. Ha hiány keletkezik, ennek fedezéséről csakugyan gondoskodni kell, de az mindig a törvényhozástól kéretik, azért küzdenek oly hatalmasan a deficit növekedése ellen. De tévedésben van a képviselő ur abban is, hogy az 1868-iki váltság alkalmával az érdekeltek nem lettek volna képviselve. Igaz, nem ügyvéd által voltak képviselve, a kik ott hosszas disputatiókba elegyedtek volna és a mi fő, honorárium mellett dolgoztak volna, mert képviselve voltak az 1868 : XXIX. t.-ez. 20. §-a értelmében önmaguk az érdekelt felek által választott bírák által. Azt hiszem, hogy a mint valaki érdekeit rábízza választott ügyvédre, ép ugy rábízhatja saját akaratából választott bíróra, sőt még inkább teheti ezt. És ha az érdekek védelmét esetleg az ügyvéd helytelenül fogja fel és ennek következtében az illető félre kár háramlik, ez ép ugy nem indok arra nézve, hogy védelméről gondoskodva nem volt, a mint a jelen esetben ez nem lehetne indok azon állításra, hogy a törvényben nem lett volna gondoskodva az érdekelt felek védelméről. De a t. képviselő ur indítványát nem erre terjesztette ki, hanem kiterjesztette arra, a mire Grecsák, Zay és Bessenyey képviselő urak egyiránt reflectáltak, t. i. egy oly dispositióra, a mely e törvényjavaslatban nem foglaltatik és a mely a becslés revisiójára vonatkozik. T. i. a fő és mondhatnám kizárólagos érvük az, hogy a becslés magas összegben állapíttatván meg, ezt revideáljuk. Először is t. ház, én azt hiszem, hogy nem épen helyes dolog, a törvényhozás elvi intézkedéseit, a midőn azok 12 évig vannak az életben keresztülvive, újabb revisió alá venni. Ha azoknak eredménye rosznak bizonyul, akkor nézetem szerint nem az elvet kell változtatni, hanem káros következményein kell segíteni s a törvényjavaslat ezt czélozza. Mert Zay képviselő ur tévesen magyarázta szavaimat. Én nem mondtam, hogy a törvényjavaslatnak ezélja csak a liquidátió; határozottan kiemeltem bevezető beszédemben azt, hogy ezélja egyszersmind leszállí-
