Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-170

126 170. országos tüé* jsimár 29. 1S83. ministert hatalmazza fel, hogy az adófelügyelő és a közigazgatási bizottság meghallgatásával eszközölhesse az illető hátralékok s késedelmi kamatoknak elengedését, illetve leírását. Én ugyanis itt t. ház, igen helytelennek tartom, hogy a kir. adófelügyelőt, mint a közigazgatási bizottság tagját ugyanazon ügyben a közigazgatási bizottság mellett egyenrangú tényezőnek decretáljak. De másrészt különösen igen helytelen intézkedésnek tartom azt, hogy az itt javasolt leirás és leszállítás. A pénzügyminister közvetlen tényétől tétessék függővé. Én ugyan nem tagadom, hogy az Ilyen állami követelések leírásánál a pénzügy minister befolyását biztosítani kell, nem is czélom oly intézkedésnek javaslatba hozatala, mely azt kizárná, de más részről nem tartom a helyes szervezet szabályaival összeegyeztethetőnek, hogy ezen leírások a minister egyenes és közvetlen tényétől főggővé téve, mintegy a kegy osztás jellegével bírjanak. Azt hiszem tehát, hogyha ezen leírásnak hatósági jelleget kölcsönözünk, sokkal helyesebben járnánk el s egyrészt talán megóvnók a t. kormányt is azon bekövetkezhető vádaktól, hogy az ily leírásoknál netán más tekintetek által vezérelteti magát; máskülönben különösen a leírást kérelmezőnek, a felebbezési eljárásban fekvő nagyobb biztosítékot is adjuk meg. Engem az e részbeni indítvány megtételére nem azon föltevés indít, mintha nem bíznék meg tökéletesen a t, pénzügyminister ur az iránti eljárásában, mert az általam javaslatba hozott intézkedés is, a leirás esetében a határozati jogot első fórumban a közigazgatási bizottságra, második és és utolsó fórumban pedig ismét csak a t. pénzügyminister úrra ruházná; hanem vezérelt csakis azon szempont, hogy az ily ténynek, minő ezen emiitett hátralékok és késedelmi kamatok leírása, hatósági jellege inkább felel meg ugy magának a czélnak, mint egyúttal a helyes eljárás szabályainak is. Azt indítványozom tehát t. ház, hogy a 3. §. t. pontja esetében, hol l.i. még mivelés alatt álló szőlőkről van szó, az illető váltságköteles ruháztassák fel ezen leirás iránti kérelmezésijoggal; a második pont esetében, a hol már elhagyott, parlagon heverő szőlőről van szó, a kir. adófelügyelő vagy pedig a közgazdasági előadó ruháztassák fel ezen leirás iránti inditványozási joggal s mind a két esetben pedig az elsőfokú eljárás a közigazgatási bizottságra, a másodfokú pedig a t. pénzügyminister úrra bizassék. S itt még csak azt tartom szükségesnek felemlíteni, hogy miért tartanám czélszerűnek a második pont esetében az inditványozási jogot a közgazdasági előadóra is ráruházni. Hát t. ház, csak egyszerűen azért, mert én bár financiális műveletnek tartom ezen leírásokat, mégis azt hiszem, hogy ezen birtokok tehermentesítése oly közgazdasági érdeket involvál, hogy a kormánynak eminenter közgazdasági megbízottját a közigazgatási bizottságban is tartom felruházandónak ezen indítványozás jogával annyival inkább, mert ő már tiszténél fogva van azon helyzetben, hogy az itt említett körülményekről tudomást szerezhessen, mint a kir. adófelügyelő, a ki azonfelül még a merev financiális szempontot is képviseli. De t. ház, itta 2. pontban oly intézkedés is foglaltatik, a melyet én a magam részéről az igazság elvével összegyeztethetőnek nem tartok s ez az, hogy a bizottság szövegezése szerint a parlagon heverő szőlő csak az esetben részesülne a leirás kedvezményében, hogyha — a javaslat szavaival élve — egész dűlőket, vagy azok nagyobb részét magukban foglaló területen fekszik. En, t. ház ezen szövegezésnek más értelmet nem tulajdoníthatok, mint azt, hogy a kedvezmény megadása csakis azon esetekre szorítkozik, midőn a kedvezményben részesülendő szőlő oly dűlőben fekszik, a mely vagy egészben vagy pedig legnagyobb részben elhagyatva parlagon hever. Már pedig t. ház, én nem látom ezen intézkedés ratióját s nem tudom miért kellene csakis az ily szőlőnek a nyújtandó kedvezményben részesűleni, mert hiszen a nyújtandó kedvezmény a javaslat szövegezése szerint is mindenesetre azon tényre alapítandó, hogy az illető szőlő a terhek túl magassága vagy más oknál fogva hagyatott el és hever parlagon. Ezen tény pedig nem változik az által, hogy az illető szőlő oly dűlőben fekszik, mely egészen el van hagyva, vagy pedig a melyben elhagyatott szőlők túlnyomó részben foglaltatnak. Én azt hiszem, hogy ezen kedvezmény nyújtására mind a t. kormány, mind pedig a t. pénzügyi bizottságot csakis azon felfogás, illetve közgazdasági érv vezethette, hogy a még művelés alá vehető szőlőket azon tehertől meg kell szabadítani, mely mtíveltetésüket gátolja. Ezen közgazdasági érv pedig nem csak az ily dűlőkben fekvő szőlőkre, hanem egyáltalában minden elhagyatott szőlőre alkalmazandó. (Helyeslés a lálon.) Én azért t. ház, az általam elmondottak alapján bátor volnék a következő módosítványt elfogadásra a t. háznak becses figyelmébe ajánlani: „A pénzügyi bizottság által beterjesztett 303. számú törvényj'avaslat 3-ik §-a helyébe következő szakasz teendő: 1. A váltságkötelezett jogosítva van az 1. §. 1. pontjában a) és l) alatt említett hátralékokat s késedelmi kamatokat oly esetekben, midőn azok a váltságkötelezettet ért elemi csapások, vagy a phyllosera vastaírixnak pusztítása miatt a szőlő jövedelméből be nem hajthatók, s azok behajtása csakis az ingatlanra vezetendő végrehajtás utján volna lehetséges, az államkincstár követeléseiből leendő kitörlését kérelmezni. 2, Az 1868: XXIX. t.-cz. értelmében megállapított szőlődézsmaváltság összege oly szőlők után, melyekre nézve a megejtett hivatalos vizsgálat ki-