Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-170

170. or*zá°;os ülés január 20. 1883. 127 deríti, hogy azok a váltságkötelezettek által éveken át nem műveltettek és az 1882-ik év végén még parlagon hevertek, a fenforgó körülményeknek megfelelő mértékben leendő leszállítását, vagy az adófelügyelő, vagy a közgazdasági előadó javaslatba hozhatja s mindkét esetben a közigazgatási bizottság határoz, melynek határozata a pénzügyministerhez felebbezhető." Midőn a t. háznak ezen módosítványomat becses figyelmébe ajánlanám, még csak azt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy miután Bessenyey t. barátom indítványa azt czélozza, hogy a 3-ik §. újabban leendő átdolgozás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák vissza, ezen indítvány fölötti szavazást azon esetben, ha módosítványa elfogadtatnék, azon időre kérném halasztatni, midőn az újonnan szövegezett szakasz be lesz terjesztve, a mennyiben pedig az ő módosítványa elejtetnék akkor a magamét most kérném szavazásra bocsáttatni. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Midőn a kormány ezen törvényj avaslatot beterjesztette, kényszerhelyzetben volt, a mely abból állott elő, hogy a költségvetésbe egy bizonyos szőlődézsmaváltsági tartozás levonása czímén egy bizonyos összeg volt évenként fölvéve, a melyből azonban csak egy csekély rész volt behajtható, és minden alkalmazható eszköz alkalmazása mellett, az előirányzott összeg nem volt behajtható. Ezen pénzügyi kérdésen kivül ott állott a kormány előtt a közgazdasági tekintet is, a melyet szintén nem lehet ignorálni, mert az ország némely részén megtörtént az, hogy a váltságösszeg ezen magas megállapítása folytán és hogy mikor a behajtás kezdetét vette, már több évi járadék volt fizetendő, a hátralékok oly nagy összege állott elő és terhelte a szőlőket, hogy a tulajdonosok azokat fizetni nem voltak képesek. A kormány ezen bajon segíteni igyekezett már 1880-ban, de az akkor alkalmazott mód nem mutatkozott elégségesnek, segíteni igyekszik tehát újból; azonban a kormány feladata nem lehet az, hogy oly intézkedést, a mely 14 év előtt initiáltatott és a mely sok esetben "bírói ítéletek és egyességek utján befejeztetett, tökéletesen nem létezőnek tekintse és egészen új eljárást indítson meg egy oly ügyben, a mely már közel áll a véglebonyolításhoz, mert egy pár év múlva csakugyan le fog bonyolittatni. Volt t. ház, egy másik szempont, melyet a kormány szem előtt tartott és ez az, hogy a javaslat intézkedése mindenkire legyen egyenlő, a teher legyen egyenlő, valamint a kedvezmény is legyen egyenlő mindenkire. (Helyeslés.) Ezt igyekezett elérni a kormány ezen törvényjavaslatban és a kivételeket csak igen kevés esetre szorította, oly esetekre, a hol a phylloxera vastatrix tett nagy pusztításokat, vagy a hol az egyes szőlődíílőkben az egész terület már a múlt év végéig parlagon hagyattak. Ezen kivételek tétetnek a törvényjavaslatban és ezek az előforduló esetekben igen könynyen constatálhatók. Az előttem szólott Bessenyey t. képviselő ur azt ajánlja, hogy a törvényjavaslatnak ezen szakasza újabb szövegezés végett küldessék vissza a pénzügyi bizottsághoz. Én azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság sem választhat más utat, mint vagy azt, a melyet már egyszer elfogadott, a mely eljárást ezen szakasz tartalmazza, vagy az lenne a képviselő ur indítványának eonsequentiája, hogy függesztessék fel az eddigi eljárás és a becslés állapittassék meg egészen újból; mert az, hogy az egyiknél leszállittassék, a másik megfizesse a régi járadékot továbbra, felfogásom szerint igazságtalan eljárás volna. Más út pedig a t. képviselő ur indítványa folytán felfogásom szerint nem lehetséges. Ezen eljárás oly hosszadalmas és az államra nézve oly költséges volna, melyet initiálni vagy helyeselni én hivatva nem érzem magamat. A t. közvetlen előttem szólott Grecsák képviselő ur hibáztatja ezen szakaszt azért, hogy itt a közigazgatási bizottság mellett az adófelügyelő is fel van említve. Annak t. képviselőház, semmi nyomatékot nem tulajdonítok, hogy az adófelügyelő meg van-e itt említve vagy nem; mert a pénzügyministernek mindenesetre módjában és hatalmában van, ha még a törvényben külön nem volna is megemlítve az adófelügyelő, azt mint saját közegét bármikor felhasználni. Ha tehát csakugyan a,z lesz az eljárás, melyet a törvényjavaslat jelez, akkor nem tartom helytelennek, hogy az fel is említtessék; habár arra, hogy felemlittetik-e vagy nem, különös súlyt nem fektetek. A t. képviselő ur hibáztatja azt is, hogy a pénzügyministernek túlságos nagy hatáskör van adva azon intézkedésben, mely itt proponáltatik. Bátorkodom erre megjegyezni, hogy először is a pénzügyminister eljárása bizonyos korlátok közt, szabályokhoz van kötve már a törvényjavaslatnak ezen szakaszában is, melyet neki megtartani mindenesetre kötelessége. De az egész különbség a t, képviselő ur propositiója és az eredeti javaslat között az, (Halljuk.') hogy az eredeti javaslat szerint a pénzügyminister köteles a közigazgatási bizottságot meghallgatni, az ő indítványa szerint pedig a közigazgatási bizottság első fokulag határozna. Méltóztassék megengedni, azért mégis mind a kettő csak bizonyos morális kötelességet involvál a pénzügyniinisterre, a közigazgatási bizottság első fokú határozata ép ugy, mint a közigazgatási bizottság meghallgatása után kijelentett vélemény, a végeldöntés azonban egyik esetben ép ugy, mint a másikban tisztán a pénzügyminister kezében van, azon módosítás szerint is, melyet a t. képviselő ur tett. De, t. képviselőház, azon garantiákon és azon