Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-168
168. or^ágos illés január 18. 1883. JQ3 kinek vagyona nincs, napszámost adóztattak meg mint vagyonos embert, napszámosok kerestettek, kik már nem voltak ott. Az a kérdése összefüggésben vannak-e ezek a törvény intentiójával és határozmányaival. Ha ez esetek előfordulnak — minek kétségbe vonására nincs jogom, miután nem ismerem, tehát concedálom — ha ily esetek a végrehajtásban előfordultak, határozottan állítom, hogy nem a törvény dispositiói következtében fordultak elő, tehát a törvény ntás szakaszainak módosítását szükségessé nem teszik. Engedje meg a t. ház, hogy ezt röviden indokolhassam. (Halljuk!) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy nincs a törvényben intézkedés arra nézve, hogy a vagyontalan ezen adó alá ne vonassák. A régi törvény 3. §-a 1. pontjában ez mondatik: „A keresetképtelenek, mennyiben egyszersmind vagyontalanok is, kivétetnek ezen adó alól?" És mit indítványoz a t. képviselő ur? Azt mondja, hogy: „Ha életük fentartására elég vagyonuk nincs, felmentessenek, a mennyiben keresetképtelenek." A határozati javaslat tehát arra akar utasítást adni, a mi világosan és határozottan a törvényben van. (Mozgás a szélső balon. Felkiáltások: Mi az a vagyontalan!) Vagyontalanság explicatiója szintén a végrehajtás kérdése. Sohasem fogunk oly törvényt hozni, melynek magyarázatára nézve véleménykülönbség a végrehajtásban elő ne fordulna. De ezen indokból arra következtetni, hogy más törvény hozassák, egyáltalán nem lehet. Legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy a kérdést tárgyilagosan iparkodom felfogni és ha volna indok a határozati javaslat elfogadására, nem volnék ellene. A határozati javaslatban indokolva van, hogy a védtörvénynyel hozassék összhangzásba az új törvény. Egy példát hozott fel a képviselő ur, hogy t. i. honvédek rendeltetnek be és esetleg, a mint kifejezte magát a t. képviselő ur, két bőrt húzunk le egy rókáról. Ez az eset nem áll. A fennálló törvénynek egyetlen egy §-át sem és a törvényjavaslatnak, mely különben e kérdéssel nem foglalkozik, egyetlen intézkedését sem fogja idézhetni a képviselő ur, a mely olykép rendelkezik, hogy ez az eset előfordulhat, mert a ki a védkötelezettgégnek eleget tesz, illetőleg ideiglenesen szabadságolva behivatik, azon adó alól egyszerűen felmentetik. Megengedem, hogy a végrehajtásban fordulhatott elő eset, mielőtt valaki behivatott és az adót is megvették rajta, de hogy a törvénynek sem szövegéből, sem intentiójából ez ki nem magyarázható, azért jót állok. Ennek következtében az ok is elesik, hogy a törvény megváltoztassák és a javaslat a napirendről levétessek. Tovább megyek, azt mondja a t. képviselő ur határozati javaslata, hogy a 4. §. c) pontja, mint a mely Magyarország önállóságával ellenkezik, törültessék. Ez lehet indítvány, mely azon álláspontból, melyen a képviselő ur áll, lehet indokolt, de a mely a törvény meghozatalánál ép ugy fennforgott, mint most és ha a többség az ellenkezőt határozta, ebből nem lehet következtetni azt, hogy ez indok legyen a többségre nézve arra, hogy megváltoztassa a törvényt. De különben a t, képviselő ur a 4. §. ezen pontját nézetem szerint rosszul is magyarázza. Miért? Azt mondja, hogy Ausztria nem tétetik egyenlővé a külfölddel és ez sérti Magyarország integritását. Ez azonban nem államjogi szempontból van felfogva, hanem azon szempontból, hogy egy közös alapnak fedezése czéljából a monarchia mindkét felében behozatott ez az adó. Természetes tehát, hogy nem a külföldre nézve, hanem ezen adó szempontjából, tehát nem államjogi szempontból, hanem azon szempontból, hogy kettős adóztatás elő ne forduljon ugyanazon közös alapra nézve, az van a c) pontban kimondva, hogy a ki a monarchia másik felébe költözik, az itt felmentetik az adótól, mert ugyanazon adót fizeti ott is. Tehát az sem lehet indok arra nézve, hogy Magyarország ezt sérelmesnek vegye, vagy a törvényjavaslat módosítása válnék szükségessé. Még egy igen fontos pontja van a t. képviselő ur határozati javaslatának és ez a tárgyalás alatti törvényjavaslattal összefüggésben van, tehát ezzel kapcsolatosan tárgyalom. A képviselő ur az adótételekkel, melyek javasoltatnak, nem lévén megelégedve, azt mondja, hogy az adót nem igy kell kiszabni, nem ezen tételekben, nem ilyen fix tételekben, hanem százalékban. Ez oly indítvány, mely figyelmet érdemel és a melynek ezáfolatába bátor leszek belebocsátkozni. De nem indok arra, íiogy vétessék le a törvényjavaslat a napirendről és ennek következtében tárgyalása elhalasztassék. Mert az csakugyan oly szoros összefüggésben van a kérdéssel, hogy fixtétel legyen-e és hogy legyen az kiszabva, vagy százaléki tétel, hog) T azt hiszem, hogy ezen kérdésnek keretében és a tárgyalás napirendjére, szorosan tartozik; és mindenesetre figj^elmet, sőt köszönetet érdemel a t. képviselő ur, a ki a kérdést felvetette, mert azt hiszem, hogy a tárgy megvilágosítására lényeges befolyással van. Mielőtt azonban erre térnék, minthogy szoros összefüggésben van e kérdés a törvényjavaslatban indítványozott adótételekkel, bátor leszek még azon észrevételekre kiterjeszkedni, a melyek e törvényjavaslat ellen általánosságban felhozattak. A törvényjavaslat ellen t. i. az a fő vád hozatik fel, hogy ez tulajdonkép nem könnyítés, hanem tehemagyobbítás, tehát a mint Szederkényi Nándor t. képviselő ur második felszólalásában is indokolta, hogy ez a ház intentióinak nem tesz eleget.
