Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-168

100 188. BMzágog ülés január 18. 1883. adó ur azt mondotta, ott kell venni és keresni az adót, a hol van, a ma teendő határozati javaslatomhoz; hozzájárulva, csakugyan ott fogja keresni az adót, a hol annak befolyása biztosítva is van. Ezen szerencsélten törvénynek 13. §-aa kezelésre vonatkozik. A pénzügyminister ur azt monda, hogy az e szakaszra vonatkozó utasítás oly világos, hogy azon könnyen bárki is eligazodik. Én azonban bocsánatot kérek, de e 13. §-hoz annyi a felvilágosítás és a hozzátoldás, hogy én azon tökéletesen eligazodni nem tudtam, minek oka a véghetetlen „Evidenzhaltung." Több mint 150 rubrika töltendő ki és ezzel vesződik a községi elöljáró, a szolgabíró és a dolog természete szerint az adófelügyelő és a közigazgatási bizottság. Mire való ezen háromszoros nyilvántartás? minek kell ezzel a szolgabírót is terhelni, ki sem adókivető, sem adószedő, mikor a szolgabíró a statisztikai kimutatások útvesztőjén már ugy is alig bir eligazodni. Entia sine necessitate multiplicata. És ebben a törvényben a kezelés nehezítésére az is szolgál, hogy februárban összeírták az illető embereket, novemberben kirótták az adóját, a másik esztendőben, január 2-án pedig volt a lejárat. Azon idő alatt az összeirt napszámos ember tudja isten hol volt, hegyen-berken túl, azt azon a helyen soha nem találják többé, a hol volt az összeírásnál. Már most e helyett melyik munkaadó fizesse az adóját; az-e, a kinél az összeíráskor volt; az-e, a kinél a kivetéskor volt; vagy az, a kinél tényleg szolgál és a ki soha nem is értesült arról, hogy a hadmentességi díjt fizetni tartozik. Hát í. ház, ez a XIH. §. is olyan, hogy méltánytalan és okvetlenül javítást igényel. Nézzük most, mennyire felel meg mindezen kívánalmaknak az előttünk fekvő törvényjavaslat. A törvén} javaslat mindössze három, magában véve nem igen nagy változtatást tesz a régi törvényen. Egyik az, hogy a IV. §. első pontjában foglalt adófokozatokat másítja. Erre nézve már Szederkényi t. képviselőtársam felhozta, hogy ez tulajdonképen nem javítás, mert leszállította ugyan az adót ott, a hol annak behajtása nagyon nehéz, vagy legtöbb esetben épen lehetetlen, de felemelte épen azon kisbirtokosoknál, kik legfeljebb három negyed sessiót birnak, kiknek azt a pénzt bizony nagyon nehezzen esik kiizzadni. Azt fogja tönkre tenni az adó, a ki még egy kicsit lélegzeni tud; de felfelé menve megáll az 1200 írtnál. Miért? Quo jure ? Miért nem megy feljebb ? A hol 10 ezer, 100 ezer forintról van szó, miért fizessen az a nagybirtokos, tőkepénzes csak 120 frtot? Ezt az egyetlen egy javítást tehát valami nagy előnyként el nem fogadhatom; ha a mellett sem a napszámosok, sem pedig a szegény községi kisiparosokon és kisbirtokosokon segíteni nem akar. Van egy másik úgynevezett javítmány, a melyre ugy a t. minister ur, mint a t. előadó ur roppant nagy súlyt fektetnek, hogy t. i. az o^y apától, a ki már egy fia után fizeti a hadmentességi adót, az a másik gyermeke után csak az adónak felét fizesse. Beismerem, hogy ebben van igazság, de aztán be kell ismerni, hogy az igazság csak akkor teljes, ha ez az elv következetesen kére sztülvií étik. T. ház! Vannak, sajnos, hazánknak vidékei és nevezetesen Pozsonymegyének is, hol egy embernek van egy igazán munkabíró, tehát katonának bevált fia, de van aztán odahaza hülye, néma, félkegyelmű, sövénytámogatók egész serege a nyakán, kikért fizeti még a hadmentességi díjat is. Már t. ház, a mi az egyiknek igazság, legyen a másiknak is az. Már pedig milyen méltánytalanság az, hogy ha az egyiknek, a kinek esetleg sikerül fiát kireclamálni, otthon marad a fia és segít — ha keveset is, míg a másik, a kinek jóravaló fiát elvitték Boszniába, hogy ott a többi bénák számát szaporítsa, tartozik a többi gyermeke után is megfizetni az adót. (Igaz! Ugy van!) Hegedűs Sándor (közbeszól).- Nem áll! Földes Gyula :E tekintetben saját tapasztalataim vannak. (Felkiáltások: Rangosabban !) Sajnálom, hogy nem tudok nagyobb hangon szólani, de kissé be vagyok rekedve. Mint harmadik nagy vívmányt, épen előbb az előadó ur is szavaimba vágva kiemelte azt, hogy jövőre az összeírás, kivetés és behajtás közti idő nem fog olyan hosszura nyúlni, mint eddig, tehát majd könnyebb lesz az adókezelés. Nohát t. ház, ebben már igazat adok neki, hogy valamivel segít a törvényjavaslat azon, a mi eddig volt; de minthogy a törvényjavaslatban nincs szó a kivetési időről, hanem csak az van mondva, hogy a lejárat lesz október lén, nagyon félek tőle, hogy ezzel is ugy járunk, mint a legtöbb adónemekkel, lejár a fizetés ideje a nélkül, hogy fizetési kötelezettségünkről értesítve lennénk és ez különösen nagy horderejű dolog. Ha tehát az van mondva, hogy a lej árat október 1-én legyen, akkor akivetésnek sokkal korábban kell történnie. Én meg vagyok győződve, hogy ha a minister ur nem ezen régi utasítást fogja fentartani, hanem más utasítást ad ki, egyszerűsíteni fogja majd és nem hagyja meg azon labyrinthust, mely most van, nem tagadom, hogy valamivel lesz a mostani bajokon segítve. Ily körülmények közt, miután a törvényjavaslat oly csekély mérvben és ott sem tökéletesen felel meg a képviselőház határozatának, én azt az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el, hanem bátor vagyok egy határozati javaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Halljuk! Olvassa.) „Határozati javaslat a hadmentességi díjról szóló 1880: XXVII. törvényczikk módosításáról szóló törvényjavaslathoz. A képviselőház az előterjesztett törvényjavas-